6.rész

Sora pov:

-Kim Jongin!
Hangos kiáltásom zengte be az udvart egy pillanatra. Annyira hangsora sikerült,hogy a mellettem lévőknek lehet,hogy még a dobhártyájuk is beszakadt. Mindenki felém fordította a fejét,beleértve a két verekedő srácot is. A fiúkhoz rohantam,majd lerángattam Jongint a félájult házigazdáról. Bal kezemmel magam mögé rántottam,még letérdeltem JongMin mellé.
-Sora-suttogta alig hallhatóan JongMin,még kezemmel az arcát kezdtem simogatni.
-Nyugodj meg,minden rendben lesz.-mondtam neki nyugtatáskép.
-JongMin!-kiáltott Insoo,mikor meglátott és azonnal barátja mellé esett a földre.-JongMin minden oké? Ki tette veled ezt?-JongMin erőtlenül Jonginra bökött,aki a hátam mögött idegesen nézte a történő eseményeket. Insoo szemében hirtelen hatalmas harag gyűjt,JongMin mellől  felállva Jongin felé vette az irányt. Azonnal a srác elé ugrottam kezeimet védelmezés képen nyújtottam magam elé,hogy távol tartsam magunktól a haragos fiút. A semmiből hirtelen Hyemin és Kris tűnt fel és szaladtak oda hozzánk.
-Insoo kérlek.-próbálkozott Hyemin a barátjánál,de az gyilkos tekintettel bámulta a mögöttem álló srácot.-Majd én elintézzem,hagyd csak ránk. Foglalkozz JongMin ellátásával,rendben?-Hyemin nyugtatóan simogatta a felbőszült fiú arcát,aki erre aprót bólintva térdelt vissza barátja mellé.
-Sora jobb,ha elmentek innen.-mondta Kris,még mellette Hyemin egyetértően bólintott. Gyorsan kézen fogtam Jongint,majd átverekedve magam a még mindig döbbenten álló tömegen indultam ki a lakás terültéről. Kint leintettem egy szerencsénkre éppen arra járó taxit,majd betuszkoltam Jongint a kocsiba,majd beültem mellé. Lediktáltam címünket,mire az autó végre elindulhatott. Frusztráltan túrtam a tincseim közé,még végig éreztem magamon Jongin figyelő tekintetét.
-Sora,Én csak...-kezdett bele Jongin,de én egyik ujjamat a szájára tapasztva hallgattattam el.
-Otthon megbeszéljük.

-Sora kérlek,most már meghallgatsz?-kérlelt Jongin mikor visszatértem az átöltözésből. Miután hazaértünk minden szó nélkül a szobámba vágtattam,majd átvéve az otthoni rövidnadrágom és pólóm indultam vissza hozzá. Ez az átöltözés legalább segített,hogy egy kicsit lenyugodjak és gondolkodhassak miért is csinálhatta ezt az egészet. Kézen fogtam Jongint,majd a fürdőbe húztam magam után. Leültettem a kád szélére még én előkeresve az elsősegélydobozt kezdtem ellátni őt. Bár egyértelműen Jongin "nyert", az arcán lévő kisebb hegek mutatják,hogy JongMin nem adta fel és harcolt a becsületéért. Arról már nem tehet,hogy Jongin ellen ez sem volt elég. Amire viszont nagyon kíváncsi voltam,arra voltam képtelen értelmes választ találni. Miért verekedtek össze?
Gondolataimból Jongin sziszegése térített vissza,akinek éppen a szeme alatti utolsó kisebb sebet fertőtlenítettem. Lekötöttem az apró kis sérülést,majd pakolni kezdtem a dobozba.
-Készen vagyok?-kérdezte,még a tükörben megvizsgálta immáron ellátott sérüléseit.
-Igen,kész vagy.-mormogtam,még a kis dobozt visszaraktam a szekrénybe. Felálltam,majd hátrahagyva Jongint kijöttem a fürdőből,hogy a konyhában egy kis víz segítségével elolthassam a szomjam. Jongin ide is követett,égető tekintettét egész végig magamon éreztem. Már éppen minden szó nélkül mentem volna ki,mikor Jongin a karomnál fogva magához rántott. Szorosan magához húzott,majd a konyhapulthoz lökött. Két kezével mellettem támaszkodott ezzel gátolva a menekülésemet.
-Mit akarsz?-kérdeztem a fiút,aki mikor szemkontaktust tudott teremteni velem azonnal belekezdett.
-Meghallgatnál végre?! Igen,megvertem azt a férget,de megérdemelte. Tudom,hogy te nem régóta laksz velem,de te már most jobban ismersz,mint bármelyik fiú a csapatban. Soha nem bántanék senkit ok nélkül és...
-Tudom,hogy nem tennéd!-vágtam a szavába kissé hangsora sikerült hangnemben.-Ha volt okod rá akkor mond miért tetted? Tudod,hogy aggódtam érted? Nézd meg magad! Sérülésekkel van tele az arcod. Mégis mire volt ez jó,huh?!-bár nem akartam mégis kiabálni kezdtem vele. A mérhetetlen aggódásom dühként tört elő belőlem,amit ebben adhattam csak ki. Mire végére értem dühöm elszállt,helyét szomorúság vette át. Akaratlanul is sírni kezdettem,mire Jongin erős karjaival húzott szorosan magához. A hátamat kezdte simogatni,hogy valamiféle képen csökkentse a sírásom.-Ne merj még egyszer ilyent csinálni. Ha valami bajod lett volna én..
-Te aggódtál értem.-mondta,mert hanglejtése alapján ez nem kérdés volt,hanem egy szimpla kijelentés.
-Még jó,hogy aggódtam érted.-bújtam hozzá közelebb még én is dereka köré csavartam karjaimat. Még így álltunk pár percet,mikor is egy furcsa ötlet fogalmazódott meg bennem. Magam sem tudom honnan jött az elképzelés vagy a bátorság,hogy megkérdezem,de végül kinyögtem-Jongin.....nem aludnál ma velem?

Hyemin pov:

Pár perccel később,hogy Kai és Sora távoztak mi is elhagytuk a buli helyszínét.Sétálva mentünk haza.Néma csendben telt az egész út,ami másfél órás volt gyalog.Fáradtan estünk be az ajtón.A konyhába éget a villany,de sehol sem volt senki.Ez furcsa,vajon miért hagyhatták égve? Felmentünk az emeletre.Először Kai szobájába néztünk be.Nem volt ott Ő se ,és Sora se.Így bementünk a Húgom szobájába.Halkan nyitottuk ki az ajtót.Bent voltak. Sora Jongin karjai közt békésen aludt,még amaz a haját simogatta egyik kezével. Mikor észrevett,mutatóujját a szájához emelve jelezte,hogy maradjunk csendben,mivel nem szeretné,ha az egyik karját párnaként használó kishúgom felkelne. Kris és én is megmosolyogtuk a kis párost,majd egymás után,amilyen csendbe jöttünk,olyan némán távoztunk is a szobából.Egy kicsit még beszélgettünk,majd mindegyikünk elment a saját szobájába.Mikor Krissel vagyok mindig valami különös érzés fog el.Általában nagyon nehezen tudnak zavarba hozni,de neki ez 1 pillanat alatt sikerült.-ezekkel a gondolatokkal merültem mély álomba.
Reggel kivételesen magamtól keltem fel.Ami ebben a házban bevallom csodának számít.Többször is aludhatnának együtt.Legalább nem kell többé minden reggel Sora csörömpölésére kelnem.
Első utam a fürdő volt.Rendbe tettem magam és lementem valami reggelit összeütni.Na ez is ritka pillanatok egyike mikor Shin Hyemin olyan szándékkal megy a konyhába,hogy Ő fog főzni.Rántottát pirítós kenyérrel csináltam.A kaja szagra mindenki letalált.Megterítettem és kivittem az ételt az asztalhoz.
-Mi történt a régi Hyeminnel? Mit csináltál vele?-kérdezte Kai meglepetten,mire elnevettem magam.
- Rájöttem,hogy nem bunkózhatok veled mindörökké..-feleltem mosolyogva.
-Már egészen megszoktam.-kuncogott.-Amúgy minek köszönhetem,a hirtelen változást szerény személyemmel szemben?
-Láttam valami olyat,ami megváltoztatta rólad a véleményem.-mosolyodtam el.-De ha megbántod kiherélek.-ekkor nagyot nyelt.-Nem szokásom herélni.-nevettem.
-Annyi házi munka van..-sóhajtott álmosan Sora.
-Majd mi megcsináljuk Krissel,ti pedig pihenjetek egy kicsit..-fejeztem be az evést.
- Nem tudom,hogy mit csináltál a régi Hyeminnel,de azonnal követelem vissza!-mondta nevetve Sora.
-Na ne viccelődjetek velem!-próbáltam komoly lenni.-Vagy visszavonom a nagy lelkű ajánlatom.-ekkor,mint a kis angyalok úgy kezdtek el enni.

-Nem hiszem el,hogy nem értesz egy fűnyíróhoz.-kuncogva mentem oda hozzá.
-Hát a panel házba nem sokat használtam..-nevetett fel aranyosan.
-Na menj,innen béna!-nevettem el magam,majd megpróbáltam beindítani,de az elindítókar a kezembe maradt.Kris,pedig elkezdett nevetni.
-Látom Mester te is sokat használtad a fűnyírót az elmúlt időbe.-tette Kris az epés megjegyzést,mire összeszűkített szemekkel néztem rá.Ha szemmel ölni lehetett volna,már rég halott lenne.Elindultam egy gyilkos pillantással felé.Ő pedig feltette a kezét ,és hátrálni kezdett.-De mester ugye nem fogod bántani a tanítványt?
-Nem bántani fogom,hanem megölni.-vetődtem rá,mire mindketten hanyatt vágódtunk.És püfölni kezdtem a földön nagy röhögések közepette.Egyszer csak nagy köhögcsélésre lettünk figyelmesek,egyből a hangirányába fordítottuk a fejünket.Insoo volt az.Zavartan leszálltam Krisről,majd felálltam és segítettem a "tanítványomnak" is felkelni.
-Beszélhetnénk Hyemin?-kérdezte Insoo. Túlságosan is komoly volt.Bólintottam egy aprót,majd utána indultam.A ház elé sétáltunk,mikor megálltunk pár másodperces csend állt be.Egyszer csak felém fordult.-Ez egy nagyon komoly téma.Először is nagyon sokáig tartott,míg rávettem magam erre és tudom,hogy több év barátságra mehet rá,de már nem tudom magamban tartani.-értetlenül néztem rá.-Én többet akarok pusztán barátságnál.-ekkor közelebb hajolt és megcsókolt...

Kris pov:

Meglepett és egy kicsit zavart,hogy Insoo megjelent egy ilyen pillanatban.Egy kicsit még ott ültem fűbe,de aztán a kíváncsiságom úrrá lett rajtam,ezért utánuk mentem.A ház fala mellett bújtam meg,ahol tökéletes kilátás volt a párocskára.
-Ez egy nagyon komoly téma.Először is nagyon sokáig tartott,míg rávettem magam erre és tudom,hogy több év barátságra mehet rá,de már nem tudom magamban tartani.-hallottam Insoo hangját.-Én többet akarok pusztán barátságnál.-a következő pillanatban megcsókolta.Mérhetetlen nagy düht és féltékenységet éreztem.Mielőtt észrevettek volna beviharoztam a házba.Becsapva éreztem magam.Elárultnak és kihasználtnak..-gondolat menetemből a telefonom sms jelző hangja zökkentett ki.Azonnal kihalásztam zsebemből ,és megnéztem. Suho írt,hogy holnap az első géppel induljunk a lányokkal mert egy buliba vagyunk hivatalos vendégek. Azonnal megjelent fejem felett a kis izzó,még megfogalmazódott bennem a tökéletes terv.
~Shin Hyemin most bosszút állok..~