1.rész

Hyemin pow:

-Shin Hyemin ébresztő!- kiabált rám az angol tanárom óra végén.

- Igen,tessék ?! Itt vagyok!- kezdtem el kapálózni kezeimmel.

- Látom már megint volt olyan kedves,hogy bealudt az órámon. - tette karba a kezét.~Ajh-Ajh..Istenem mond,hogy nem az fog történni amire gondolok.~

- Csak nem??- néztem fel rá félve.

- De-De - bólogatott helyeslően.- Irány az igazgatói.- mutatott az ajtó fele, lehajtott fejjel indultam a kért helyre.

Sora pow:
Miután értesültem,hogy az én egyetlen nővéremet az igazgatóhoz küldték azonnal oda siettem. Jóban vagyok az igazgatóval-és az összes tanárral-,így reméltem talán megenyhül és elengedi Hyemint mindenféle büntetés nélkül. Kopogtatni kezdtem a nagy fa bejáraton,ami mögül egy mérges "szabad" után beléptem.
-Jó napot igazgató úr.-köszöntem az őszülő férfinak.
-Szerbusz Sora!-ült ki azonnal mosoly az arcára.-Gondolom a nővéred miatt jöttél.
-Igen.-bólintottam,míg a lehajtott fejjel üllő testvéremre pillantottam.
-Tudja, Hyemin kisasszony elszundikált az angol órán.-nézett mérgesen a vele szembe üllő  lányra.-Ezért büntetés jár neki.
-Esetleg nem lehetne,hogy átvegyem a büntetését? Tudja a nővérem miattam ilyen fáradt. Mivel én sokat tanulok neki kell ellátni mindent otthon,ami néha nagyon hosszú idő-néztem szomorúan a szoba egyetlen férfi tagjára.-Így minden az én hibám.-hajtottam le a fejem.Reméltem,hogy ezzel a kis színdarabbal sikerül megmentem Hyet a büntetéstől.
-Rendben.-sóhajtott az igazgató.-Menjetek! De Hyemin,ha lehet inkább a szünetben pihentesse a szemhéjait!
-Értettem.-szólt Hyemin,majd gyors felpattant és már ki is tűzőt az irodából.
-Köszönöm Uram.-biccentettem,majd én is elhagytam a helységet. Mivel ezzel végeztem és mára már nem volt órám a szekrényemhez mentem,hogy kivegyem a bent maradt táskám.

-Köszönöm Sora.-hallottam egy hangot magam mögül. Nem kellett hátra néznem,így is tudtam ki az.

-Szívesen.-zártam vissza a szekrényem,majd felálltam,így szemben találtam magam a testvéremmel.-De,ha lehet ebből ne csinálj rendszert.-mosolyogtam rá. Mégis csak a testvérem nem haragudhatok rá. 

-Nem fogok.-kuncogott.-Amúgy van valami terved már a nyárra?-kérdezte mikor már hazafelé tartottunk.

-Még nincs,de mire letelik ez a két hét tudni fogom.-mosolyogtam.-És neked?

-Én szeretném megtalálni a nagy Őt.-mondta,míg drámaian a távolba meredt.

-Hát sok sikert! Nem hiszem,hogy találsz még egy ilyen lusta dögöt,mint amilyen te vagy.-nevettem és futásnak eredtem.

-Ezt megbánnod Shin Sora!-kiabált,majd utánam indult.

-Soh...sora állj meg!-könyörög a nővérem mikor már a majdnem a buszmegállónál jártam. Kissé lemaradt..

-Azért,hogy megverj? Kizárt-futottam tovább.

-Nem bántalak.-nyögte ki utolsó erejével. Láttam,hogy szegényt nagyon "megerőltette" ez a kis futás ezért megálltam.

-Jó.-vártam be azt a lusta nőszemélyt.-Nem kellene kihagynod minden tesit.

-Meglehet.-pihegett mellettem,míg újra elindultunk.-Még jó,hogy nem gyalog kell hazamenünk. 

-Mázli.Nem tudnám haza cipelni még a te nagy seggedet is.-röhögtem,mire a nővérem csak egy fejbevágással díjazott. 

Otthon a házimunka elvégzése után Hyemin a tévé előtt terült el,míg én az egyik új könyvemet olvastam Az eddigi tevékenységeinket a telefonom csörgése zavarta meg.

-Sora vedd fel mert nem hallom a tévét!-kiabált a nappaliból Hyemin. Nem válaszoltam neki csak egy kuncogás után felvettem a mobilom.

-Haló?-szóltam bele.

-Shin Sora?-kérdezte a nagyon ismerős férfi hang.Azonnal felismertem.

-Suho!-kiáltottam,mire Hyeminis odanézett,de aztán vissza is fordította a fejét a televízió felé. 

-Szia Sora. Mi újság veled? Régen beszéltünk.-hallottam csalódott hangját.

-Nem miattam.-utaltam arra,hogy mostanában nem igazán találkozott a nevemmel névjegyzékben. 

-Tudom-tudom az én hibám.-mentegetőzött.-De van egy olyan hírem,amiért elfelejted ezt.-kuncogott a vonal túlsó végén.

-Miféle hír?

-Shin Sora,készítheted a fogadóbizottságot mert holnap reggel indulunk hozzátok!-kiabált boldogan a telefonba. Majdnem megsüketültem,de ez most nem érdekelt. A barátom idejön!

-Uram Isten Suho!-ugrabugráltam össze-vissza. De várj...-Indultok? Kivel?

-Öhm...Sora, lenne egy nagy kérésem.-kezdett bele félénken.

-Hallgatlak.

-Lehetne,hogy az egész csapat menjen? Ígérem nem lesz semmi baj. Szobatiszták.-röhögött fel,mire nekem is nevetnem kellett. A tipikus Kim Joon Myun humor megmaradt.

-Hogy te milyen hülye vagy.-hallottam egy nevető fiú hangot a háttérből.

-Szóóóval,mehetünk?-kérdezte Suho.

-Gyertek.-adtam be a derekam. Már hiányzik Suho,és a fiúkkal sincs semmi bajom. Mondjuk eddig még nem beszéltem velük...De csak nem olyan rosszak.

-Köszönjük.-hallottam a fiúkórus hangját,és pár pacsira hasonlító csattanást. Ezek szerint kivagyok hangosítva.

-Mikor érkeztek pontosan? Ha szeretnétek felmegyünk elétek a kisbusszal.

-A ti helyi időtök szerint délre érünk oda.-mondta Suho.

-Akkor ebéddel várlak titeket.-mosolyodtam el,míg egy előttem lévő papírra felkaristoltam azt a bizonyos 12:00-át.

-Akkor a reptéren találkozunk. Most mennem kell mert reggel korán kelünk.-mondta,míg elnyomott egy nem kívánatos ásítást.

-Rendben. Sziasztok!-köszöntem,majd Suho álmos elköszönése után letettem a telefont.

-Miért hívott Suho?-érdeklődött Hyemin,mikor levágódtam mellé.

-Holnap délre itt vannak a fiúkkal.-tájékoztattam,míg belemarkoltam az ölében lévő chipses tálba.-Nálunk lesznek egy ideig. 

-Szuper! Ennyi sok pasi közül csak megtalálom a nagy Őt.-elmélkedett Hyemin,mire én csak kuncogtam.

Bevezetés~

Suho pow:

-De kérem Főnök! Kris és Kai már elviselhetetlenek. Ez csak az ő javukat fogja szolgálni.

-És mégis mennyi időre szeretnétek elküldeni őket?-kérdezte az igazgató,míg hátradőlt hatalmas bőrszékében.

-Csak három hónapra.-közöltem vele.-A nyári szünetet ott töltenék.-reméltem,hogy a főnök áldását adja az ötletünkre.

-Három hónap?! Nem az kizárt.-tiltakozott tovább.

-Jó helyen lesznek.-szállt be a beszélgetésbe Tao is.

-Mégis milyen jó helyen?-érdeklődött az igazgató.

-Két nagyon jó barátomnál lennének.-válaszoltam.

-Lányok?

-Igen. Két velünk egy idős lány.-szólt most D.O

-Nem tudom jó ötlete két lány közzé kül....

-Főnök!-fojtotta belé a szót most Xiumin. Máskor nem szokott nagy szájat nyitni,de a "nemes cél" érdekében mindenki bevett mindent.-Ez nem két olyan lány. Ők egy kis falun élnek. Magukról gondoskodnak, semmi rossz dologban nincsenek benne. Tanulnak,mint minden normális 18 éves. A fiúkat pedig simán megnevelik. Kérdezze csak Suhot.-mutatott rám Xiumin egy vigyor kíséretében. Mindenki rám nézett,én pedig tudtam,hogy most kell bevetnem mindent.

-Én személyesen ismerem őket. Olyanok nekem,mint a  húgaim. Erős személyiségek akár csak a fiúk,így könnyen fognak hatni a srácokra. Régen én is voltam náluk rövidebb,hosszabb időkre és még engem is sikerült bevonniuk a házimunkába.-erre a főnök felnevetett,így tudtam,hogy jó úton haladok.-Egy nagy házban élnek szóval a szállás is meg lenne. Főzést és minden ilyesmit a lányok csinálnak. Már csak a maga beleegyezése kell.
Végig nézett rajtunk,majd kezét a homlokára helyezte és dörzsölni kezdte azt. Jó pár percig gondolkozott,de nem bántuk mert ez azt jelenti,hogy fontolóra veszi az előbb hallottakat. Minden tag idegesen várta a választ; valaki az ujjaival játszott, a falat bámulta, vagy éppen a cipőjével rúgott párat az előtte üllő székébe. Én is elmerülten vártam a döntést.
-Legyen hát.-hallottuk a mély hangot,mire mindenki felkapta a fejét.-De lenne pár feltétel.
-Halljuk.-türelmetlenkedtem.
-Ha hívunk itt titeket mind a 12 tag itt legyen,épségben. Kerüljétek a botrányhelyzeteket és a nyilvánosságot.-sorolta őket.Bólintással jeleztük,hogy megértettük,majd fel is pattantunk a székeinkből,hogy haza mehessünk a két jómadárért. Már mindenki kiment az ajtón,utoljára én léptem ki,de az igazgató úr mondatát még tisztán hallottam;
-Aztán neveljék meg őket!