10.rész

Sora pov:

Miután Kris falni kezdte a nővéremet,nem hazudok,ha azt mondom,hogy nem lepődtünk meg. Egész délután látni lehetett rajtuk a feszültséget,mikor nem tudták,hogy a másik felük merre jár. A fiúk társaságában nem egyszer nevettük ki a KriMin páros szerencsétlenségét-persze csak úgy mikor ők nem voltak a közelünkben.
Szóval,az elszabadult párost látva jobbnak láttuk elhagyni a terepet,így a házunk elé vonultunk első állomásként. Néhány srác még most is röhögve dőlt egymásra az előbb látottaktól.
-Krist nagyon beindíthatta Hyemin,ha így nekünk támadt!-osztotta meg megfigyelését a nevető Tao.
-Szerintem simán magáévá tette volna ott előttünk is,ha nem jövünk el!-kapcsolódott be a beszélgetésbe Chanyeol is az epés megjegyzésével,mire mindenki dőlt a nevetéstől.
-Már azt hittem soha nem jönnek össze.-jelent meg hirtelen Jongin,mire ijedtemben a szívemhez kaptam.
-Ne ijesztgess te gyagyás!-csapta a mellkasára kuncogva,amibe ő is szívesen kapcsolódott bele.-De igazad van. Már én is kezdtem kételkedni a jóslatainkban.
-Legalább ő lépni mert.-motyogta orra alatt Jongin alig hallhatóan. Kíváncsian pillantottam rá,mire ő fülig pirulva elterelte a szót.-Jézusom Sora,te tiszta libabőr vagy! Gyere ide!-szólt rám aranyosan,majd válaszomat meg sem várva a karjai közé rántott. Meleg testéhez simultam az enyémmel,még fejemet a mellkasára hajtva gyors szívverését hallgattam. Eszem ágában sem volt elmenni tőle,de kénytelen voltam mikor sutyorgás és halk nevetés csapta meg a fülem. A hang irányába fordítottam a fejem,ahol a többi srác állt mindentudó pillantásokat küldve egymásnak és ölelkező párosunknak is.
-Ugye ti nem estek egymásnak?-kérdezett rá Baekhyun egy vigyorral a képén.-Na nem mintha nem örülnénk nektek vagy ilyesmi!
-Nyugi,megígérem,ha egyszer nekiesek ennek a hülyének-mutattam a mellettem álló Jonginra.-,nem előttetek fogom csinálni!
A fiúk végleg hangos viháncolásba kezdtek a kijelentésemre. Mikor én is felfogtam mit mondtam az imént,vörösre színezett fejemet kezdtem csapkodni. Zavaromból csak egy pillanatra néztem fel ígéretem másik fontos elemére,akik hitetlenkedve bámult rám,kissé rózsaszínes pompában. Gyorsan akartam elterelni a figyelmet az előbb elhangzottakról ezért az első eszembe jutó dologgal álltam elő.
-Srácok szerintem menjünk vissza a lakásba. Hyemin szobája az ellenkező oldalon van az enyémmel és mellettem van kettő a vendég szobákból. Az elég lesz  nekünk mára.-hadartam gyorsan még mindig kerülve a szemkontaktust. A fiúk elmosolyodva bólintottak.
-És mi van,ha a nappaliban csinálják?-vettette fel a kissé magánjellegű kérdést Sehun. Fejben erre is tökéletes megoldást találtam.
-Gyere ide Sehun.-hívtam magamhoz a fiút,aki habozva,de teljesítette a kérésemet. Megfogtam a kezét,majd újabb fiút szólítottam.-Tao,te is gyere és fogd meg Sehun másik kezét.
És így tett. Végül beállítottam a majdnem teljes EXO-t a kéz fogos állapotba. Jongin középre került,ami nagyon bökte szegénykém csőrét. Kivált a sorból,majd hozzám trappolva elszakította tőlem Sehunt,majd kettőnk közé állt.
-Nem volt jó közepén.-morogta kisfiús zavarában,mire kuncogva ráztam meg a fejem.
-Most mindenki csukja be a szemét és csak a  másikra koncentráljon. Én itt elől vezettem a sort,ne aggódjatok!-mondtam,mire a fiúk egyöntetű "igen"-je volt a válasz. Elindultam magam mögött húzva többieket. Libasorunkat tartva jutottunk át a -szerencsénkre- üres nappalin és folyosón. Csak egyszer hallottunk meg egy hangosabb nyögést,mire a fiúk nevetve,ám még mindig csukott szemmel követtek továbbra is. Végül elérkeztünk a folyosónk végére ahonnan a három szoba nyílt. Elengedtük egymás kezét,majd a fiúk felé fordultam.
-Mivel tizenketten vagyunk összesen,logikusnak tartom a négy fős szobákat.-bólogatás a válasz.-Akkor Suho és Xiumin velem van.-közöltem,mire a két fiú boldogan slattyogott be a szobámba. A többiek is elkezdték elosztani magukat,de ekkor Jongin somolygott oda hozzám
-Én veled akarok lenni egy szobában.-felelt durcásan,mire elnevettem magam.-Remélem engem hívsz.-szólt oda még utoljára a döntésem előtt. Újra rám került a sor a választásban,így magamhoz hívtam a durcás kisfiút,aki boldog vigyorral nyomott egy cuppanósat a homlokomra mielőtt bevágtatott a szobámba. A szobám közepén hatalmas nagy francia ágy terült szét,amin bőven elfértünk mind a négyen. A fürdést elintézve az ágy előtt álltunk tétlen gondolkodásban.
-Ki alszik ki mellett?-tette fel a mindenki fejében forgó kérdést Xiumin. Jongin villámgyorsan ragadta meg a kezemet,majd az ágy felé cincálva mindkettőnket lefektetett arra. Nagyokat pislogtam rá,mire ő átdobta rajtam egyik karját és magához húzott,mint kis gyerek a maciját.
-Nem érdekel,ki hol alszik,Sora mellettem lesz!-jelentette ki rendíthetetlen hangnemben Jongin,majd a nyakamba fúrva fejét helyezte kényelembe magát. A két srác kuncogva foglalta el a saját helyét. Így végül felállt a sorrend: Suho,Én,Jongin és végül Xiumin.
Fekvés közben ellenállhatatlan késztetést éreztem arra,hogy teljesen magamhoz vonjam a táncos fiú szuszogó testét,így mikor úgy éreztem Jongin már biztos alszik, átöleltem a fiú derekát Fejemet a mellkasába fúrtam és egy kisebb mosollyal az arcom fészkeltem még közelebb magam a testéhez. Nagy meglepetésemre Jongin hirtelen szorított az ölelésén egy pillanatra,majd nedves ajkait éreztem a homlokomra nyomódni.

Hyemin pov:

Reggel mikor felkeltem Kris már nem volt mellettem.Nehezen ki keltem az ágyból,majd egy bugyit és egy rövidnadrág felvételével mentem le. A fiúk és Sora a tévé nézésbe voltak bele merülve,Kris pedig a konyhába újságot olvasott.Átosontam a nappalin.
-Jó reggelt..-tettem a kezeimet vállára.Letette az újságot,majd felnézett.
-Neked is szépségem..-mosolyodott el.Beleültem az ölébe vele szembe.-Hogy aludtál?-kérdeztem,miközben egy apró puszit nyomott az ajkaimra.
-Ami azt illeti rosszul!-próbáltam szomorúságot tettetni,majd barátomra néztem aki fapofát vágott.-Mert nem voltál mellettem mikor keltem.Amúgy nagyon jól aludtam..-mosolyodtam el.-És te?
-Én?-kérdezett vissza.-Remekül..-kuncogott.

9.rész 18+

Hyemin pov:

-Hát ti?-kérdeztem még mindig meglepve.-Te meg tegyél le!-ütöttem Kris karjára.Még nem akartam,hogy megtudják,hogy mi van köztem és közte.
-Na mi van újra szent a béke köztettek?-kérdezte vigyorogva Tao.
-Igen,nem!-vágtuk rá egyszerre.
-Ez igazán meggyőző volt.-nevetett Sora.Majd elindult a konyhába.-Ma kerti parti lesz,Hyemin segítenél előkészülni?
-Igen.-indultam utána,de az ajtóban megálltam és visszafordultam.-Vidd azt ki!-néztem szúrós tekintettel Krisre.-Most!
A készülődés alatt mindenki néma csendben volt,ami most kivételesen nem zavart.Kivittünk a kerti partira szükséges eszközöket és elkezdtünk főzöcskézni.Kris néha mikor nem figyeltek odajött egy-egy puszit adni.
-Hyemin!-ült le mellém Suho,mire Barátom féltékeny pillantásokkal illette csapattársát,ezen egy jót kuncogtam.-Örülsz neki,hogy itt vagyok?
-Nagyon!-emeltem fel a kezeimet,hogy még meggyőzőbb legyek.
-Amúgy jobban vagy?-kérdezte egy félmosoly kíséretében. Válaszul bólintottam egyet.-Akkor jó.-ölelt meg.Na ekkor ,ha szemmel ölni lehetett volna akkor Suho már rég halott lenne.Kuncogtam egyet,és nyelvet öltöttem neki.
A többi fiúval is elkezdtem beszélgetni.Kris pedig állandóan körülöttem legyeskedett.Éppen egy viccet mondott Chanyeol,amin mindannyian egy jót nevettünk,erre Wufan odajött,és megfogta a kezem.Majd így szólt:
-Ne legyetek már annyit a barátnőm körül!-fakadt ki a fiú,mire mindenki döbbenten nézett ránk.-Igen,a barátnőm.-húzott közelebb magához s megcsókolt.Felvett ölébe,mire én automatikusan dereka köré fontam lábaimat.
-Szerintem menjünk innen,mert ezek biztos nem sakkozni fognak!-röhögött Chanyeol.
-Oppa,miért vagy ennyire féltékeny?-váltam el kuncogva ajkaitól.
-Csak mert az vagyok!-bevitt a házba egyenesen fel a szobámba.
-Kivitted a szemetest?-kérdeztem,mielőtt újra megcsókolt volna.
-Kivittem,de most már folytathatnánk végre?-kérdezte idegesen.Bólintottam egyet s megcsókoltam.Csak annyira szakítottuk meg csókcsatánkat még megszabadítottuk egymást a felsőinktől.Nyakamat kezdte csókolgatni.Halk sóhajok szöktek ki számon.Apró puszikkal haladt egyre lentebb.Megszabadított falatnyi nadrágomtól,ezt követően a kis francia bugyimat is leszedte rólam.Feljött egy csókra közben melltartómmal kezdett szórakozni,amit hosszas szenvedés után végre sikerült neki az utolsó textil darabtól is megszabadítania.Kezdett zavarni,hogy még én anyaszült meztelen voltam,addig rajta minden ruhadarabja szinte ott virított pólója kivételével.Fordítottam magunkon így én kerültem felülre.Végig simítottam mellkasán majd nyakát kezdtem csókolgatni.Halk sóhajokkal jelezte,hogy tetszik,amit csinálok.Kigomboltam nadrágja gombját s lassan lehúztam róla azt. Boxerén keresztül kezdtem simogatni a már így is merev férfiasságát.Úgy látszott a "kicsi" Kris már nagyon be van indulva.Lehúztam róla az utolsó ruhadarabot is.Meglepődtem mérete láttán.Nem sokáig tétlenkedtem,azonnal rá is markoltam neki.Lassan kezdtem húzogatni kezem rajta,közben bekaptam makkját.Felnéztem a fiúra,aki felkönyökölve,hátra hajtott fejjem nyögdécselt.
-Hye-Hyemin most már én jövök!-húzott fel magához s egy pillanat alatt maga alá fordított.
- Ooooh,pedig még úgy játszottam volna egy kicsit.-vágtam szomorú arcot. Kris csak kuncogott egyet s apró puszikat nyomott nyakamra,közben mellemet kezdtem masszírozni.Egyre lejjebb haladt,még nem leért nőiességemhez.Egy vigyorra húzta ajkait.-Ne szórakozz te idétlen!-morogtam orrom alatt.Kuncogott egyet s elkezdte csiklómat kényeztetni nyelvével.Azonnal felnyögtem,hajába túrtam.Abbahagyta a nyelvével való tevékenységét és nyílásomba vezette két ujjat,közben feljött hozzám egy csók erejéig.Lassan kezdte mozgatni ujjait bennem.-Gyo-gyorsabbhanhh!-túrtam hajába nyögdécselve.Ahelyett,hogy teljesítette volna kérésem kihúzta mindkettő ujjat s lenyalta róla nedvemet,min elfintorodtam.
Elhelyezkedett lábaim között,majd egy gyors csókot váltottunk.-Kris!-szólítottam meg mielőtt belém hatolt volna.-Kérlek légy óvatos.Nekem ez az első alkalom.-motyogtam lesütött szemekkel.
-Az leszek édesem.-nyomott egy puszit ajkaimra.Tényleg nagyon óvatos volt,de még így is fájt amikor belém hatolt.Egy fájdalmas nyögés hagyta el számat.Lassan kezdett el mozogni bennem.Ahogy teltek-múltak a percek és fájdalmas nyögéseimet,élvezettel teliek vették át.Megemeltem a csípőm,ezzel jelezve,hogy gyorsítson a tempón.Mindketten megéreztük,hogy közel a vég,ezért még gyorsabban mozgott.A szoba a nyögéseinktől vízhangzót.Hirtelen a hátam megfeszült és egy kisebb sikoly kíséretében élveztem el.Lökött még párat s belém élvezve dőlt rám.Miután összeszedte magát kihúzódott belőle,majd mellém feküdt.Lenyúltam a pólójáért és felvettem.-Remélem nem bántad meg..-nézett fel rám egy aranyos mosoly kíséretében.
-Nem-nem bántam meg.-ráztam meg a fejem,közben odabújtam hozzá.Betakart minket.-Szeretlek te Pabo!-nevettem halkan.
-Én is szeretlek..-kuncogott.

8.rész

Sziasztok!Na szóval,mivel a blognak elég nagy nézettsége van arra gondoltunk,hogy az olvasóknak egy-egy oneshotot írnánk,ezzel is megköszönve azt,hogy olvassák a ficit..! Akit érdekelne a dolog,az komiba jelezze! Üdv:Írok!

Hyemin pov:

Elégé meglepődtem mikor Sora számát írta ki a telefonom,de nem vele kellett beszélnem. Elmeséltem mindent Kainak,mire Ő csak annyit mondott,hogy nyugodjak le ,és amint  tudnak  hazajönnek. Én pedig egyből rá vágtam , hogy nem szeretném,ha Kris is visszajönne. Majd vonalat kellett bontanunk, mivel a gépem,amivel hazaindultam hamarosan indult is.

Több órás út után végre megérkeztem. Azonnal hazafelé vettem az irányt. Útközben elgondolkodtam azon, hogy vajon hol rontottam el az egészet?Miért csinálta ezt velem?Még,ha nem is tudta,hogy mit érzek iránta. Beérve a lakás ajtón ismét sírni kezdtem. Eszméletlenül fájt amit csinált velem. Ledőltem a kanapéra s egy pléddel betakarózva kezdtem el a tévét nézni. Úgy éreztem magam,mint egy rossz szappan operában. Már csak a csoki hiányzott,amit pár perccel később már kezembe szorongatva ettem. Mikor elfogyott , a papírját az asztalra dobtam és ismét sírni kezdtem. Álomba sírtam magam. Arra lettem figyelmes,hogy valaki  dörömböl az ajtón.Nehezen felálltam és mentem ajtót nyitni.Az állam a padlót súrolta mikor megláttam,hogy ki az.

-T-te meg mit keresel itt?-kérdeztem meglepve.

-Miattad jöttem.-vágta rá egyből. Azonnal ráakartam csapni az ajtót,de a lábát odatéve megakadályozott ebben.-Legalább hallgass meg! Ígérem utána elmegyek,ha akarod,csak kérlek...hallgass meg.
Megesett a szívem rajta és bármennyire is kívántam őt most nagyon messze magamtól,végül beadtam a  derekam.-Egy perced van.
Kris gyorsan összeszedte magát,majd gyorsan hadarni kezdte mondandóját.
-Sajnálom!Féltékeny voltam,azt hittem,hogy te és Insoo.Én csak vissza akartam adni neked.Nagyon fájt mikor éppen azt,na mindegy tudod!Aisshhh,visszagondolni is rossz.-ismét rám tört a sírhatnék.
-Tudod mennyire fájt az,ahogy viselkedtél velem?-kérdeztem könnyes szemekkel.-De legalább kérdeztél volna meg!-erre lehajtotta a fejét.-Tudod mi a vicces?Hogy még ezek után sem tudlak utálni.Sőt még jobban szeretlek.-töröltem le könnyeimet,majd keserűen felnevettem.Ő pedig magához húzott s szorosan megölelt.-Ígérd meg,hogy soha többet nem csinálsz ilyet!-toltam el magamtól,hogy szemébe tudjak nézni.
-Megígérem!-mondta elszánt tekintettel.-Hyemin,kérdezhetnék valamit?-kérdezte félve.
-Már megvolt.Amúgy igen.-mosolyodtam el.
-Lennél a barátnőm?-kérdezte egy félmosoly kíséretében.
-Azt hiszem tudod a válaszom!-hajoltam oda hozzá,majd megcsókoltam..

Sora pov:

Másnap reggel hangos kiabálásra és nevetgélésre ébredtem. Az EXO dorm nem a béke és csend helye,így nem is csodálkoztam a hatalmas hangzavaron. A fiúk örömmel szállásoltak el az egyik szobájukban a buli után,mondván "Ott jobb helyem lesz,mint egy hotelszobában." Bár Jongin erősködött,hogy egy szobában lehessen velem,Suho kis veszekedés után lenyugtatta,majd Baekhyun és az ő szobájába küldte.
Bőröndömből előkerestem egy rózsaszín nyári szoknyát,hajamat pedig kifésültem,majd két oldalt egy-egy fekete csattal tűztem el mai viseletemnek. Kisétáltam a nappaliba ahol a helység különböző pontjain fetrengtek,verekedtek,ültek a fiúk.
-Jó reggelt!-köszöntöttem őket,amire kórusban érkezett az ismétlés. Tekintettemmel egy bizonyos személyt kerestem,ám őt nem találtam.-Jongin,merre van?-kíváncsiskodtam a fiúktól,mire azok mindent tudóan össze vigyorogtak. Meglepetten pislogtam rájuk.
-Kai,nagyon jól ismer.-nevetett Luhan jó ízűen.
-Miért is?
-Tudta,hogy keresni fogod.-kapcsolódott a beszélgetésbe Suho is. Arcán hatalmas vigyor terült el.-A szobájában van. -mondta,majd megveregette a vállam,majd a hasonló pimasz vigyorú srácok közé ült. Értetlenkedve ráztam meg a fejem,míg Jongin szobája felé indultam. Ajtaja kis résre volt nyitva,így bátorkodtam kopogás nélkül  belépni. Magam mögött becsuktam a nyílászárót,hogy aztán tekintettemet a két összetolt ágyra és azon fekvő srácra fordíthassam. A hasán feküdve terült el a félig lerúgott lepedőn,még csípőjéig betakarta magát,jobb lába kivételével. Megmosolyogtam a látvány,majd gonosz csíny állt össze a fejemben. Az ágya mellé osontam és már készültem volna ráugrani,mikor mély hangján hozzám szólt.
-Meg se próbáld,Shin Sora.-mormogta a lepedőjébe,majd felém fordította komás fejét. Laposakat pislogva simított egyet szanaszét álló tincsein.-Hogy lehetsz ilyen gonosz,hogy képes lennél rá ugrani egy alvó tündérre?-incselkedett játékosan egy vigyorral a képén.
-Tündér?-csuklottam kuncogva saját bókját.-Esetleg gyagyás vagy majom,de tündér sehogy sem.
-Most megsértettél.-biggyesztette le az ajkait.Hirtelen pillantása megváltozott,arcán játékos gonoszság futott át. Időm sem volt elmélkedni,közelségemből adódóan,fekvő helyzetből is el tudta kapni a karomat,hogy aztán egy erősebb rántással maga mellé húzhasson. Meglepetten tekintettem a fölém tornyosuló fiúra,aki továbbra is hatalmas vigyorral fürkészte arcom.-Azt hiszem meg kellene büntetnem téged.-suttogta kissé erotikus hangon Jongin,míg kezeimet a fejem fölé szorította. Ijedten kapkodtam a tekintettem Jongin arca és a kezeim között. Jongin egyszer csak közeledni kezdett az arcom felé,fokozatosan szüntetve meg a köztünk lévő távolságot. Már csak pár centiméter állt közöttünk,mikor az ajtó hangosan csapódott ki, Mindketten odaszegeztük a tekintetünket.
-Hupsz.-jött az értelmes megnyilvánulás Chen szájából,még mellette a többi EXO tag áramlott be a szobába Az összes srác nevetni kezdett még én lelöktem magamról ezt az idiótát. Kiugrottam az ágyból,majd megigazítottam a hajam és a fiúk elé álltam.
-Mit bámultok? Nem csináltunk semmit.-mondtam könnyedén,majd kivágtattam a szobából.

-Sora.-szólított meg Lay,aki az asztal túlsó végén ült. Éppen a reggeli utolsó falatjait fogyasztottuk.
-Mondjad.-mosolyogtam rá.
-Mint tudod,mi most szabadságon vagyunk.-bólintottam,mire folytatta.-Szóval a srácokkal arra gondoltunk,persze ha te is beleegyezel,hogy mi lenne,ha hozzátok utaznánk? Közösen tölthetnénk el ezt a kevéske pihenőt és...
-Benne vagyok.-feleltem boldogan.-Szeretek veletek lenni,nem is kérdés,hogy megengedem.
-Köszönjük Sora!-válaszolt a fiúkórus,majd folytattuk a reggelit.

A srácok összepakoltak a bőröndjeikbe,majd az első adandó géppel hazautaztunk.A repülőn kitaláltuk,hogy érkezésük örömére kis kerti partit csapunk,így mikor hazafelé tartottunk be is vásároltunk az estére. Éppen a lakás ajtón léptünk be,mikor egy kiabáló Hyemin és Kris tárult elénk. Annyira belemerültek a veszekedésbe,hogy észre sem vettek minket.
-Azt mondtam vidd ki azt a kukát!-sipított rá a nővérem,még az említett tárgyra bökött,mely csordultig volt szeméttel.
-Nem fogom. Nem vagyok a cseléded!-felelt dacosan Kris,mire testvérem agya teljesen elborult. Felkapta a szemetest,majd Kris felé dobta.
-Vidd ki,mert megetettem veled!-mordult rá a nővérem idegesen. Kris Hyemin felé indult,majd a vállára kapta.
-Majd én kiviszlek,ne aggódj!-mondta,majd a lakás ajtó felé fordult,ahol nevetést visszafojtó társaságunk állt. Kris hirtelen köpni-nyelni nem tudott csak egy helyben állt,testvéremmel a vállán.
-Miért álltál meg te tökfilkó? Az előbb még ki akartál dobni.-szólalt meg Hyemin,mire Kris megfordult,így végre nővérem is láthatott minket. Egyszerre kezdtünk integetni neki,mire ő is zavartan lengette meg jobb kezét.
-E-ez nem az aminek látszik.-motyogta zavartan,mire elnevettük magunkat.
-Hát persze.-vigyorogtam rá,majd mind a tizenkét érkező elnevette magát.

7.rész

Sora pov:

-Na Jongin,add vissza a mobilom!-kapálóztam az említett felé,aki ellopta a telefonom mikor a gépre szálltunk. Azóta nem hajlandó visszaszolgáltatni...
-Miért adnám vissza? Csak megnézzem mi van benne.-mosolygott pimaszul,még nyomkodni kezdte a mobilt. Újabb támadásba lendültem,hogy elérjem a tulajdonom,de Jongin egy könnyed mozdulattal még messzebbre rakta tőlem.
-Abban az én,értsd saját magándolgaim vannak. Semmi közöd hozzá!-morogtam durcásan,még hátamat ismét az ülésnek döntöttem.
-Szóval magánügy? Talán rólam van pár kép benne?-vigyorgott önelégülten,mire mutatóujjammal gyengéden homlokon löktem.
-Csak szeretnéd pici Jongin.-mosolyogtam most már én is.
-Egyébként észrevetted már milyen furcsák ezek ketten?-bökött a fejével Kris és Hyemin felé,még mobilomat a kezembe adta.
-Igen,láttam.-sóhajtottam gondterhelten.-Tegnap óta ezt csinálják és fogalmam sincs miért.
-Talán Hyemin nem akarta,hogy mellé üljön.-elmélkedett Jongin hangosan.
-Akarta. Hallottam,hogy Hyemin megkérdezi Krist,de az csak minden szó nélkül elment és mögötte ült le.
-Akkor Kris tudhat valamit. Mindenesetre ez a ő dolguk,hagyjuk,hogy saját maguk oldják meg.-mosolygott Jongin biztatóan. Egy aprót bólintottam,még rá néztem a másik kettő szomorú társunkra. Mi történhetett köztük?


-És mit fogsz csinálni a fiúkkal most,hogy újra láthatod őket?-kérdeztem a mellettem sétáló kiöltözött Jongint,miközben a menedzser házának ajtajához sétáltunk.
-Kinyírom őket.-felelt nevetve,mire gyengéden vállba csaptam.-Nyugi,sosem bántanám őket.
-Szerencséd.-mosolyogtam rá. Mögöttünk Hyemin és Kris sétált teljes néma csendben. Míg én Jongin társaságában egész végig jól éreztem magam,róluk egyértelműen látszott a mérhetetlen szomorúság. Fogalmam sem volt mégis mi állhat ennek a hátterében,de kezdett egyre jobban érdekelni. Talán összekaptak valamin? Vagy másról lenne szó? Időm sem volt gondolkodni,mert ajtót nyitottak számunkra és belépve azonnal a vendégek üdvözlése lett a feladatom. Mindenkit köszöntöttünk,beleértve a házigazda menedzsert is,aki örömmel üdvözölte a két tagot és "nevelőiket".  Végére hagytuk a maradék EXO fiú köszönését. Nagy öröm volt látni,hogy a srácoknak mennyire hiányzott Kris és Jongin. Még Hyemin is gyengéden megmosolyogta a látványt.
-És hogy birkóztok meg vele?-bökött Chen a fejével a mellettem álló Jonginra. Mióta ideértünk el sem mozdult mellőlem egy másodpercre sem.-Ő sokkal rosszabb volt,mint Kris.
-Naaa.-nyávogott Jongin aranyosan,mire mindketten elnevettük magunkat.
-Szerintem nem nehéz esett.-mosolyogtam fel Jonginra.-De leszokhatna arról,hogy az hazudja nem éhes,mikor majd' éhen hal.
Kijelentésemre mindannyian nevetni kezdtünk,csak a jobbomon álló Hyemin nem. Letörten állt mellettünk,mígnem Suho érkezett meg Lay társaságában.
-Engedélyeddel ellopnánk a nővéred.-mosolygott rám Suho. Bólintottam,mire a két srác két oldalról közre fogta Hyemint,majd elvitték tőlünk.

Hyemin pov:

Fájt, hogy így viselkedett velem Kris.De a legjobban az fájt,hogy az okát nem tudtam. Talán, meglátta azt a csókot?És azt hiszi,hogy én meg Insoo?Áááh az lehetetlen,miért is érdekelné,hogy kivel vagyok együtt?Szomorúan battyogtam mellette. Mikor odaértünk a menedzserük házához egy halvány mosollyal köszöntem mindenkinek.
-És, hogy birkóztok meg vele?- bökött fejével Kaira.
-Naaa.- nyávogott aranyosan, mire Sora és Chen elnevette magát,én pedig csendben álltam mellettük.
- Szerintem nem nehéz esett. - mosolygott Húgom az említett személyre.-De leszokhatna arról,hogy azt hazudja nem éhes,de majd' éhen hal.-erre mindenki nevetni kezdett egyedül én nem. Egyszerűen nem tudtam nevetni akármennyire is vicces volt. Aztán megjelent Suho és Lay.
- Engedélyeddel ellopnánk a nővéred!- mosolygott Suho. Majd behúztak az  ebédlőbe . - Mi a baj Hyemin?Olyan fura vagy.Nem ilyen szoktál lenni.És ne mond azt,hogy semmi,mert akkor leütlek!
- Semmi!- vágtam rá, és vártam,hogy leüssön. –Vagy is.. - kezdtem bele,de ekkor megláttam,hogy Kris egy lánnyal csókolózik. Egyáltalán mit keres itt ez a leány? Ez fájt Wu Yi fan! Nagyon fájt. Könnyeim akaratlanul is,de utat törtek maguknak. Elakartam szaladni,de Lay megakadályozott benne. Könnyes szemekkel néztem rá,aztán Krisre,aki elindult felénk. Kirántottam kezemet legjobb barátom szorításából és elrohantam. Hallottam,hogy Suho utánam kiált,de nem törődtem vele. Egyáltalán nem érdekelt,hogy egy bulit tettem tönkre. Mikor már elég messze voltam a háztól fogtam egy taxit,és a reptérre vitettem magam. Az legelső hazavezető gépre vettem jegyet.

Sora pov:

Egészen belemerültem a fiúkkal való beszélgetésbe. Nagyon jól éreztem magam a társaságukban és különösen megnyugtatott,hogy most Jongint is biztonságban tudhattam magam mellett. Az előző buli eseményeiből tanulva,már nem szívesen hagyom egyedül.
Éppen ChanYeol egyik viccén nevettünk,mikor Suho rohant oda hozzánk levegő után kapkodva,mellette pedig Lay érkezett be ugyan ilyen állapotban.
-Sora!-lihegte Suho,két mély levegő vétel között.-Hyemin elrohant.
-Tessék?!-néztem rá ijedten.-Mégis hova és mikor?
-Nemrég. Körülbelül öt perce.-érkezett a válasz Lay szájából a fulladozó Suho helyett.- És ne kérdezd hova, fogalmunk sincs.
-Jongin.-fordultam az említett felé ijedten,aki értette mit szeretnék ezért azonnal elő is vette a telefonomat a táskámból.
-Felhívom Hyemint.-mondta gyorsan,majd arrébb sétált. Én még mindig aggódva álltam egy helyben,szinte már az ájulás szélén álltam. Eközben Suho visszanyerte eredeti önmagát,majd azonnal a karjai közé zárt.
-Nyugodj meg Sora.-simogatta a hátam nagy tenyereivel.
-Mégis mi történt? Miért rohant el?-kérdeztem őket Suho ölelésébe bújva.
-Nem vagyok biztos benne,de nekem van egy sejtésem.-mondta halkan Lay. Eltoltam magamtól Suhot,majd a másik fiú felé fordultam.
-Kérlek,mond el!-kértem halk hangon. Időközben a komplett EXO körénk gyűjt csak Kris és Jongin hiányoztak.
-Mikor a nővéreddel beszélgettünk Suho megkérdezte tőle mi a baja,mivel látta,hogy nincs a legjobb a hangulatban.- kezdett bele félénken Lay.-Már éppen kezdte volna elmesélni,mikor megállt és egy pontra koncentrált. Suho nem láthatta mert háttal állt annak a bizonyos eseménynek,én viszont pontosan láttam mi történt.
-Lay,nyögd már ki!-mordultam rá ijedten.
-Kris megcsókolt egy lányt Hyemin szeme láttára.-mondta ki végül. Hirtelen harag gyújt bennem,ahogy megtudtam mi is történt a nővéremmel. Közben Jongin is visszatért,kezében a mobilommal.
-Hyemin hazautazott.-felelte a kíváncsi szempároknak. Ekkor betelt a pohár. Kiléptem a srácok fürkészőköréből,majd szemeimmel azt az egyetlen embert kerestem. Hamar ki is szúrtam egy lány társaságában. A falnak támaszkodva cseverészett egy hosszú barna hajú,modell alkatú csajjal. Idegesen siettem feléjük,majd a lányt félre lökve az utamból egy pofont adtam Kris arcára. A fiú az ütésem helyére nyomta kezét még nagyokat pislogott rám.
-Te mégis ki a franc vagy te cafka? Hogy mered megütni Krist?-kezdett vékony hangján támadni a mellettem álló csaj,de én rá sem hederítettem,végig farkasszemet néztem az árulóval.  A lány lendítette a kezét,ám az nem ért el. Egy erősebb kéz tartotta fogságban.
-Eszedbe ne jusson. Hord el magad innen,mielőtt nekem kell innen téged kiraknom.-mordult rá Jongin,mire a csaj tágra nyílt szemekkel nézte a megmentőm.-Nem voltam elég világos? Tűnj. El. Innen.-tagolta,még elengedte az eddig szorított kezet.-Cafka.
A lány ezután sírva rohant el,de ez senkit nem érdekelt főleg nem engem.
-Mégis miért csináltad ezt?-szegeztem neki a kérdésem.
-Miről beszélsz?-kérdezett vissza meglepetten Kris,mint akinek fogalmam sincs miről beszélek.
-Arról,te idióta,hogy miért csókoltad meg a Hyemin szeme láttára ezt nőt! Tudod mennyire megbántottad?!-kiabáltam rá és éppen készültem volna ismét megütni mikor Jongin megragadta a kezem,visszatartva engem az esetleg később megbánandó cselekvésektől.
-Megbántottam? Én bántottam meg őt? Mégis miért?-kezdett el velem Kris kiabálni.-Ő jött össze azzal a senkiházi sráccal!
-Kivel jött össze?-kérdezett vissza Jongin meglepődve. Ez engem is nagyon érdekelt.
-Insoo.-mondta idegesen Kris.-Ő a barátja. Láttam mikor megcsókolta a házatok előtt.
Ekkor állt össze minden a fejemben. Hogy miért viselkedtek olyan hidegen egymással, Kris tettei-minden.
-Te ostoba.-kezdetem bele ismét kissé haragos hangnembe.-Hyemin nincs együtt vele! Tény,hogy Insoo megcsókolta és az igaz,hogy kérte legyen Hyemin a barátnője,de ő mindent ezt visszautasította. Tudom miért? Mert téged szeret. Azóta mióta beléptél a nyamvadt ajtónkon. Felfogtad Kris? Shin Hyemin beléd szerelmes.-böktem meg a mellkasát,még mindig felpaprikázott hangulatban. Kris teljesen megdöbbent a szavaim hallatán. Arcára kiült a meglepődöttség és megbánás kettőssége. Idegesen körbe nézett,mintha tekintetével a nővéremet keresné-eredménytelenül.
-Hol van ő?-kérdezte gyorsan elhadarva.
-Az első géppel hazautazott.-válaszolt helyettem Jongin. Kris azonnal futásnak eredt,majd az ajtó nagy csapódással zárult be mögötte.

6.rész

Sora pov:

-Kim Jongin!
Hangos kiáltásom zengte be az udvart egy pillanatra. Annyira hangsora sikerült,hogy a mellettem lévőknek lehet,hogy még a dobhártyájuk is beszakadt. Mindenki felém fordította a fejét,beleértve a két verekedő srácot is. A fiúkhoz rohantam,majd lerángattam Jongint a félájult házigazdáról. Bal kezemmel magam mögé rántottam,még letérdeltem JongMin mellé.
-Sora-suttogta alig hallhatóan JongMin,még kezemmel az arcát kezdtem simogatni.
-Nyugodj meg,minden rendben lesz.-mondtam neki nyugtatáskép.
-JongMin!-kiáltott Insoo,mikor meglátott és azonnal barátja mellé esett a földre.-JongMin minden oké? Ki tette veled ezt?-JongMin erőtlenül Jonginra bökött,aki a hátam mögött idegesen nézte a történő eseményeket. Insoo szemében hirtelen hatalmas harag gyűjt,JongMin mellől  felállva Jongin felé vette az irányt. Azonnal a srác elé ugrottam kezeimet védelmezés képen nyújtottam magam elé,hogy távol tartsam magunktól a haragos fiút. A semmiből hirtelen Hyemin és Kris tűnt fel és szaladtak oda hozzánk.
-Insoo kérlek.-próbálkozott Hyemin a barátjánál,de az gyilkos tekintettel bámulta a mögöttem álló srácot.-Majd én elintézzem,hagyd csak ránk. Foglalkozz JongMin ellátásával,rendben?-Hyemin nyugtatóan simogatta a felbőszült fiú arcát,aki erre aprót bólintva térdelt vissza barátja mellé.
-Sora jobb,ha elmentek innen.-mondta Kris,még mellette Hyemin egyetértően bólintott. Gyorsan kézen fogtam Jongint,majd átverekedve magam a még mindig döbbenten álló tömegen indultam ki a lakás terültéről. Kint leintettem egy szerencsénkre éppen arra járó taxit,majd betuszkoltam Jongint a kocsiba,majd beültem mellé. Lediktáltam címünket,mire az autó végre elindulhatott. Frusztráltan túrtam a tincseim közé,még végig éreztem magamon Jongin figyelő tekintetét.
-Sora,Én csak...-kezdett bele Jongin,de én egyik ujjamat a szájára tapasztva hallgattattam el.
-Otthon megbeszéljük.

-Sora kérlek,most már meghallgatsz?-kérlelt Jongin mikor visszatértem az átöltözésből. Miután hazaértünk minden szó nélkül a szobámba vágtattam,majd átvéve az otthoni rövidnadrágom és pólóm indultam vissza hozzá. Ez az átöltözés legalább segített,hogy egy kicsit lenyugodjak és gondolkodhassak miért is csinálhatta ezt az egészet. Kézen fogtam Jongint,majd a fürdőbe húztam magam után. Leültettem a kád szélére még én előkeresve az elsősegélydobozt kezdtem ellátni őt. Bár egyértelműen Jongin "nyert", az arcán lévő kisebb hegek mutatják,hogy JongMin nem adta fel és harcolt a becsületéért. Arról már nem tehet,hogy Jongin ellen ez sem volt elég. Amire viszont nagyon kíváncsi voltam,arra voltam képtelen értelmes választ találni. Miért verekedtek össze?
Gondolataimból Jongin sziszegése térített vissza,akinek éppen a szeme alatti utolsó kisebb sebet fertőtlenítettem. Lekötöttem az apró kis sérülést,majd pakolni kezdtem a dobozba.
-Készen vagyok?-kérdezte,még a tükörben megvizsgálta immáron ellátott sérüléseit.
-Igen,kész vagy.-mormogtam,még a kis dobozt visszaraktam a szekrénybe. Felálltam,majd hátrahagyva Jongint kijöttem a fürdőből,hogy a konyhában egy kis víz segítségével elolthassam a szomjam. Jongin ide is követett,égető tekintettét egész végig magamon éreztem. Már éppen minden szó nélkül mentem volna ki,mikor Jongin a karomnál fogva magához rántott. Szorosan magához húzott,majd a konyhapulthoz lökött. Két kezével mellettem támaszkodott ezzel gátolva a menekülésemet.
-Mit akarsz?-kérdeztem a fiút,aki mikor szemkontaktust tudott teremteni velem azonnal belekezdett.
-Meghallgatnál végre?! Igen,megvertem azt a férget,de megérdemelte. Tudom,hogy te nem régóta laksz velem,de te már most jobban ismersz,mint bármelyik fiú a csapatban. Soha nem bántanék senkit ok nélkül és...
-Tudom,hogy nem tennéd!-vágtam a szavába kissé hangsora sikerült hangnemben.-Ha volt okod rá akkor mond miért tetted? Tudod,hogy aggódtam érted? Nézd meg magad! Sérülésekkel van tele az arcod. Mégis mire volt ez jó,huh?!-bár nem akartam mégis kiabálni kezdtem vele. A mérhetetlen aggódásom dühként tört elő belőlem,amit ebben adhattam csak ki. Mire végére értem dühöm elszállt,helyét szomorúság vette át. Akaratlanul is sírni kezdettem,mire Jongin erős karjaival húzott szorosan magához. A hátamat kezdte simogatni,hogy valamiféle képen csökkentse a sírásom.-Ne merj még egyszer ilyent csinálni. Ha valami bajod lett volna én..
-Te aggódtál értem.-mondta,mert hanglejtése alapján ez nem kérdés volt,hanem egy szimpla kijelentés.
-Még jó,hogy aggódtam érted.-bújtam hozzá közelebb még én is dereka köré csavartam karjaimat. Még így álltunk pár percet,mikor is egy furcsa ötlet fogalmazódott meg bennem. Magam sem tudom honnan jött az elképzelés vagy a bátorság,hogy megkérdezem,de végül kinyögtem-Jongin.....nem aludnál ma velem?

Hyemin pov:

Pár perccel később,hogy Kai és Sora távoztak mi is elhagytuk a buli helyszínét.Sétálva mentünk haza.Néma csendben telt az egész út,ami másfél órás volt gyalog.Fáradtan estünk be az ajtón.A konyhába éget a villany,de sehol sem volt senki.Ez furcsa,vajon miért hagyhatták égve? Felmentünk az emeletre.Először Kai szobájába néztünk be.Nem volt ott Ő se ,és Sora se.Így bementünk a Húgom szobájába.Halkan nyitottuk ki az ajtót.Bent voltak. Sora Jongin karjai közt békésen aludt,még amaz a haját simogatta egyik kezével. Mikor észrevett,mutatóujját a szájához emelve jelezte,hogy maradjunk csendben,mivel nem szeretné,ha az egyik karját párnaként használó kishúgom felkelne. Kris és én is megmosolyogtuk a kis párost,majd egymás után,amilyen csendbe jöttünk,olyan némán távoztunk is a szobából.Egy kicsit még beszélgettünk,majd mindegyikünk elment a saját szobájába.Mikor Krissel vagyok mindig valami különös érzés fog el.Általában nagyon nehezen tudnak zavarba hozni,de neki ez 1 pillanat alatt sikerült.-ezekkel a gondolatokkal merültem mély álomba.
Reggel kivételesen magamtól keltem fel.Ami ebben a házban bevallom csodának számít.Többször is aludhatnának együtt.Legalább nem kell többé minden reggel Sora csörömpölésére kelnem.
Első utam a fürdő volt.Rendbe tettem magam és lementem valami reggelit összeütni.Na ez is ritka pillanatok egyike mikor Shin Hyemin olyan szándékkal megy a konyhába,hogy Ő fog főzni.Rántottát pirítós kenyérrel csináltam.A kaja szagra mindenki letalált.Megterítettem és kivittem az ételt az asztalhoz.
-Mi történt a régi Hyeminnel? Mit csináltál vele?-kérdezte Kai meglepetten,mire elnevettem magam.
- Rájöttem,hogy nem bunkózhatok veled mindörökké..-feleltem mosolyogva.
-Már egészen megszoktam.-kuncogott.-Amúgy minek köszönhetem,a hirtelen változást szerény személyemmel szemben?
-Láttam valami olyat,ami megváltoztatta rólad a véleményem.-mosolyodtam el.-De ha megbántod kiherélek.-ekkor nagyot nyelt.-Nem szokásom herélni.-nevettem.
-Annyi házi munka van..-sóhajtott álmosan Sora.
-Majd mi megcsináljuk Krissel,ti pedig pihenjetek egy kicsit..-fejeztem be az evést.
- Nem tudom,hogy mit csináltál a régi Hyeminnel,de azonnal követelem vissza!-mondta nevetve Sora.
-Na ne viccelődjetek velem!-próbáltam komoly lenni.-Vagy visszavonom a nagy lelkű ajánlatom.-ekkor,mint a kis angyalok úgy kezdtek el enni.

-Nem hiszem el,hogy nem értesz egy fűnyíróhoz.-kuncogva mentem oda hozzá.
-Hát a panel házba nem sokat használtam..-nevetett fel aranyosan.
-Na menj,innen béna!-nevettem el magam,majd megpróbáltam beindítani,de az elindítókar a kezembe maradt.Kris,pedig elkezdett nevetni.
-Látom Mester te is sokat használtad a fűnyírót az elmúlt időbe.-tette Kris az epés megjegyzést,mire összeszűkített szemekkel néztem rá.Ha szemmel ölni lehetett volna,már rég halott lenne.Elindultam egy gyilkos pillantással felé.Ő pedig feltette a kezét ,és hátrálni kezdett.-De mester ugye nem fogod bántani a tanítványt?
-Nem bántani fogom,hanem megölni.-vetődtem rá,mire mindketten hanyatt vágódtunk.És püfölni kezdtem a földön nagy röhögések közepette.Egyszer csak nagy köhögcsélésre lettünk figyelmesek,egyből a hangirányába fordítottuk a fejünket.Insoo volt az.Zavartan leszálltam Krisről,majd felálltam és segítettem a "tanítványomnak" is felkelni.
-Beszélhetnénk Hyemin?-kérdezte Insoo. Túlságosan is komoly volt.Bólintottam egy aprót,majd utána indultam.A ház elé sétáltunk,mikor megálltunk pár másodperces csend állt be.Egyszer csak felém fordult.-Ez egy nagyon komoly téma.Először is nagyon sokáig tartott,míg rávettem magam erre és tudom,hogy több év barátságra mehet rá,de már nem tudom magamban tartani.-értetlenül néztem rá.-Én többet akarok pusztán barátságnál.-ekkor közelebb hajolt és megcsókolt...

Kris pov:

Meglepett és egy kicsit zavart,hogy Insoo megjelent egy ilyen pillanatban.Egy kicsit még ott ültem fűbe,de aztán a kíváncsiságom úrrá lett rajtam,ezért utánuk mentem.A ház fala mellett bújtam meg,ahol tökéletes kilátás volt a párocskára.
-Ez egy nagyon komoly téma.Először is nagyon sokáig tartott,míg rávettem magam erre és tudom,hogy több év barátságra mehet rá,de már nem tudom magamban tartani.-hallottam Insoo hangját.-Én többet akarok pusztán barátságnál.-a következő pillanatban megcsókolta.Mérhetetlen nagy düht és féltékenységet éreztem.Mielőtt észrevettek volna beviharoztam a házba.Becsapva éreztem magam.Elárultnak és kihasználtnak..-gondolat menetemből a telefonom sms jelző hangja zökkentett ki.Azonnal kihalásztam zsebemből ,és megnéztem. Suho írt,hogy holnap az első géppel induljunk a lányokkal mert egy buliba vagyunk hivatalos vendégek. Azonnal megjelent fejem felett a kis izzó,még megfogalmazódott bennem a tökéletes terv.
~Shin Hyemin most bosszút állok..~ 

5.rész

Hyemin pov:

-Szóval szeptembertől egyetemi hallgató leszek.-fejeztem be a mondandómat. El kellet mesélnem a testvéreméknek,hogy mi történt, és mivel ezt nem lehetett röviden összefoglalni,kénytelen voltam hosszan kifejteni az örömöm.Sorával ugráltunk egy kicsit ,majd eszébe jutott,hogy a kaja  még a gázon van így berohant elzárni.Megterítettem a vacsorához,s leültünk enni.
Kai,mintha egy kicsit normálisabb lett volna, vacsora közben legalábbis.
Vacsora után kimentünk a nappaliba egy kicsit tévét nézni,amiből egy kisebb veszekedés lett.Kai belém kötött ,mert közben chipset ettem,ami azzal járt,hogy a zacskó zörgött,és  így nem hallotta rendesen a tévét.
-Tudod mit?Cseszd meg te hülye gyerek!-ezzel letettem az asztalra a chipset és felviharoztam a szobámba.
-Hyemin!Nyisd ki!-dörömbölt húgom a szobaajtón.-Ne csináld már!-Megforgattam a szemeimet majd odasétáltam az ajtóhoz,és kinyitottam.
-Mi van?-kérdeztem flegmán,közben  visszasétáltam az ágyamhoz és leültem rá.
- Legalább te ne csináld már!Egy chipses zacskó miatt ?- kérdezte mérgesen.
-Tudod mit inkább menj vissza hozzá!- kezdtem el a szobámból kitolni.
-Most miért vagy ilyen?- kérdezte az ajtó előtt.
- Hagyj most Sora!-ezzel becsuktam az ajtót,s gondosan bezártam.Elegem van ebből a faragatlan tuskóból.Gondolom nem tetszik neki,ha valaki visszamer neki szólni,vagy feleselni mer vele.Hát sajnálattal közlöm vele,hogy velem nem fog szórakozni.Nem engedem neki! Annyi öröme nem lesz neki! A mérgelődésembe a telefonom csörgése zavart meg.Azonnal a készülékért nyúltam,s fel is vettem.
- Háló?-szóltam bele.
-Hyemin! Insoo vagyok!-kuncogott bele a készülékbe.
- Na ne mond!-nevettem el magam.-Na mond mit akarsz!-Insoo az osztály selyem fiúja volt és egyben a legjobb fiúbarátom is.
-Honnan tudtad,hogy akarok valamit?-kérdezte most már Ő is nevetve.
- Megérzés..-mondtam unottan.-Na,de ki vele mit akarsz!
- A srácokkal rendeztünk egy év végi bulit,ami holnap lesz!Szóval ti is meghívottak vagytok.
-A húgod is jöjjön!-kiabált bele egy másik marha a telefonba,gondolom Insoo lejobb haverja volt JongMin.
-JongMin szállj le a húgomról!-nevettem,majd eljutott a tudatomig,hogy mit is mondott az előbb Soo.- Insoo kinyírlak!Nagy szerencséd,hogy ma voltam vásárolni!
-Nagy mázlim van,de ha nem jössz el én foglak kinyírni!De én most leteszem ,mert a szüleim el akarnak valahova vonszolni!-nevetett.
- Rendben..-kuncogva tettem le a készüléket,majd lementem a nappaliba,ahol a Soráék tévéztek.
-Na mi van megbékéltél?- kérdezte Sora unottan.
-Nem..- fintorodtam el.-Csak gondoltam közlöm veletek,hogy holnap lesz egy évzáró buli.- ültem le a fotelba.-InSoo előbb hívott.Ja és JongMin azt üzeni,hogy gyere te is..- kuncogtam.
-Ki az a JongMin?-kérdezte Kai,ekkor rá pillantottam.Elvigyorodtam.
- Sora egyik hódolója a sok közül..-vontam vállat.
- Chhhh!-vonta fel egyik szemöldökét Sora.- Megszólalt a gödörből a lyuk.-dünnyögött.
- És ki az a InSoo?-kérdezte Kris látom,a fiúknál nagyon lemaradtak.
- Hyemin hódolója,aki valójában a legjobb barátja..-mondta gúnyosan Sora.
- Nem is a hódolom!- forgattam meg a szemeim.
- Ja,persze én meg a kenyai hercegnő vagyok..- forgatta meg a szemeit,majd elnevette magát.
-Hagyj!-ezzel felálltam és ismét felmentem a szobámba.Ez utal bent is maradtam.Még szerencse,hogy a szobámba van a fürdőm így legalább többször nem is kellett már kimennem.Gyors lezuhanyoztam és minden esti teendőm után lefeküdtem aludni.

Sora pov:


Reggel jókedvűen rohantam le a lépcsőn egyenesen a konyha felé.
-Jó reggelt!-köszöntem az éppen újságot olvasó kínai fiúnak. Hangomra felemelte a fejét,majd egy mosollyal intett egyet.-A többiek? Még mindig alszanak?-mutattam az emeletre vezető lépcsőnk felé. Kris már éppen válaszolt volna mikor egy gyorsabb válasz érkezett a kérdésemre.
-Én már ébren vagyok.-mormogott Hyemin,amíg levágta magát az asztalhoz Kris mellé. Ellopta tőle az éppen olvasott újságot,majd egy ásítás után belemélyedt a sorok közé. A mellette üllő fiú egyet fújtatott és kissé arrébb húzta az újságot,hogy ő is láthassa. Hyemin nem engedett, ismét maga elé rántotta a lapokat,majd újra Kris. És ezt még jó párszor eljátszották.
-Megyek felkeltem Jongint.-szóltam a két civakodónak,de azok meg se hallva engem folytatták. Elnevettem magam még az emeletre indultam Jongin szobájához. Hiába kopogtam percekig,válasz hiányába benyitottam a szobába. A keresett személy az ablaknál állt,pont mint a múltkori alkalomnál. Mögé sétáltam,mire végre először megszólalt.
-Mi akarsz?-kérdezte reggeli mély hanggal felém sem fordulva.
-Gyere reggelizni.
-Nem vagyok éhes.-makacsolta magát,de hasa elárulta őt,ami abban a pillanatban hatalmas hanggal jelezte,hogy gazdája hazudott. Elnevettem magam,majd a hátulról átöleltem őt. Meglepetésemre nem lökött el magától,hanem közelebb bújva hasán pihenő kezeimet vette sajátjai közé.
-Gyere reggelizni Jongin.-suttogtam a hátára szavaim,majd elvéve kezeimet indultam a konyhába. Hyemin és Kris azóta már abbahagyva az újságért való harcot a tévé előtt heverésztek. Gyorsan megterítettem a reggelihez,majd a testvéreméket hívva helyet foglaltunk. Jongin ebben a pillanatban jött le az emeletről,egy fintort vetve a nővéremre foglalt helyet. Az étkezés alatt csend uralkodott a lakásban,amelynek más helyzetben örülnék ez a csend azonban a nyomasztó jelzőt kaphatná csak meg. Így hát egy kérdéssel törtem meg.
-És srácok,ti nem szeretnétek eljönni a buliba?-kérdeztem a srácokat,mire Hyemin majdnem megfulladt az éppen fogyasztott ételétől. Kis köhögés sorozat után azonnal nekem esett.
-Mi? Elakarod őket vinni?-bólintottam.-Te tiszta hülye vagy.
-Köszönöm,tőled örököltem.-mosolyogtam rá.-Ha van kedvük jöjjenek csak. Szóval? Kris.-fordultam először felé.-Mit gondolsz?
-Én szívesen megyek.-mosolyodott el. A nehezebb eset felé fordultam és neki is feltettem a kérdésem.
-Jongin? Te is eljössz?
-Hát...-kezdett volna tiltakozásba,de szavába vágtam.
-Kérlek,Jongin! Csak most az egyszer.-bevetettem minden cukiságom,hogy meggyőzem. Jongin teljesen elmerült a bámulásomban,de válaszként egy bólintást sem kaptunk. Végül Kris elnevetve magát lökte meg kissé.
-Hey,Kai. Kérdeztek.-röhögött Hyemin társaságában. Jongin "visszarázta" magát a testébe,de tekintetét még most sem volt hajlandó levenni rólam. -Eljössz?
-P-Persze.

-Készen vagy. Kinyithatod a szemed.-adta az utasítást Hyemin. Mint mindig,most is közösen készültünk fel a bulira,utolsó simítás volt a sminkem. Lassan felnyitottam a pilláim,majd a nővérem mellé állva néztük magunkat a tükörben.-Jól nézzünk ki.-Állapította meg Hyemin egy mosollyal. Én csak hevesen bólogattam kijelentésére. Együtt indultunk le a nappaliba ahol a fiúk a kanapén terjeszkedtek,ahogy láttuk már indulásra készen.-Srácok,indulás.!-kiáltotta el magát a testvérem,mire a két fiú azonnal felugrott. Indulásról viszont szó sem volt mindkettejük szó szerint szájtátva figyelt minket. Egyikük sem szólt egy árva szót sem,csak bámultak,ami egy kis idő után kínossá vált. Legalábbis számomra.
-Srácok.-lengettem a kezem.-Indulhatunk?-kérdeztem újra. Először Kris tért vissza a Földre,ingét kissé megigazítva köhintett egyet,majd karját a nővérem felé nyújtotta.
-Induljunk.-mosolygott. Hyemin kicsit visszakozott,de végül belekarolt a fiúba,hogy együtt kiinduljanak az autóhoz. Jongin még mindig egy helyben állt és bámult. Közvetlenül elé sétáltam,majd megfogtam oldalán lévő mozdulatlan kezét. Végig szótlanul kísérte tekintetével még kis mancsomba fogtam a kezét. Rámosolyogtam,amit szinte azonnal viszonzott,majd aprót szorítva a kezemen indultunk a nővéremék után.

Tizenöt perc sem kellett és megérkeztünk a hatalmas házhoz. Insoo a saját lakásában látta vendégül a meghívottakat,akik közé mi is tartoztunk. Egymás mellett indultunk az ajtó felé,ami előtt a házigazda két embere állt,akik észrevéve minket,azonnal beengedtek. Jártasnak mondhattuk már magunkat az Insoo rezidencián,mivel a bulikon,családi összejöveteleken állandó vendégek vagyunk. Megigazítottam kissé a ruhám,fehér felső részére kiengedett hajamból szórtam pár tincset utolsó simítás gyanánt. Jongin és Kris elmélyülten tanulmányozták  a bulizó tömeget,amiből néhányan ránk pillantottak,majd kicsit bámulva folytatták a csevegést. Kisétáltunk a ház udvarára,ahol ismét rengeteg ember élvezte a bulit. A házból kivezető lépcső tetején álltunk,mikor hatalmas kiáltást hallottunk.
-Hyemin! Sora!-mosolygott Insoo még kiverekedve magát a tömegből, felsietett hozzánk a lépcsőre. Utána nem sokkal érkezett az Insoo mellől elmaradhatatlan JongMin.
-Sziasztok.-üdvözöltük őket egyszerre,egy nagy mosoly kíséretében.
-Wáoh. Milyen csinosak ma a Shin lányok.-bókolt JongMin.-Mondanám,hogy meglepődtem,de hazudnék.-kuncogott aranyosan. Hirtelen a kezemért nyúlt,ajkaihoz emelve nyomott rá egy apró puszit.-Ma táncolnod kell velem. Rendben?
Aprót bólintottam válaszként,mire a jobbomon álló Jongin egy kicsit hangosra sikerült morgással reagált. A két házigazda azonnal felé fordult,figyelmüket most a két kísérőnkre szegezték.
-Ők kik?-kérdezte Insoo,még fejével a srácokra bökött.
-Az ő neve Kris-mutatott Hyemin a balján álló szőkére,aki aprót biccentett köszönéskép.-Aki Sora mellett áll,az egy bunkó. Amúgy a neve Kai.
Jongin ismét felmordult a nővérem által tett bemutatásra. Rápillantva küldtem neki egy biztató mosolyt,ami viszonzásra talált helyes arcán.
-Hát,üdvőzölek titeket fiúk! Érezzétek jól magatokat.-mondta sablon szövegét Insoo. Látszott rajta és JongMin képén is,hogy nem igazán szívlelik az érkezőket,de a kedvünkért jó pofát vágnak hozzá.-Hyemin,csatlakoznál hozzám egy italra?-fordult a nővérem felé Insoo,még karját nyújtotta felé. Hyemin belekarolt,majd azonnal Kris felé fordult.
-Gyere te is,kínai srác.-mondta,majd elindult. Insoo szája tátva maradt, az elején Hyemin húzta maga után a sokkos fiút. Kris ránk pillantott, mire én egy vigyorral az arcomon löktem a nővérem után. Ő is mosolyt varázsolt magára,míg a másik kettő után indult.
-Sora.-pillantott rám JongMin.-Koccintsunk mi is. Mit szólsz?
-Legyen.-mosolyogtam.-Jongin csatlakozol?
-Nem,majd később.-felelt komoran,gyilkos pillantást küldve JongMin felé. Éppen kezdtem volna meggyőzni,mikor a másik srác kézen ragadva kezdett elhúzni onnan.

-Kérsz még egy pezsgőt Sora?-pillantott rám a jó hangulatban beszélgető JongMin. Nemlegesen megráztam a fejem,mire megrántotta vállát. -Ez esetben én most itt hagynálak,szép hölgyem. Van egy kis dolgom a mosdóban.-vigyorgott,mire biccentettem egyet megértésem jeléül. Kezében lévő félig üres poharát az asztalra helyezte,majd elment.
A nap már lemenőben volt,ezekben a percekben. Már több órája vagyunk itt és én azóta csak JongMin mellett voltam. Mióta elrántott onnan azóta nem láttam sem a testvéreméket,sem Jongint. Az utóbbi különösen zavart. Tekintettemmel kezdtem pásztázni a nagy tömeget,de képtelen voltam megtalálni őket. JongMin már jó tíz perce távol volt mikor hatalmas sikoly zengte be az udvart. Mindenki a házból kivezető lépcsőhöz rohant,gyűrűbe foglalva két személyt. Rossz előérzetem támadt,így azonnal odafutottam. Elkezdtem átverekedni magam a tömegen,ami elég nehezen sikerült. Átérve a döbbent tömegen,szörnyülködve cövekeltem le. A földön JongMin feküdt véres arccal,még felette Jongin térdelt. Behúzott a fekvő fiúnak egy jobb egyenest,mire az újabb adag vért köpött fehér ingére.
-Megöllek te féreg!-kiabált Jongin,majd JongMin ingének nyakát megragadva húzta  feljebb. JongMin erőtlenül nyöszörögte,hogy hagyja abba,de ez semmit nem segített. Jongin ismét lendítette jobb karját a tehetetlen fiú felé.