18.rész

Jongin pov:

Fáradtan roskadtam az egyik kék színű műanyag székre. A szívem még mindig a torkomban dobogott az idegesség miatt, de a kórterem előtt való járkálástól már kikészültek a lábaim. Már nagyjából egy órája várakoztunk arra, hogy az orvos kilépjen Hyemin szobájából és tájékoztasson minket a hogyléte felől. Amikor beértünk, az eszméletlen Hyemint azonnal átvették tőlünk és az orvos egy csapat nővér kíséretében már el is tűnt, minket pedig ide irányítottak, hogy itt megvárjuk a vizsgálatok végét. Azóta várunk itt teljes tudatlanságban.
Oldalra pillantottam, ahol Insoo járkált és megdöbbentem; a máskor magabiztos, kissé már nagyképű srác most annyira összetörtnek és elveszettnek tűnt, hogy egyszeriben rosszul éreztem magam, hogy részt kellett vennie egy ilyen szerelmi háromszögben, amiben nagyon úgy nézett ki, hogy ő kerül ki a vesztes oldalon. Mégis, mikor az lány, akiért ilyen esélytelenül küzd, bajba kerül, ő ott van és úgy aggódik érte, mintha a másik felét érezné bajban.
A legrosszabb, hogy Kris-t sem tudtam elítélni, hogy ilyen harciasan küzd Hyeminért Insoo ellen. A barátom volt és amióta ismertem soha nem láttam még, hogy ennyire érdekelte volna egy lány. Láttam rajta, hogy mindent kockára tenne érte, s ugyanazt a különleges érzelem kavalkádot láttam rajta, amit Insoo-n is mikor megpillantották Hyemint.
Egyszerűen hihetetlennek találtam a helyzetet, egyikük helyében sem lettem volna. Mégis, mint barát úgy éreztem, ha már Insoo részéről segédkeztem, hogy Hyemin közelében legyen, akkor ezt a másik féllel is megtehetem.
Előkaptam a mobilom és miután bepötyögtem egy rövid üzenet reménykedtem, hogy nem éppen most robbantottam ki egy szerelemi háború következő összecsapását.

Kris pov:

Hyemin még mindig nincs itthon, pedig már elmúlt tizenegy óra. Lehet, hogy ezúttal tényleg túlzásba estem. Az agyam folyamatosan kattogott, hogy hol lehet a kedvesem. Aggódtam érte, és a telefonját nem vette fel, hiába hívtam ezerszer. Fel-le járkáltam a szobába, miközben a telefonomat nyomogattam, mikor hirtelen rezegni kezdett a készülék a kezembe. Egy sms-t kaptam Sora-tól, amit azonnal megnyitottam.

"Hyemin bajba került. A városi kórházban vagyunk, siess ide, amilyen gyorsan csak tudsz!

Jongin"

Meredtem bámultam a kijelzőn megnyitott üzenetre. Aztán azonnal sarkon fordultam és futásnak eredtem. A vérem minden cseppje őrülten száguldozott az ereimben, mintha képtelenek lennének megmaradni a saját medrükben, s félő volt, hogy hamarosan kicsapódnak eddigi helyükről a tarthatatlan iramtól. A tenyereim izzadni kezdtek az idegességtől, a gondoltaim pedig elvetemült hajszába kezdtek a fejemben - és mindez csupán csak az üzenet láttán. De ez még semmiség volt ahhoz a fájdalomhoz képest, ami belülről marcangolt; hogy talán az én hibám ez a helyzet.
Becsaptam magam mögött az ajtót és rohanni kezdtem a városi kórház felé. Csak remélni tudtam, hogy nem történt nagy baj, hogy jól van. Ezekben a percekben kívántam azt, hogy bárcsak ne veszekedtünk volna aznap délután, bárcsak képes lettem volna tartani a szám. Talán akkor most nem történt volna meg ez.
A kórházba érve, azonnal a recepciós pultot céloztam meg, hogy eligazítást kérjek. A nővér nagyon segítő kész volt, és azonnal elmagyarázta, hogy merre találom Hyemin szobáját, illetve az állapotáról is tájékoztatott. A nővér azt mondta, hogy nyugodtan bemehetek hozzá, nem kellett kétszer mondania, éltem a felhatalmazással.

Hyemin pov:

Iszonyatos fejfájára ébredtem. Lassan nyitogatni kezdtem szemeimet, az ágyam előtt megpillantottam Kait, mellette pedig Insoo ült, és némán figyeltek, ám mikor megláttak, hogy kinyitottam a szemem, mintha némi megkönnyebbülés futott volna át az arcukon.
- Jézusom Hyemin! Hála az égnek! - lépett közelebb Insoo, majd megfogta egyik kezemet. - Úgy aggódtunk érted.
- Jól vagyok, csak iszonyatosan fáj a fejem. - miközben beszéltem az említett részemre emeltem a kezem. - Mi történt? - kérdeztem értetlenül. - Nem emlékszem, csak arra, hogy...- kezdtem el gondolkodni, majd el is hallgattam, amint eszembe jutott a Krisel való vitatkozásom.
- Igen? - kérdezték egyszerre. - Mire emlékszel Hyemin? Ki vele! - mondta Jongin kicsit hangosabban, ami meglepett. Nagyon úgy látszott, hogy őt is eléggé megijeszthettem, annak ellenére, hogy nem vagyunk hatalmas barátok.
- Hát. - kezdtem bele. - Vitatkoztunk. A szokásos féltékenységi műsorát csinálta, felidegesítettem magam rajta és eljöttem otthonról. A többire pedig nem emlékszem. - morogtam halkan. - Haragszok arra a hülye gyerekre.
- Roppantul lekötelezel vele, hogy nem azzal vagy elfoglalva, hogy kis híján meghaltál, hanem azzal, hogy mennyire haragszol Krisre. Nem is te lennél, Shin Hyemin. - Jongin iróniája nagyon megsértett. Fintorogva néztem rá, majd éppen heves reagálásba kezdtem volna, mikor leesett, hogy mit mondott Jongin.
- K-kis híján meghaltam?- kérdeztem vissza dadogva, és kissé halkabban, mint ahogy terveztem. Jongin és Insoo egyszerre bólintottak, majd Insoo szólásra nyitotta száját, de ekkor az ajtó kinyílt, és egy sápadt arcú Kris lépett be. Felvettem a duzzogó arcom, és mindenhova néztem csak rá nem. Jelenleg hidegen hagyott, hogy milyen sérülést szenvedtem, illetve, hogy mennyire fájt a fejem. Csak az érdekelt, hogy Kris mikor jön rá, hogy mekkora egy seggarc.
Azt gondoltam, majd az első kérdése az állapotomra fog irányulni, de egyáltalán nem így történt.
- Ez meg mit keres itt?!- kérdezte Kris, hangja vádló volt és úgy hasított akár a penge. Egyértelmű volt, hogy ez jellemtelen megszólítás Insoo-ra vonatkozik. Felment bennem a pumpa, hogy még most is inkább féltékenykedik, mintsem, hogy félretenné a nagyképűségét és aggódna értem.
Éppen szólni akartam, de Jongin gyorsabbnak bizonyult, így inkább hallgattam.
- Hyemin baromi pipa rád a féltékenységi rohamaid miatt, emiatt kaptatok össze délután, miattad elrohan otthonról, bajba kerül és te még most is képes vagy folytatni ezt az idióta viselkedést?! - Kai úgy rámorrant Kris-re, hogy még én is meglepődtem az erőszakosságán, nemcsak a barátom, aki ezt a kritikát kapta. - Insoo pedig azért van itt, mert ő segített megtalálni a barátnődet! Remélem érzed a súlyát annak, amit mondok.
Jongin egy megvető pillantás után visszafordul felém, az ágyam mellé sétál és megsimogatta a fejem egy aranyos mosoly kíséretében. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ezt mondom, de most úgy éreztem, hogy igazán számíthatok rá, és tényleg érdekli a hogylétem. Őszintén viszonoztam a mosolyát.
- Magunkra hagynátok egy kicsit? - kérdezte Kris pár perc némaság után. Mintha visszanyerte volna eredeti színét.
- Nincs mit megbeszélnünk Kris. - motyogtam halkan. Nem akartam, hogy a fiúk elmenjenek, mert akkor biztos, hogy megtörök, ami nem lett volna jó, mivel baromi pipa vagyok rá. - Ismét túlreagáltad a dolgokat, ráadásul kérdőre vontad az érzéseim is. Nem tudom, hogy mikor adtam erre okot, de baromira elegem van abból, hogy állandóan ezt csinálod. Nem hiszem, hogy így sokáig bírnám. - mindenki nagy szemekkel nézett rám. Igazából még magam se hittem el, amit mondtam. Hirtelenjébe rosszul éreztem magam, de nem a baleset miatt, hanem az elhangzott szavak miatt. Nagyon reméltem, hogy végre észhez fog térni. - Én szeretlek Kris, még soha nem szerettem ennyire senkit, sőt nem is emlékszek rá, hogy valaha is éreztem volna ilyet egy férfi iránt, de te folyamatosan megkérdőjelezed ezt. - a könnyeim önkénytelenül is, de utat törtek maguknak. - És tudod mi a legjobb? - kérdeztem, miközben megtöröltem arcom. - Hogy még ezek után is szeretlek, még ezek után se vagyok képes, még egy kicsit se haragudni rád, hiába próbálom elhihetni magammal.
- Hyemin. - suttogta Kris. - Nem is tudom mit mondhatnék. Gondolom, egy bocsánat kéréssel nem tudnám elintézni a dolgot. Tudom néha túlzásba viszem, az esetek többségében legalább is, de ez azért van, mert félek. Félek, hogy elveszítelek. - motyogta. - Amit nagyon nem akarok. Mert veled érzem azt, hogy végre élek, miattad úgy érzem, hogy igen is érdemes reggel felkelnem, mert tudom, hogy ott vagy mellettem, hogy támogatsz, szeretsz és megbecsülsz, még ha néha egy utolsó seggfej is vagyok. Szeretlek, és...
- Elég! Ezt nem hiszem el! Ezt igazságtalannak tartom! - vágott a szava közé Insoo. - Miért pont ő? Basszus évek óta ismerjük egymást. Évek óta odavagyok érted, évek óta futok utánad. Évek, évekről beszélünk Hyemin. Őt pedig mióta is ismered? Nyár eleje óta? És máris neki adod magad. Én egyszer próbáltam úgy közeledni feléd, mint Kris, és mit kaptam? Oh, igen. Kórházi ellátást. Azt hiszem, aki itt kiérdemel egy esélyt az én vagyok, és nem ő. Válassz! Kris vagy Én? De jobb, ha tudod, hogy ha most őt választod, engem utána már a barátságunk sem érdekel.

17. rész

Hyemin pov:

- Hyemin telefon! - jött az utasítás a konyhából.
- Máris! - pattantam fel barátom öléből, és a nappaliba siettem, hogy feltudjam venni a készüléket. Pont időbe értem oda. - Hallo? Itt Hyemin.
- Pont téged kereslek kicsi lány. - ezt a hangot mérföldekről felismerném. - Mi újság veled elveszett?
- Hyungsoo! - boldogan csenget a hangom. - Annyira örülök, hogy hívtál. Hiányzik a hülye fejed, ezen kívül semmi. Valójában már két- három bulin biztos, hogy részt vettem, így nem nyilvánítanám elveszettnek magam. Na, de te hogy vagy? Minek köszönhetem felkeresésem?
- Megvagyok, tulajdonképpen csak azért hívtalak, mert hiányoztál, másrészt pedig gondoltam összefuthatnánk valamelyik nap. Ideje már. - nevetett a készülékbe.
- Felőlem oké. - mosolyodtam el. - De ha megint kiakarsz hívni egy hamburger evő versenyre, felejtsd el. - kuncogtam.
- Rendben. - hangjából ki lehetett hallani a csalódottságot. - De azért, egy " ki tud több hot-dogot megenni?" versenybe biztos, hogy benne lennél! - nevetett.
- Kivel beszélsz? - időközben Kris is betalált.
- Mindig is sejtettem, hogy felakarsz hizlalni, de hogy ennyire! - kuncogtam, majd barátom felé fordultam. - Csak egy kedves barátommal. - vontam vállat, és visszafordultam.
- Insoo?
- Ne haragudj, de most le kell tennem a telefont, majd később még felhívlak, és beszéljük ezt a találkozó. Szia. - meg sem vártam válaszát kinyomtam a telefont, majd mérgesen fordultam barátom felé. - Miért kell mindig felhozni Insoot? Mióta történt köztettek az a összetűzés, azóta nem is láttam. Rohadtul nem Insoo volt, mikor hallottál vele így beszélni? Kris, megmondtam, hogy nem kell féltékenynek lenned rá, de te még mindig.. Aishh.. Hagyjuk.
- Baj lenne, ha azt gondolnám, hogy szereted? - erre a kijelentésére felment bennem a pumpa, és dühömbe arcon csapta.
- Menj a picsába! - könnyes szemekkel ordítottam rá.
- Te meg menj az Insookádhoz!
- Megyek is, te barom! - zokogva hagytam el a házat.

Már órák óta az iskolám körül bolyongtam.Közben folyton az otthoni veszekedésre gondoltam. Kris most nagyon túlzásba ment. Azt hittem, hogy már rég túl tette magát Insoon. Nem is tudom, hogy fért a fejébe az a gondolat, hogy egyáltalán érzek bármit is a srác iránt. Annyiszor hangoztattam, hogy mennyire szeretem, de látom a szavaim nem jutottak ezek szerint messzire.
Ha belegondolok, hogy milyen jól megvoltunk még délután, a szívem szakad meg. Hogy mondhatott ilyet?
Váratlanul éles fájdalmat éreztem fejemnél, majd a földre estem.
- Oh bassza meg! - egy ideges férfi hangot hallottam. - Azt hiszem megöltem! Menjünk innen! - még arra emlékeszem, hogy telefonáltam egyet, majd képszakadás következet.

Jongin pov:

Szórakozottan játszadoztam Sora barna tincseivel, míg ő békésen aludt a takaróba tekeredve. Az arcát néztem, miközben néha egy csókot loptam az alvó szépségemtől. Leírhatatlanul boldog voltam abban a pillanatban és nem csak azért mert végre együtt lehettem vele, hanem azért is, mert tudtam mekkora dolog is ez neki. Hogy odaadta magát valakinek. Tudtam, hogy azért érdemelhettem ezt ki mert feltétlenül bízik bennem és, hogy mérhetetlenül szeret - s ez a gondolat tett végtelenül boldog emberré.
Egy csókot nyomtam a homlokára, mikor is hirtelen rezegni kezdett a Sora mobilja az éjjeli szekrényen. Először nem akartam tudomást venni róla, de mivel a csöngés nem szűnt meg, óvatosan átnyújtózkodtam felette a telefonig, majd mielőtt megnéztem volna a hívó félt azonnal a fülemhez emeltem a telefont.
- Igen? Shin Sora mobilja.
- Sora....Te vagy? - szinte érthetetlen lehelet volt ez a három szó a túloldalról, viszont ez a hang túlságosan ismerősen csengett.
- Hyemin? - elemeltem a fejemtől a készüléket, s mikor meggyőződtem a sejtésemről a telefonálóról, gyorsan visszahelyeztem a mobilt a fülemhez. - Hyemin, Jongin vagyok. Minden rendben? A hangod...
- Segíts...Se..
Ijedten ültem fel az ágyban. Előbbi boldogság mámoromat egy pillanat alatt elmosta a kétségbeesés és az aggódás.- Hyemin, hol vagy? - semmi válasz. Igyekeztem tompítani a hangom, nehogy felkeltsem a mellettem édesdeden alvó Sora-t, bár szívem szerint kiabáltam volna ebben az átkozott helyzetben. Tehetetlennek éreztem magam, ami frusztrálttá tett egy szempillantás alatt.- Hallod? Shin Hyemin, válaszolj már az Istenért!
- Az iskola..Jong..
- Hyemin? Hyemin? Hallasz?! Hyemin!
Megszakadt a vonal. Idegesen a hajamba túrtam, a telefont pedig egyszerűen a takaróra hajítottam. Az elmém szinte kikapcsolt, gondolkodás kiugrottam az ágyból, hogy azonnal a segítségére siethessek, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt hova is kell pontosan mennem. A földről gyorsan összekapkodtam a ruháimat és mindegyiket amilyen gyorsan csak tudtam magamra vettem, miközben folyton azon pörgött az agyam, hogy kerülhettem ebbe a helyzetbe szinte egy pillanat alatt. Pár perccel ezelőtt még a barátnőmet tartottam a karjaimban, most meg éppen igyekszem egy olyan mentőakcióra sietni, amiről lövésem sincs. Nem tudtam a választ reménytelen helyzetemre, csak abban voltam teljesen biztos, hogy sem Sora, sem Kris nem tudhatja ezt meg most. Főkép nem Sora, ő teljesen kikészülne ettől.
Magamhoz vettem Sora mobilját, s lerobogtam a lépcsőn a nappaliba. Szétnéztem, de Kris hűlt helyét sem láttam, így még ha akarnék sem tudnék neki szólni. Nem húztam tovább az időt, gyorsan kisiettem az ajtón, míg a telefonból kikerestem annak az embernek a számát, aki valószínűleg az egyetlen, aki most a segítségemre lehet. Szinte azonnal felvette.
- Sora? Mi újság, apróság? - Insoo hangja most nagy megkönnyebbülést adott, így még azt is elfelejtettem, hogy elmosolyodjak vagy mérgelődjek Sora édes becenevén.
- Insoo, Jongin vagyok.
- Jongin? Mit keres nálad Sora mobilja?
- Az most nem lényeg. Insoo, hatalmas gáz van és te vagy az egyetlen, aki segíthet.
- Én? De hát...- mielőtt tiltakozhatott volna, vagy több időt veszítek a magyarázkodással, gyorsan a szavába vágtam.
- Hyemin-ről van szó! Azt hiszem nagy bajban van. Szerintem egyedül van, és nagyon kimerültnek hangzott mikor az előbb telefonált. Biztos, hogy történt valami, Insoo. És...
- Hol vagy, Jongin? Máris érted megyek.

Amint lefékezett már be is ugrottam mellé az anyósülésre, ő pedig azonnal gázt adott és útnak indult. Látszólag ő sem akart több időt veszíteni.
- Mit mondott neked a telefonba?- kérdezte azonnal köszönés helyett, míg a sebesség határoknál kicsivel többel száguldani kezdett. Egyébként sem kötöttem volna bele kissé életveszélyes vezetési technikájába, de így, hogy a Hyemin okozta adrenalinsokk alatt álltam, ha akartam sem tudtam volna belekötni ebbe. Túlságosan is lefoglalta a használható józan eszemet, hogy azon gondolkozzak mi lehet a sógornőjelöltemmel.
- Nem sok mindent. A hangjából ítélve nem nagyon van tudatánál. Azt mondta, hogy "segítség". Meg mikor kérdeztem, hogy hol van, csak annyit mondott "iskola". Aztán megszakadt a vonal. Van ötleted milyen iskoláról beszélt?- reményteljes pillantást vetettem rá, és ő bólintott, de arcán színtiszta aggódást és dühöt láttam. Meglepett ez az érzelemkeverék. Persze, tudtam, hogy Insoo is közeledne Hyemin felé, de én sosem gondoltam, hogy tényleg ennyire komolyan is gondolja ezt. Mert biztosan nem aggódna érte, ha csak egyszeri alakalomra kellene neki.
Elmélkedésemből Insoo hangja zökkentett ki, miközben egy élest kanyart vett jobbra.
- Igen. Szerintem a mi iskolánknál lehet....Vagyis nagyon remélem.

Insoo tempójával nagyjából három perc múlva már az intézménynél voltunk. A nap már lemenőben volt, így igyekeznünk kellett, nehogy ránk sötétedjen keresés közben. A kocsit a legközelebbi parkoló helynél hagytuk, úgy nagyjából harminc méterre az iskolától, mely a főúton állt díszes oszlop soros kapujával és hatalmas lépcsőjével.  A járdán gyors sétával, sőt szinte már futva tettük meg a távot, de közben folyamatosan fésültük a szemünkkel a környéket, hátha valahol megpillantjuk Hyemin-t. Szerencsétlenségünkre ez a környék szinte teljesen üres volt, csak néha ment el egy-egy autós vagy járókelő. Mikor éppen egy sikátor mellett igyekeztem el, gyorsan oda is bepillantottam, mint az előző kettőbe is tettem és először azt hittem ez is üres. Tovább mentem, majd egy pillanatra lefagytam, ahogy feldolgoztam az előbb látottakat. Lassan lépkedtem vissza a kis utca bejáratáig, még Insoo tovább sietett mellettem a többi helyet kutatva. Az a kép, amit ott láttam örökre az elmémbe égett; Hyemin a földön feküdt - látszólag- eszméletlenül, a zöld szemetes kukák mellett, farmerét és kék pólóját kosz és sár csúfította el.
- Insoo, megtaláltam!- kiáltottam még futásnak eredtem a lány felé. Mellé térdeltem s azonnal az ölembe kaptam, hogy tovább ne legyen a hideg betonon. Szinte fel sem fogtam, hogy éppen az öntudatlan Hyemin-t tartom a karjaimba, akivel látszólag csúnyán elbántak. Insoo eközben ijedten és levegőért kapkodva ért mellém.
- Uram Isten.-  nyögte és egy pillanatra megtántorodott a látványtól, de miután felfogta mit is lát, gyorsan Hyemin csuklójára tapasztotta két ujját.- Még van pulzusa, de szinte alig lehet érezni. Minél előbb kórházba kell vinnünk.
Bólintottam, s a kocsihoz siettünk. Insoo kinyitotta az ajtót még én amilyen gyorsan tudtam beraktam az eszméletlen lányt a hátsó ülésekre. Bepattantunk és némán a kórház felé igyekeztünk annak reményében, hogy még nem késtünk el.

16.rész

Sora pov:


2 héttel később

- Luhan, lehoznátok azt az utolsó sporttáskát is? Nem szeretnék én külön felmenni érte. - mondtam miközben édesen mosolyogtam, a mögöttem álló fiúra, aki Chen-nel várta a következő utasításom. A nagy reggeli készülődésben parancsnoki szerephez jutottam, mivel az én kedves testvérkém aranyosan lepasszolta nekem ezt a feladatot, mielőtt visszavonult volna a szobájába a barátjával. A fiúk, Jongin és Kris kivételével ma visszautaznak Koreába, így elég sok munkánk akadt, főkép azzal, hogy a srácok nehogy itt hagyjanak valamit.
- Persze. Menjünk, Chen.
A két fiú el is tűnt a konyhából én pedig visszafordultam a pulthoz, hogy folytassam a szeletelést. A búcsúreggeli ünnepi menüjében az édességektől kezdve a gyümölcsökig minden helyet kapott, hála a fiúk akaratának. A mindenféle édes csemege már készen volt és az asztalon állt, csak a friss gyümölcsök és zöldségek hiányoztak.
Éppen egy almát szeleteltem, mikor két kar fonódott a derekamra. Hátra sem kellett néznem, hogy tudjam ki a vendégem.
- Felébredtél, álomszuszék?- kérdeztem, miközben egy vigyor terült szét az arcomon.
- A finom illatok lecsalogattak. Meg persze az is, hogy nem voltál mellettem mikor felkeltem.- mormogta Jongin mély, reggeli hangján. A fehér pólómból kilátszódó nyakamra tapasztotta húsos ajkait.- Jobban szeretek arra ébredni, hogy egy ilyen csodaszép lány van mellettem.
Beszéd közben ügyes kezeivel egy pillanat alatt eltüntette a kezemből az almát és a kést is, majd az egészet arrébb tolta, hogy a pult szabad legyen előttem. Megfordított, mancsait a csípőmre tapasztva gyorsan felültettet a megszabadult helyre, így végre szemből is megvizsgálhattam őt. Szokásos kockás pizsamanadrágja és fekete V nyakú pólója gyűrötten, mégis tökéletesen kiemelve minden pontot simult kidolgozott testére. Haja még kócos volt, arcán a párna halvány lenyomatott hagyott, szemei viszont olyan éberek figyeltek, ami teljesen ellentmondott teste többi szegletével.
Kezeimmel bozontos hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz a fejét.
- Sajnálom, hogy nem lehettem ott mikor felébredtél. De figyelnem kell a fiúkra, hogy minden rendben legyen az indulásra.- magyarázom, míg rövid tincseit tekergettem az ujjaimra. Jongin elmosolyodott, majd olyan közel hajolt hozzám, hogy leheletét az ajkaimon éreztem.
- Az én csodás, gondoskodó barátnőm. Nem is kívánhatnák jobbat.- suttogja halkan, s mielőtt bármit mondhatnék köszönetképpen ajkai az enyémekre tapadtak. Édes reggeli csókot váltottunk, majd mielőtt elvesztettük volna az eszünket és tovább léptünk volna, elváltam tőle.
- Menj, hívd össze a többieket a reggelire.- mondom még lepattanok a pultról és újra magam elé veszem a megkezdett gyümölcsöt. Jongin nagyot sóhajtva nyomott csókot a fejemre.
- Ne legyél ilyen feszült, Sora. A barátod vagyok már két egész hete, mindenki tudja, aki számít, de te mégis úgy viselkedsz mintha titokban csinálnánk valami rosszat.
Kezem megállt a szeletelés közben, Jongin vádló, szomorú hangja hallatán. A legszörnyűbb, hogy amit elmondott tényleg igazak; magam sem tudom miért viselkedek így, valahogyan ösztönösen így cselekszem minden gesztusára. Tudom, hogy őt nagyon bántja ezt, s ezért nagyon félek, hogy ez a kapcsolatunkra mehet.
Hátra fordultam, hogy bocsánatot kérhessek tőle, de addigra már csak a hűlt helyét láttam. Szomorúan fordultam vissza a pulthoz, azzal a tudattal, hogy ezt megint elszúrtam.

- Aztán hívjatok minket amikor csak tudtok!- kiáltom még a fiúk távolodó alakjának, ahogy a gépük felszállási helye felé siettek. Kris és Hyemin egymást ölelve, mosolyogva integettek a csapattagoknak, míg Jongin és én csak mereven álltunk egymás mellett mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz. Miután a srácok kikerültek a látóterünkből, elindultunk kifelé a parkoló felé.
- Mit szólnátok hozzá,  ha ma együtt vacsoráznánk? Csak mi négyen, otthon.- Hyemin boldogan ecsetelte ötletét miközben a barátja kezére csimpaszkodott. A mellettem hallgatagon sétáló Jongin-ra néztem, aki egy pillanatra rám nézett, majd megrántotta a vállát és újra előre meredt. Nagyot sóhajtottam; Jongin a reggel óta folytatott utálkozó viselkedésével egyértelműen tudomásomra adta, hogy haragszik. Ettől eltekintve, viszont nem akartam elrontani Hyemin kedvét, így bár nem nagy életkedvvel, de rászántam magam a válaszadásra.
- Az remek lenne, Hyemin. Támogatom az ötletet.
Hyemin rám vigyorgott mielőtt bepattant volna az autó vezetői ülésébe. Kris az anyósülésre csusszant, mi pedig hátra, jó messze egymástól.
- Akkor legyen úgy az este, hogy elmegyünk vásárolni, aztán közösen otthon megfőzünk és kint vacsorázunk a kertben.
Hyemin boldogan részletezte vezetés közben az esti terveit, és én fájdalmasan elmosolyodtam, ahogy Krist figyeltem, aki a nővérem minden szavát szinte itta, szemeiből pedig sütött a szeretet. A mellettem üllő Jongin-ra pillantottam, aki most közönyös arccal bámult kifelé. Vajon most tényleg ennyire elszúrtam?

Hyemin pov:

Miután megosztottam húgommal, hogy mit szeretnék este, nagy örömömre egyetértett velem, bár tudtam, hogy csak, azért csinálja, mert nem akarta elvenni a kedvem. Egész nap érezhető volt, Kai és a közte lévő feszültség, messze nem olyan a kapcsolatuk, mint nekem és Krisnek.
Hogy őszinte legyek, ezt az estét is, azért találtam ki, hogy némileg közelebb hozzam egymáshoz a két fiatalt. Utálom a feszültséget. A nagy bevásárlás után egyből hazamentünk. Míg a fiúk behordták a cuccokat kaptam az alkalmon és kihívtam az erkélyre Sorát, hogy beszélhessek vele, hogy mégis mi a fene bajuk van.
- Sora, megmagyaráznád, hogy mi ez veled meg Kaival?
- Nem tudom, hogy miről beszélsz. - tereli a szót, ez nem vall rá, égnek emeli a tekintetét, soha nem csinál ilyet. Bármi is történt kiderítem, vagy ne legyen a nevem Shin Hyemin. Felvonom a szemöldököm, kérdőn nézek rá. -Ne nézz így rám! Tényleg semmi. - el akar menni mellettem, de nem engedem, karjánál fogva húzom vissza.
- Nem is tudom most ki viselkedik gyerekesen. Tán átvetted a helyem?
- Hyemin, engedj már el! - csattan fel. - Semmi bajom, nekem legalább is. - még összébb húzom szemöldököm. Hazudik! Mielőtt reagálhatnék beszalad a házba. Mérgelődve indulok a hintához. Egyszer próbálok segíteni, de nem hagyja.
- Mi a baj, édesem? - hallom barátom hangját, nem messze tőlem. Felé fordulok, egy bágyadt mosollyal az arcomon, megrázom a fejem ezzel jelezve, hogy semmi, ám átlát rajtam. Leül mellém, majd átkarol. - Na mesélj. - mondja sóhajtva. Elmesélem  neki az elejétől a végéig. Aztán Sora különös viselkedését, ahogy azt is elmondom neki, hogy hazudott nekem.
- Tudom, hogy valami nincs köztük rendben, és ez annyira zavar. - bújok barátomhoz. - Úgy érzem, mintha szerepet cseréltünk volna. - nevetek halkan.
- Ne tépelődj ezen, inkább készülődj az esti vacsihoz. - mosolyodik el, miközben feláll, és magával húz.
- Szeretlek, Kris. - mosolyra húzom ajkaimat, s egy csókot nyomok puha ajkaira. - Nem is kívánhatnék jobbat magamnak.
- Én is szeretlek téged. - elmosolyodik. - Menjünk be. - csókot nyom homlokomra, majd kézen fogva visszamegyünk a házba.

Sora elvállalja a főzést, Kai pedig felajánlotta a segítségét neki, így legalább egy kicsit kettesben tudnak lenni. Kris és én a kertbe cipekedünk.
- Olyan szép idő van ma, nem gondolod? - kérdezem mosolyogva, közben levágódok az egyik székre.  - Tökéletes este, egy kis kinti vacsihoz. Látod milyen jó ötleteim vannak? - barátom csatlakozik hozzám, velem szembe ül le.
- De. - húzza mosolyra ő is az ajkait. - Mindig remek ötleteid vannak. - most már vigyorog. Értettem, mire céloztál. Elpirulok. Elképesztő, hogy ennyi idő után is képes zavarba hozni. - Te vagy a legjobb Hyemin, ezt soha ne feledd, bár mindig emlékeztetni foglak rá. - fogja meg kezeimet, majd egy csókot lehel rá. Szégyenlős mosolyra húzom ajkaimat. Ez eszembe juttatja, hogy nem sokára ők is visszautaznak Szöulba. Bosszant ez a gondolat, hisz nem tudom, hogy mi lesz velem és Krissel. Félek, hogy elvesztem. Bár mindig mondogatja, hogy soha nem történhet meg ez, de akkor is félek. Sokféle ötlet jutott eszembe. Az első az volt, hogy esetleg átiratkozok egy szöuli egyetemre, vagy szimplán nem tanulok tovább.  - Már megint azon tőröd a fejed, igaz?
Aprót bólintok. - Ne haragudj, de az elmúlt egy hétben mindig eszembe jut. - magyarázom.
- Hyemin, azt felejtsd el, hogy miattam hagyod abba az iskolát. - korhol. - Megoldjuk, bébi. - nézz mélyen a szemembe.
- De annyira félek. - vallom be. - Kris, egy percet nem bírok ki nélküled, nem hogy több napokat, heteteket, hónapokat. - még a hideg is kiráz a gondolatra.
- Ahogy én sem nélküled.
- Mi lenne, ha iskolát váltanék? - kérdezem halkan. - Szöulban rengeteg jó egyetem van. És így elkerülhetném Insoo-t. - teszem hozzá.
- Még mindig nem kedvelem azt a srácot. És utálom a gondolatot, hogy ismét osztálytársak lesztek. - fintorodik el. - Támogatom az ötleted, de Sora véleményét is ki kéne kérned, illetve nem hagyhatod itt.
- Nem is terveztem, Pabo. - csattanok fel. - Még szép, hogy velem jönne! Sora még kiskorú, én vagyok a gyámja. - emlékeztetem. - Nem hagyhatnám itt, és nem szívesen tenném meg.


Sora pov:


Az utolsó szatyorból is kipakoltam az alapanyagokat az asztalra. Hyemin a bevásárlóközpontban már kitalálta, hogy ő ma szeretne valami olasz ételt enni, így eszerint is vásároltunk be ma estére. Jongin a hátam mögötti pulton ügyeskedett, hogy minden eszköz, amire szükségünk lehet a főzéshez elől legyen. Megfordulok és a fiú segítségét kérem, annak reményében, hogy ezt meg is adja a durcizása ellenére.
- Jongin, ideadnád a kést és a vágódeszkát? Szükségem lenne rá.
Jongin meg sem mozdul a hangomra. Égnem emelem a szemöldököm; ez az új ellenállási módszere?
- Jongin? Szóltam.
- Tudom, hallottam. - feleli nyugodtan. Egy pillanatra sem fejezte be az eszközök pakolását. Felmegy bennem a pumpa és az előzőnél kicsit hangosabban, agresszívebben szólók oda.
- Akkor odaadnád?
- Nem.- feleli halál nyugodtan, még a pult szélére tol egy piros edényt.
- Tessék?!- mögé lépek és nagy lendülettel magam felé fordítom. Szemeim szikráznak a dühtől és az övéi.....elégedettek. - Ismételd meg.
Félre billenti a fejét és féloldalasan elvigyorodik, egyáltalán nem ideges. - Nem. Megfelelt, Miss Hisztis?
Ez volt az utolsó csepp a pohárban, és ezzel leszáll elmémre a vörös köd, amit már egy ideje magamban gyűjtögettem és tartogattam.
- Te kis...- a kezem lendült, de becsapódása előtt Jongin elkapta a csuklómat, a kezemet a hátam mögé csavarta. Fájdalmasan feljajdultam, de ez Jongint egyáltalán nem zavarta; valószínűleg tudatában sem volt saját erejének, amit rám eresztett. De nem nyafogtam neki ez miatt, csak elszántan néztem átható szembogaraiba.
- Én kis...? - hangjából kicsendülő huncutságát le sem tagadhatta volna. Összehúztam a szemeimet.
- Eressz el, Jongin.- mormogtam és szabad kezemmel igyekeztem ellökni magamtól. Jongin viszont könnyedén a tenyerébe szorította a másik csuklómat is az elsőhöz. Még üres kezével a hajamba szántott és közel rántotta a fejem sajátjához.
- Nekem egészen más ötleteim vannak.- s mielőtt szólhattam volna, ajka már az enyémeken volt. Összezártam a szám, s egy ideig rángattam a csuklóim, de mikor Jongin keze a nyakamon át a mellemre siklott eltörölte bennem az a gondolatot, hogy tiltakozzak. Felszakadt bennem a vágy, ami két héttel ezelőtt összesodort minket, a vágy, ami már azóta érlelődött mindkettőnkben, hogy megláttuk egymást. Ajkaim szétnyíltak, s szabad utat engedtek Jonginnak, aki nem is habozott tovább. S mintha megérezte volna a bennem dúló érzéseket eleresztette a csuklóimat, így én azonnal a nyakai köré tekertem megszabadult karjaimat, még Jongin a derekamra csavarta izmos bal kezét. Szenvedélyes csókunk közben hirtelen csöngeni kezdett a nappaliban lévő telefon. Eltoltam magamtól Jongint, aki azonnal érezte a bajt.
- Ha most kimész, nem kezdjük újra. - komoly hangja megrendített. De tévedett.- Nem viccelek, Sora.
Elmosolyodtam, ami rögtön érthetetlenséget kapott válaszul az arcán. - Hyemin, telefon!
- Máris! - Hyemin hangja szinte azonnal jött. Jongin elnevette magát, majd felemelt, hogy a dereka köré csavarhassam a lábaimat. Elindult velem a szobáink felé, miközben újabb csókba hívott. Még hallottam Kris hangját a nappaliból, egy csattanást és az ajtó csapódását, de a Jongin által okozott érzelemkavalkád miatt nem tudtam és nem is akartam ezekre gondolni....

15.rész

Hyemin pov:

Miután hazakísértem Insoo-t, és elmondtam szüleinek, hogy mi történt, elindultam haza. Így utólag átgondolva bántam, hogy nem Krissel maradtam, de senki nem kísérte volna haza ezt a nyomorultat. Tudtam, hogy otthon még Sorától is kapni fogok a viselkedésem miatt, de ez érdekelt a legkevésbé most.
Reméltem, hogy nem haragszik rám annyira Barátom, bár megérteném, ha igen. De meg kell értenie, néha az idegeimre megy az állandó féltékenykedéseivel. Sóhajtva léptem be szobámba, Kris az ágy szélén ült, s mikor meghallotta, hogy beléptem tekintetét rám emelte.
Sóhajtva sétáltam elé, minél előbb leakartam zárni ezt az ügyet.- Sajnálom, Kris.-ültem le mellé.- Sajnálom, hogy otthagytalak, és Insoo-t kísértem haza, ahelyett, hogy veled maradtam volna, de csak így tudtam elérni, hogy lehiggadj.
- Elég jól kiismertél, ilyen rövid idő alatt, de ez akkor sem jogosított fel erre.
- Tudom, de mégis mit csinálhattam volna? Nem hagyhattam, hogy egy idióta meggyilkolása miatt kerülj börtönbe. Részeg volt Kris, tudom, hogy nem gondolta komolyan, amit mondott. Insoo nem ilyen, csak rosszul esik neki, hogy téged választottalak helyette. Néha úgy érzem, mintha nem bíznál meg bennem. - vallottam be neki.
- Nem arról van szó, hogy nem bízok meg benned, csak benne nem bízok.- vont vállat.
- És ki mondta, hogy benne kell, hogy bízz?- vontam fel a szemöldököm, pár perc is eltelhetett már, de normális választ még mindig nem kaptam. Úgy látszik, hogy Én állok nyerésre.
- Tudod, nem azért vertem agyon, mert féltékeny voltam, csak azért, mert elhordott téged mindenféle szajhának.
- Mindegyikőtök részeg volt, Kris. - sóhajtottam. - Igaz, rosszul estek a szavak, amiket felém intézet, nem néztem volna ki belőle, de csak a pia beszélt belőle, ezért is mondtam, hogy hagyjad. Te pedig szexuálisan frusztrált voltál. - kuncogva nyomtam egy puszit ajkaira.
- Imádom, hogy ilyen jól ismersz. - mosolyodott el. - Annyira szégyenlem magam, tegnap is csináltam a balhét. - dőlt el az ágyon. - Mentségemre legyen, hogy túl sok fiú ismerősöd van, de ez a Insoo, nagyon zavaró volt, és különösen ignorálnám.
- Ooh, milyen szavakat ismersz! - kuncogva másztam rá, majd ajkaira hajolva megcsókoltam Őt. - Mielőtt bármi is történne, átjössz velem a Húgomhoz? Hívott egy párszor, csak nem tudom, hogy miért.
- Nem lehetne utána? - fordított át minket, mire megráztam a fejem, ezzel nemleges válaszra intve. - Gonosz vagy.
- Tudom, de utána azt csinálsz velem, amit akarsz. - huncutul mosolyogva álltam fel, majd megszabadulva koktél ruhámtól felvettem a köntösöm.
- Igazán? - fogta meg kezem. - Szavadon foglak.
- Egyébként miért járunk még a házban is kézen fogva? - nevetve sétáltam ki vele az oldalamon a szobából.
- Nem tudom- vont vállat egyszerűen. Mikor Sora szobájához értünk, örömmel vettem tudomásul, hogy még fent van, kopogás nélkül nyitottam ki a szobaajtaját, bár így utólag meggondolva lehet nem kellett volna. - Esti pornófilm pipa. - vigyorodott el Kris.
- Ya! Adok Én neked olyan pornófilmet, hogy csak na!- csaptam vállba. - Ezek után ne álmodozz róla, hogy lesz valami ma este! - morogva toltam ki a szobából. - Fürödj le, mire visszaérek! - csuktam be előtte az ajtót. - Jongin, Te pedig egy kicsit szakadj le a Húgomról.

Sora pow:

- Kívánlak, Sora.

Ez a két szó újra és újra ismétlődött a fejemben, s egyre csak fokozták a vágyamat. Itt van, megkaphatom, csak engednem kell neki. Kész vagyok én erre? Neki tudom magam adni, szívemet, testemet- mindenem?  Igen, azt hiszem készen állok rá. Olyan sokat vártam a tökéletes fiúra, a nagy Ő-re.... De bízom benne, hogy Ő lesz az. Akarom őt.
- Én is téged, Jongin.
Jongin elmosolyodik, s rám hajolva ismét megcsókol. Szenvedélyesebben tör be a számba, miközben a kezeit is elindítja a felsőtestemen. A hátába kapaszkodom és még jobban magamra húzom, hogy minél közelebb érezhessem magamhoz. Jongin elválik tőlem, könnyed puszikkal árasztja el az arcélemet, majd a nyakamat veszi kezelésbe. Keze lentebb halad a csípőmről, a combomról gyűrni kezdi felfelé a feszülős csipkeszoknyám, ami örömmel engedelmeskedik az érintésnek. Jongin nyakam kényeztetéséről, áttér a ruhából kilátszó csupasz vállamra, s most azt lepi el édesebbnél édesebb csókokkal.
Én alatta tehetetlenül fekszem, minden mozzanatára jóleső sóhajjal, egy- egy erősebb öleléssel válaszolok és adom tudtára élvezetem. Jongin elválik tőlem és sarkaira ül, majd engem is felránt magához. Kapok az alkalmon, az ingéért kapok, kigombolom ezzel teljesen felfedve szépen kidolgozott felsőtestét.
- Jó kislány.- morogja Jongin, hangja a kéjtől túlfűtött. Újra az ajkaim után kap, és visszadönt az ágyra, hogy újra felettem lehessen. Éppen tovább lépnénk, mikor az ajtó kivágódik, s valakik belépnek. Azt gondoltam valamelyik fiú az, de mikor Jongin karja mellett az ajtó felé lesek csalódnom kell.
- Esti pornófilm pipa.- vigyorodik el Kris, amikor meglát minket. Az én arcom azonnal pirosabb lesz az átlagnál, de annyira lesokkoltam, hogy képtelen vagyok  megváltoztatni ezt a furcsa felállást. De úgy látom, nem csak engem leptek meg vendégeink.
- Ya! Adok én neked olyan pornófilmet, hogy csak na!- Hyemin hisztisen vállba csapja a barátját.- Ezek után ne álmodozz róla, hogy lesz valami ma este! Fürödj le, mire visszaérek!- vágja még oda, miközben kitessékeli szegény Krist a szobámból. Becsapja előtte az ajtót, majd visszafordul felénk. - Jongin, te pedig szállj le a húgomról.
Hyemin vigyorog, valószínűleg rettentően jól mulat a zavarunkon, s főképp azon, hogy végre újra keresztbe tehet Jongin-nak. Egyik kezemmel kissé eltolom magamtól a fiút, aki végre visszatér közénk a megrázkódtatásból és leszáll rólam. Mellém telepedik, de ingét nem gombolja vissza, gondolom, ő pedig ezzel szeretne a nővérem ellen támadni. Megigazgatom ruhám, majd Hyemin-nek szentelem a figyelmem.
- Mit szeretnél, Hyemin?
- Csak hazaértem és gondoltam szólok, hogy mi a helyzet. Bár kétlem, hogy ezt téged most érdekel. - morogja gúnyosan, de hangjában és hatalmas vigyorában ott van a jókedv is. Jongin egyik karjával közelebb ránt magához, arcomra hatalmas puszit nyom. Rámosolygok, aztán ismét a nővérere próbálok koncentrálni, aki egy szemforgatással kommentálja látottakat.
- Természetesen érdekel, úgyhogy mondhatod.
- Hazavittem Insoot, elmagyaráztam a szüleinek, hogy egy kis nézeteltérése támadt az egyik vendéggel ezért történt a verekedés. Aztán lepasszoltam őt az egyik ott dolgozónak, aki ellátta sebeit és hazajöttem.
- Oh remek. Örülök. És látom, a barátoddal is megvagytok.- vigyorgok rá én is, mire elneveti magát.
- Vele? Hülye féltékeny. Na, de én megyek, nem zavarlak titeket. Folytassátok csak nyugodtan, mintha nem is lettünk volna itt.- mondja sejtelmesen, majd mielőtt bárminemű káromkodást, vagy hozzászólást fűzhetnénk a mondandójához, már ki is siet a szobából.
- Gondolom, nem kívánod folytatni már.- jegyzi meg Jongin egyből. Nemlegesen rázom a fejem, majd felé fordulok és egy kis puszit nyomok az ajkaira.
- Jól gondolod. Bocsáss meg, de én már csak aludni akarok ezután a nap után.
- Rendben.- mosolyog rám, majd oldalra nyúl a takaróért és ránk teríti. Elfekszünk, ő a derekamat ölelve maga felé fordít, így egymással szembe kerülünk.- Úgyis azt szeretném, hogy mikor először együtt leszünk tökéletes legyen. Minden szempontból. - könnyed csókot lehel a homlokomra és közelebb húz magához. Elszántságából tudom, hogy komoly gondolja az előbbi szavait, így mosolyogva hunyom le a szemem.
- Veled mindenhogy tökéletes lenne.- jegyzem meg halkan, mire belőle felszakad egy kis férfias kacagás.
- Édes vagy. De nekem előtte szükségem lenne valamire...- kezd bele a hangos gondolkodásba, mire kíváncsian felpillantok az arcára. - Csak akkor fekszem le veled, ha komolyan gondolod, ehhez pedig kell nekem egy kis...megerősítés. Tudom, hogy nem romantikus a hely és az idő sem túl alkalmas, és tudom, hogy még talán korai is, meg minden, de erre szükségem van már egy jó ideje. Szóval, Shin Sora, leszel a barátnőm?

14.rész

Hyemin pov:

- Biztos, hogy nem megyünk haza?- kérdeztem Kristől, míg a kijelölt szobát kerestük. Hiába magyarázta el JongMin, hogy merre kell mennünk, ez a Szerencsétlen még így se találta meg. De miért is csodálkozok rajta? Hisz többet ivott egyedül, mint a fiúk összesen.- Valljuk be, az Én ágyamba kényelmesebb lenne.- vigyorogva ugortam fel ölébe.
- Túl messze laktok, gyalog jöttünk, ráadásul ilyen állapotba biztos eltévednék.
- Te tudod.- kezdtem nyakát harapdálni.- Édesem, nem tudnál egy kicsit sietni? Tudod, Én már rég megtaláltam volna azt a szobát.- kuncogva kezdtem arcát figyelni. Különösebben nem izgatta, amit mondtam neki, tovább kereste a helységet, amit pár perc múlva meg is talált.
- Drágám, kérlek nyisd ki az ajtót.- nyomott egy apró puszit nyakamra, gondoltam rá, hogy leállok vele egy kicsit incselkedni, de valljuk be már Én is nagyon kívántam Őt, így teljesítve kérését, kinyitottam a szobaajtaját, majd be is csuktam. .
- Tegyél le.- suttogtam kéjes hangon fülébe, ráadásként pedig megharaptam fülcimpáját, ám csak akkor volt képes letenni, mikor az ágyhoz értük. Kuncogva húztam magamra.- Szeretlek.- csókoltam meg szenvedélyesen, kihasználva, hogy milyen állapotba van egy könnyed mozdulattal fordítottam át magunkat, így Én kerültem felülre. Kibújtam kis koktél ruhámból, mit Kris egy hatalmas vigyorral jutalmazott. - Nem tudom eldönteni, hogy ezt a reakciót azért váltom ki belőled, mert részeg vagy, esetleg tényleg tetszik a látvány. - kuncogva kezdtem ingét kigombolni, majd a heverő mellé dobtam. Ágyékára ülve, kezdtem el csípőm ide-oda mozgatni, ezzel is fokozva az élvezetet. Kris jóleső sóhajokkal adta tudtomra, hogy tetszik neki tevékenységem. Provokatív mosollyal az arcomon kezdtem el kicsatolni nadrágja övét. Ám a kintről jövő nagy hangzavar megakadályozott, dolgom befejezésében.
-Hol vagy? Hol vagy Te szajha?- értetlenül néztem Barátomra, mintha valamiféle választ várnék tőle, de Ő egy vállvonással lerendezte az ügyet, a következő pillanatban pedig az ajtó kivágódott.- Lám- lám, kiket találok itt?- ácsorgott az ajtóba egy boros üveggel a kezében Insoo.- A szajha és a pénzes szarházi.
- Insoo, részeg vagy..- sóhajtva húztam vissza magamra ruhám.
- Nem vagyok részeg!- húzta meg a kezében lévő boros üveg tartalmát, majd az üres üveget, félredobta.-Egy utolsó kurva vagy!- hatalmas szemekkel néztem rá, annak ellenére, hogy tudtam részeg volt, rosszul estek a szavak, amik elhagyták száját.
- Na jó nekem most lett elegem!- kelt ki az ágyból Kris, majd elindult a fiú felé. Eszembe sem jutott megállítani, hisz arra számítottam, hogy csak kirakja a szobából, ám mikor lekevert neki egy jobbost, majd még egyet, és még egyet, közbe léptem.
- Kris, kérlek hagyd.- próbáltam leszedni a Fiúról, de sehogy se tudtam.- Kris, a rohadt életbe, neked legyen több eszed.-emeltem fel a hangom. Ignorálva hagyva, amit mondtam, verekedtek tovább.

Sora pow:

-Kim Jongin, te meleg vagy?! 

Kérdésem után, teljes csend telepedett a szobára, csak a kinti zene dübörgő ütemei hallatszottak be. Mindenki abbahagyta a mindennemű cselekvését, s szikrázó kíváncsisággal nézi a párosunkat, várva Jongin válaszát. Az említett arcáról lehorgad a kaján vigyor, helyét döbbenet veszi át, mikor felfogja a kérdésem, és esküdni mernék, hogy egy pillanatra még jókedv is csillan a szemében. Én csendben összébb húzom magam- már egyáltalán nem vagyok biztos a saját bátorságomban. Hirtelen józanabbnak is érezem magam, főképp a tapintható fezültség miatt, ami belepte a bokszunkat.
Jongin ajkai szavakat formálják, de hang nem társul hozzájuk. Megköszörüli a torkát, és megszólal;
- Én...
Amint elkezdi a mondatát, kintről hatalmas kiáltást hallunk, majd egyre többet, ami bekapcsolódik. Ijedten nézek a derekamat azóta is szorongató fiúra, amikor felismerem az egyik kétségbeesett kiáltást.
- Ez Hyemin.- motyogom gyorsan Jongin-nak. Kitépem magam a karjai közül és azonnal futásnak eredek kifelé. Kiérve balra nézek, ahol egy hatalmas tömeg áll az egyik boksz előtt, és különböző összemosódott mondatokat kántálnak. Odasietek, átverekedem magam a tömegen, a szobába pillantva pedig szörnyű látvány fogad; Kris a földön fekvő Insoon ül és folyamatosan üti őt a fején. Hyemin mellettünk ijedten ordít a barátjára, de az meg sem hallva püfföli tovább az alatta lévőt. A nővéremhez sietek, megragadva a kezét magam felé fordítom.
- Mi a franc van itt?
- Insoo részegre itta magát, bejött a szobába, aztán elkezdett minket ócsárolni. Kris erre bedühödött és verni kezdte.- hadarja el gyorsan, de tekintetét egy pillanatra sem veszi le a verekedőkről. Az ajtó felé nézek, ahol már rengeteg ember gyülekezett fel, köztük kivettem az hitetlenkedve álló Jongint is. Rám emeli nagy szemeit.
- Segíts!- kiáltom oda neki, mire azonnal mozdul és velem együtt a két sráchoz lép. Jongin lerángatja Krist, míg én a kezembe veszem Insoo fejét és az ölembe fektettem.
- Uram Isten, Insoo, jól vagy?- kérdezem tőle. Szájánál és a szeménél is felszakadt a bőr, mindkettőből tisztán csorgott ki piros vére az arcára. Aprót bólint, majd hirtelen kihajol az ölemből és a földre egy adag vért köp. Hyemin a sokkból felébredve mellém térdel és átveszi Insoo fejét a saját ölébe. Én felállok és a szóba túlsó végében álló fiúkhoz megyek. Kris továbbra is felpaprikázott állapotban figyeli a Insoot, és idegességét egy cseppet sem csillapítja, hogy a nővérem helyette az ellenfelét látja el.
- Kris, azonnal nyugodj le!- szól rá ismét Jongin, de Kris mintha meg sem hallaná, újra támadni készül. Mindketten elé magasodunk, hogy megakadályozzuk, ami némileg sikerrel jár, de olyan erő van benne, hogy a következő lendülettel félre taszít minket. Én a földre esek, Jongin pedig a falnak csapódik. Kris Insoo felé kap, s egy könnyed mozdulat kikapja barátnője öléből és a gallérjánál fogva elemeli őt a földtől.
- Megdöglesz, te  kis féreg.- sziszegi Kris Insoo felé és már éppen lecsapni készül, mikor hirtelen a csapat többi tagja jelenik meg a helységben. Hálát adnék az égnek, de sajnos nincs időm rá, csak figyelem a tagok döbbent arcait, ahogy felmerik a látottakat.
- Kris!
Azonnal szétkapják a verekedőket, és olyan messze viszik őket egymástól, amennyire csak lehet. Hyemin idegesen kuporog a földön, Suho mellé térdelve vigasztalni kezdi, mire a nővérem sírni kezd, mikor megérzi a támaszát.
- Sora.- Jongin mellém guggol és magához öllel. Ijedten fúrom a mellkasába a fejem és olyan közel bújok hozzá, amennyire csak tudok. Ő megnyugtatóan simogatja a hajamat és a hátam, mintha az előbbi kis kényes incidens meg sem történt volna. Aminek én nagyon örültem.
Insoo időközben feltápászkodott a földről a fiúk segítségével. Hyemin is felpattan és mellé lép, hogy megtámassza.
- Haza kísérlek.- ajánlja fel, amit Insoo, egy bólintással elfogad és a nővéremre támaszkodik. Kris ezt hallva, újra dühbe gurul, ismét megindul feléjük, de a többiek visszatartják.
- Hyemin, mit csinálsz?- kiabál oda Kris, miközben mindkét oldalról két- két fiú tarja vissza. Eszméletlen nagy harag gyűlhetett benne össze, ha négyen kellenek ahhoz, hogy lefogják, és inkább bele sem merek gondolni mit tehetne most ezzel az erővel.
Hyemin megvetően hátrapillant a barátjára.- Hazakísérem.
- Felejtsd el!
- Mégis miért? Mi lesz, ha elmegyek?
- Shin Hyemin, ne játssz az idegeimmel.
- Nem érdekelnek az idegeid. Remélem, mire hazamegyek elrendezed őket. Na szia!
Azzal a nővérem sarkon fordul és Insoot támogatva elhagyja a bokszot. Kris haragja némileg csökken, helyét inkább más, keserűbb érzések veszik át; csalódottság és szomorúság. A fiúk is elengedik őt, tudják, már senkit nem fog bántani ma. Kris keserűségét látva összeszorul a szívem, de tudom, hogy ez az érzés sehol sem van ahhoz képest, amit ő érez most.


Az ajtóm hirtelen kinyílik, és Jongin lép be rajta. Azonnal izgatottabb leszek, kíváncsi vagyok mi van a többiekkel.
- Már mindenki a szobájában van.- kezdi azonnal, még ledobja zakóját az szépítkezőasztalomnál álló székre.
- És Kris? Letudtátok nyugtatni?
- Igen, már amennyire ilyen lelki állapotban ez lehetséges. Nagyon ki van borulva a nővéred miatt.
Csalódottan sóhajtok. Én is hívni próbáltam Hyemint, de ő még az én próbálkozásaimra sem reagál, így teljes kétségek között van mindegyikünk. Hogy miért tette, mi van vele, miért fordult Kris ellen, és választotta helyette Insoo ápolását- egyikünk sem tudja, csak találgathatunk.
Jongin az ágyam szélére telepedik, közel hozzám. Felhúzott lábaimat kinyújtom, és az ölembe, a takarómra fektetem a kezeimet. Megzavar ez a közelség, mert fejemben újra és újra lejátszódik a kínos beszélgetésünk a bárban, s egyre csak átkozom magam amiért ennyit ittam. Jongin tekintette is megváltozik, az eddigi aggódó és fáradt, hirtelen éber lesz és kíváncsi. Még közelebb csúszik hozzám, és legnagyobb meglepetésemre egy aranyos félmosolyra húzza a száját.
- Szóval, azt hiszem nekünk van egy befejezetlen beszélgetésünk.- kezdi, mire én összerezzenek. Ugye nem..? A szoba levegője hirtelen felforrósodott körülöttünk, és a szám is kiszárad. Annyira zavar égető tekintette, hogy inkább mindenhova nézek, csak rá nem.
- Beszélgetés? M-miféle beszélgetésre gondolsz?
- Arra, hogy meleg vagyok-e. - avat be Jongin, és bár nem látom, esküdni mernék rá, hogy vigyorog. Nem válaszolok, inkább a takarómmal kezdek babrálni. Körbe rajzolom rajta a virágmintákat, s örülök milyen nyugtató ez a cselekedetem.- Miért kérdeztél tőlem ilyent, Sora? Tudod, eléggé váratlanul ért, főképpen ott és akkor, ráadásul tőled.....Igazán kíváncsivá tettél, szóval mielőtt válaszolnék erre az....érdekes és személyes kérdésre, szeretném, ha te felelnél az enyémre.
Nagyot nyelek, leküzdve a torkomban lévő gombócot, hogy legalább beszélni tudjak. Most mit felelhetnék? Mondjam el neki az igazat? Hogy megcsókoltam és ő nem reagált, erre részegen arra jutottam, hogy biztos meleg? Végül is, nem tudnék mit hazudni erre. De olyan gáz erről beszélni....
- Sora?
Ráemelem a tekintettem, s most döbbenek csak rá, hogy még mindig irtó dögös. Szinte nem is látszik rajta a fáradság, a pia, vagy a történtek nyomai; úgy néz ki, mintha csak most kelt volna fel egy szépítőalvásból vagy éppen egy frissítő fürdő után éppen a masszázságyon hempereg. Egyszerűen tökéletes. Ennek tudatában viszont, még jobban összébb húzom magam- hogy a fenébe lehetne egy ilyen férfi meleg?
- Shin Sora, még mindig a válaszodra várok.
Nagy levegőt veszek, s végül úgy döntök elmondom neki idétlen gondolatomat, bármennyire is ciki ez. Újabb nagy oxigén adag és gyorsan hadarni kezdem a gondolataim.
- Az egész úgy volt, hogy én itthon megcsókoltalak, te pedig nem reagáltál rá semmit, még azt sem mondtad "hagyjál". Elmentünk a bárba és hát eléggé sokat ittam, s mivel a csókos incidensünk eléggé szíven vágott a lelki sebeimet is alkohollal gyógyítgattam. Belefeküdtem Suho ölébe és elpanaszoltam neki, hogy szerelemes vagyok, mire ő azt kérdezte, hogy beléd? Mondtam, hogy igen, de te nem veszed észere, így megegyeztünk, hogy egy idióta vagy. Aztán valamiért az az ötletem támadt, hogy lehet, hogy azért nem reagáltál rá, mert meleg vagy. Felvetettem az ötletem Suhonak, aki azt mondta még soha nem volt barátnőd és ő is csak a csapattagokkal látott románcaidat ismeri. Megijedtem, és egy pohár ital után, azonnal a keresésedre indultam, így találtalak meg a fenti bokszban a fiúkkal, meg azokkal a túlzottan is alul öltözött kéjhölgyekkel. A többit meg már ismered.
Hosszú monológom után idegesen kapkodom a levegőt. Remélem, hogy Jongin mindet értett ebből és nem kell még egyszer elmondanom ezt az egészet. A fiú meglepetten pislog rám, majd legnagyobb meglepetésemre hirtelen hangosan nevetni kezd. Perceken keresztül röhög, a hasát fogva, anélkül, hogy akár egy szót is odabökne nekem. Ez valami hülye szokása, hogy nem reagál rám?
 Lassan visszafogja jókedvét, de továbbra is hatalmas vigyor játszik az arcán, szemeiben pedig őszinte boldogság tükröződik.
- Ennyire nem volt vicces.- morgok, majd szem forgatva elfordítom a fejem, s inkább azt kívánom, bárcsak hazudtam volna neki.
- Hey, Sora!- szólít, de én nem fordítom vissza rá a tekintettem.
- Mond.
- Igazán érdekes elmélet meg minden, de el kell, hogy keserítselek téged is és Suhot is. Nem, nem vagyok meleg, sem biszex. Teljes mértékben, minden vágyam és érzésem a női nem felé irányul. Főkép egy felé.
- Ohh valóban?- nemtörődömséget tettek, pedig valójában nagyon is érdekel. Hatalmas megkönnyebbülés, hogy nem meleg vagy biszex. Azután pedig közli, hogy egy valaki felé irányul minden vágya és érzelme...nos, bármennyire is szeretném tagadni, nem tudom. Nagyon is érdekel kifelé.
- Valóban.- nyomatékosítja Jongin. Hirtelen megfogja az állam, és maga felé fordít. Barna szemeiben, már nem játszik a jókedv, csak a komolyság és az elszántság. Még beljebb csúszik az ágyon, így arcaink már csak centikre vannak egymástól. Szinte megrészegít ez a közelség, a légzésem akaratlanul is szaporább lesz. - És tudod, ki ez a lány, Sora?
Nemlegesen ingatom a fejem, már alig bírok a kíváncsiságommal, a vággyal, hogy újra érezzem azokat a kívánatos ajkakat az enyémeken. - Nem tudom, Jongin.
Közelebb hajol, orraink összeérnek, úgy suttogja.- Te vagy az Sora.
Válaszolni sem volt időm, Jongin az ajkaimra hajol és gyengéden csókolni kezd. Az ajkaimmal játszik, miközben államról a hajamba túr a kezével, így húz magához még közelebb. Megnyalja az alsó ajkam, mire én felsóhajtok, így kettényílik a szám. Nyelve becsúszik a számba és az enyémet keresi, ami bizonytalanul érinti az ismeretlen érzékszervet, de miután megszokom, szenvedélyes csókolózásba kezdünk. Én is a tarkója után kapok, ujjaim puha, barna fürtjei közé túrom. Jongin egy kézzel lerántja rólam a takarót, majd eldönt az ágyon. Lábát át lendíti rajtam és felém támaszkodik, de egy pillanatra sem válik el tőlem.
Pillanatokkal, percekkel később zihálva válik el. Eltűri a hajamat az arcomból, s rám mered vágytól égő szemeivel.
- Kívánlak, Sora.

13.rész

Sora pov:

Miután a nővéremék távoztak, teljes csend telepedett a társaságra. Mindenki némán tekingetett az ajtóra, s egymásra a történtek emésztgetése közben.
- Ez durva volt.- szólalt fel elsőként Luhan. Néhányan egyetértően bólogattak, valakik továbbra is csak némán ültek. Jongin közelebb csusszant hozzám, majd a fülembe suttogott.
- Szerintem jobb lenne, ha hazamennénk, Sora.
Biccentettem egy aprót beleegyezésem jeléül. Jobb lesz, ha ezt a botrányos estét minél hamarabb befejezzük. Felálltam a helyemről, megigazítottam elcsúszott felsőmet, aztán a csendes társaságra néztem.
- Srácok, keljetek fel és öltözzetek. Hazamegyünk.- utasítottam őket kedvesen.
A fiúk bólintottak, egyikük sem kérdőjelezte meg a mondandómat, csak felálltak és venni kezdték a ruháikat magukra.
- Biztos, hogy elmentek?- jött oda mellém JongMin a kezemet megragadva. Aranyos, kiskutyaszemekkel nézett rám, így az este kimenetelének ellenére, akaratlanul is elmosolyodtam.
- Igen, muszáj. Meg kell néznem mi van a nővéremékkel, meg a fiúknak is pihenésre van szükségük. Végül is, azért jöttek ide.
Ezalatt Jongin ért mellém, kezében fekete dzsekimet szorongatta, miközben szúrósan nézett a kezemet azóta is tartó fiúra. JongMin állta a kemény tekintetét, így kis hármasunk egyszerre változott képzeletbeli csatatérré. Idegesen kapkodtam a fejem a két fiú között, majd miután a többiektől értetlen pillantásokat kaptam, kitéptem a kezem JongMin ujjai közül.
- Köszönöm, Jongin.- mosolyogtam a másik fiúra, még átvettem a kezében tartott ruhadarabom. Magamra kaptam, kézen fogtam a csúnyán néző Jongin-t és az ajtóhoz mentem a többiekhez.
- Sziasztok!- köszöntünk oda egyszerre a két srácnak, majd elhagytuk a házat.


- Xiumin, levennél még két tányért?- kértem a konyhasegítőmet, mikor megpillantottam a lépcsőn leérkező nővéreméket. Hyemin Kris kezét szorongatva lépkedett be a konyhába hozzánk, s nagyot szippantott a levegőbe.
- Áhh az én kishúgom megint valami finomat készített.- mosolygott dicsérően. Kris helyeslően bólogatott mellette.
- Miután leléptetek, elhatároztam, hogy kiengesztelem valahogy a fiúkat. Így ma mindenkii olyan reggelit kap, amilyent szeretne. - magyaráztam és bár mérges akartam lenni rájuk, hangom mégis kedvesen csengett. Hyemin bólintott, majd szó nélkül az ebédlőbe ment a többiekhez.  Kris mellettem maradt továbbra is, így miközben Sehun ételét fejeztem be, kíváncsiskodtam.- Valami baj van, Kris?
- Csak bocsánatot szeretnék kérni.- mondja végül egy perc hallgatás után.
- Mégis miért? Ugye nem éltétek lakásunk?- vádolom őt nevetve, mire ő is kacagni kezd mély hangján.
- Nem, semmi ilyesmi. A nővéred ki is nyírna érte. Csak a tegnapiért szeretnék elnézést kérni. Hogy tönkre tettem a bulit a féltékenykedésemmel. De hát nem hagyhattam annyiban annak a hülye gyereknek a kérését.
- Ugyan, Kris, hagyd csak. Szerintem jobb lett, így, mintha maradunk.
- Akkor nem haragszol?
- Dehogyis.
Rámosolyogtam, ő pedig boldogan ölelt meg, hogy könnyíthetett a lelkén.
- Khm.
A torokköszörülésre szétrebbentünk és mindketten az ajtó felé pillantunk, az érkező felé. Jongin fekete- fehér kockás pizsamanadrágját viselte, annak fekete felsője nélkül. Miután nagy nehezen túl estem a kidolgozott felső teste csodálásán, feljebb kalandozott a tekintettem. Szája komor, egyenes vonallá préselte, szemeivel éberen figyelt miközben a magyarázatunkat várta.
 Jongin kócos hajába túrt, majd felhúzta egyik szemöldökét. - Mi folyik itt?
- Semmi, Kai. Csak bocsánatot kértem a tegnapiért. És már megyek is, a barátnőm már vár.
Kris nevetve elment a nappaliba, én meg visszafordultam a tűzhely felé, hogy végleg befejezzem az ételt. Tányérra tettem Sehun palacsintáját is, majd Jongin felé fordultam, aki továbbra is az ajtóban állt és engem nézett.
- Jongin, minden rendben?- kíváncsiskodok, és igyekszem a kívánatos mellizmai helyett az arcára fókuszálni a figyelmemet. A fiú mosolyogva bólintott. - Örülök. Az asztalon van az omletted, ami kértél.
- Te is azt eszel velem, ugye? - néz nagy szemekkel, az eddiginél még éberebb tekintettel.
- Természetesen.- felelek nevetve, mire az ő ajkai is egy hatalmas vigyorra húzódnak. Egyik kezembe felkaptam a tányér, a másikkal elkaptam Jongin kezét és rámosolyogtam. - Nyomás enni!
A fiú nevetve ment ki a nappaliba a többiekhez, miközben továbbra is a kezemet fogta. Letettem a tányért Sehun elé, aki hálásan felpillantott rám, majd azonnal habzsolni kezdte a végre elkészült reggelijét.
- Na mi az, Sora? - kérdezi Suho vigyorogva, fejével felénk bökve.- Lemaradtunk valamiről?
- Semmiről.- vágja oda Jongin tömören. Megszorítva kissé a kezem, közelebb húzott magához. Suho elnevette magát, aztán inkább folytatta a társalgást a fiúkkal.
 Mielőtt leülhettünk volna enni, hirtelen megcsörrent a telefon. Hyemin felé pillantottam, megakartam kérni, hogy vegye fel, de mikor láttam, hogy mással van elfoglalva, inkább nem is zavartam. Még a végén nem lesz meg a kötelező nyálcsereadag a barátjával.
- Mindjárt jövök, ülj le.- szólok oda Jongin-nak,  aki zavartan bólint, de nem tesz úgy ahogy kérek. Szem forgatva gyorsan a telefonhoz siettek, majd felkapom a készüléket.
- Igen?
- Szia, Sora!
- Áh, JongMin.- Jongin teste a név hallatán megmerevedett, arcán azonnal megjelent a harag szikrája. Biztató mosolyt küldtem felé, majd kezemmel intettem, hogy jöjjön oda hozzám, még folytattam a telefonálást. - Mi újság? Minden rendben?
- Persze. Csak azért hívtalak, mert szeretnélek meghívni titeket hozzánk. Insoo és én szeretnénk kárpótolni titeket a tegnapiért.
Jongin mellém érve, kíváncsian felhúzta a szemöldökét. Megsimogattam az arcát, hogy megnyugodjon. Hálásan elmosolyodott. Látszott rajta, hogy nem szívleli JongMin-t, így mindent megtettem, hogy elaltassam a dühét.
- És hogy szeretnél kárpótolni minket?
- Insoo ma bulit csinál az apja egyik bárjában, ami mára csak a miénk lesz. Csatlakoztok hozzánk, elfogadva a bocsánatkérésünket?
-Megkérdezem. - motyogom a telefonba, majd eltartom a fülemtől a telefont.- Srácok, JongMin kérdezi, hogy lenne kedvetek elmenni egy buliba ma? Engesztelési ajánlat.
- Milyen buli? - kérdezi Chanyeol két falat között, amiből egy kicsike sikeresen visszapottyant az asztalra, amiért Baekhyun tarkón vágta a fiút.
- Milyen bu..
- Hallottam, Sora.- nevet JongMin a túloldalon.- Nincs különösebb témája, a lényeg, hogy fekete és fehér ruhákat viseljetek.
- Fekete és fehér ruhákat kell felvenni.- avattam be a többieket.
- Elmegyünk.- kiáltják boldogan, mire én is elnevetem magam.
- Gondolom hallottad.
- Igen. Este nyolcra várunk titeket.- teszi még hozzá JongMin és már bontja is a vonalat. Mire újra az asztal felé pillantok már csak a fiúk távolodó alakját látom, ahogy az emeltre sietnek. Az étkezőnél csak Kris ül morcos képpel, míg a nővérem bőszen győzködi valamiről. Gondolom, Kris sem szívleli ezt a buli ötletet, ahogyan a mellettem haragosan álldogáló fiú sem.
- Mi a baj, Jongin?- kérdezem, de ő csak vállat von.
- Nincs kedvem ehhez a bulihoz. - válaszol őszintén, és már éppen sarkon fordul, hogy elmenjen, mikor megragadom a kezét. A szavak még azelőtt kicsúsznak a számon, hogy megakadályozhatnám őket.
- És, ha a kísérőmként jönnél?- kérdezem félénken. Jongin visszafordítja helyes arcát felém, szemében hitetlenkedés csillan.
- Komolyan mondod?
- Hazudtam én neked valaha is, Kim Jongin?- vádolom szigorúan, mire ő elnevetve magát, megszorítja kissé apró mancsomat.
- Szívesen lennék a kísérőd, Sora.- mosolyog rám aranyosan. Nekem halvány pír szökik az arcomra; gyönyörű mosolya, édes szavai és a még azóta is fedetlen mellkasának közelsége gyilkos elegy egy lány számára. De el kell ismernem, hogy tetszik a látvány. Nagyon is. Ez viszont elbizonytalanít; talán vonzódom a fiúhoz? Mit jelent nekem ez az elbűvölő, ámbár féltékeny természetű, csodás alak? Kim Jongin, csak nem beléd szerettem?


- Sora, készen vagyok!- kiált be Jongin a fürdőajtó előtt állva. Még egy utolsó simítást végzek cicás szemeimen, majd elégedetten pillantok végig magamon az egész alakos tükörben. Egy utolsó mély lélegzetet vettem és kiléptem a fürdőből a szobába, hogy Jongin is megpillanthassa az eredményt. Nos, azt hiszem sikerült őt mérhetetlenül meglepnem, és a szörnyű az volt, hogy nem tudtam jó vagy rossz értelemben született meg benne ez az érzés. Jongin tágra nyílt szemekkel, s kissé nyitott ajkakkal vizsgálgatott. Szemei, végig mérték a lábaimon viselt fehér, szegecsekkel díszített magassarkúim, s hosszú lábaim, melyek fedetlenül maradtak. Ezután  jött a testemre feszülő fehér csipke szoknyám, amely egyik kezem teljesen befedte, másikat szabadon hagyta a kíváncsi tekintetteknek. Hajamat kontyba fogtam, csak egy két tincs szabadult ki, melyek az arcomra hullottak.
- Jongin?
A fiú abbahagyta a bambulásomat neve hallatán, ezúttal viszont én mértem őt végig. Jongin hófehérbe öltözött a ma este alkalmából, mivel megegyeztünk, hogy összeöltözünk, ha már egy párként megyünk. Jongin fehér magas szárú sportcipőt húzott, fehér farmerrel, amely minden lépésnél megfeszült izmos lábain és fenekén. Felső testére makulátlan, frissen vasalt, fehér inget húzott, majd hogy még szexisebbé tegye megjelenését, a felső három gombot kigombolta, így szabad rálátást engedve a mellkasára.
Jongin frissen mosott, bozontos hajába túrt, majd közelebb lépett hozzám. Orromat azonnal megcsapta a tusfürdő, a drága parfüm és a jellegzetes Jongin illat.
- Csodaszép vagy, Sora.- nyögi végül Jongin. Minden vér az arcomba tódul, haloványan elmosolyodva aprót biccentek köszönésképpen.
- Te is nagyon kicsípted magad.- jegyzem meg csipkelődve, mire Jongin is elvigyorodik.
- Gondoltam rá, hogy ilyen lélegzetelállító leszel, és nem akartalak szégyenbe hagyni.
- Értékelem a fáradozásait, Mr Kim.- kacagok, még belekapaszkodok kinyújtott kezébe. Jongin felém pillant, szemeiben vadság és kíváncsiság csillog.
- Értékeli? Hogyan tenné ezt meg, Miss Shin?- érdeklődik egy félmosollyal az arcán. Az ajkamba harapok idegességemben, mert lenne ötletem, hogy mit adnék neki. Megtehetem? Mit szólna hozzá? Mi van, ha ellök vagy elfintorodik? Vagy lehet ennél rosszabb reakciója is? Vívódok magamban, de végül összeszedem minden bátorságom és az arcához hajolok, ajkaira pedig egy apró puszit nyomok. Éppen hogy hozzáér a szám a puha, kívánatos párnáihoz, már el is veszem onnan. Jongin meglepetten pislog rám, engem pedig elönt a pánik. Talán mégsem kellett volna? Messzire mentem?
- Ideje mennünk, Sora.- mondja Jongin tömören, de ajkain továbbra is egy titokzatos félmosoly játszik. Tetszett neki? Vagy pont, hogy nem, és csak azért nem szól, hogy ne sértsen meg? Kim Jongin, bárcsak értenélek....


- Sora most velem iszik egy kört!- kiált fel Kyungsoo, majd mielőtt tiltakozhatnák a kezembe nyom egy kék színű löttyöt és hozzáérinti a saját poharát. - Egészségedre!
Aprót biccentek, majd lehúzom az alkoholt, ami a torkomat égetve csúszik le a gyomromba. Már a sokadik pohárt kiürítve, kezdem érezni az tömények, pezsgők, s hasonlok eltüntetésének hatásait, mint például, hogy kezd iszonyatosan zúgni a fejem. De ez a  fájdalom annyira eltörpül a jókedvem mellett, hogy tudomást sem veszek róla. Egy idétlen vigyorral az arcomon visszahuppanok a vörös, bőrkanapéra a fiúk mellé, akik ugyancsak ilyen állapotban élvezik az estét. Időérzékemet már az első pár pohárnál elvesztettem, de azt nagyjából megállapíthattam, hogy jó pár órája vagyunk már itt. A csapat egy része elvegyült az idegen társaságba, hogy ismerkedjenek, a másik fele, engem is beleértve, a helyünkön maradt és inkább privát partit csapva, egyedül rúgtunk be. Hyemin és Kris pedig....nos, hát ők már régen eltűntek valahova, és azt hiszem, jobb is, ha nem tudom hova, azt meg főleg nem, miért.
- Suhoooooooo.-  nyújtom meg a nevét, miközben az említett vállára hajtom kótyagos buksimat.
- Mondjad, drága.- fordítja felém kissé a fejét, de mivel az enyém megakadályozza benne, nem nagyon tud szemkontaktust teremteni. Mondjuk, azt amúgy sem, az ital kezeskedett róla. Azért mégis megpróbálkozom a normális látásviszony megteremtésén, így inkább fejemet Suho ölébe tettem, úgy pislogtam fel a fiúra. Lábaim továbbra is a földön maradtak, hátam pedig a kényelemes bőrfotelre fektettem. Elégé érdekesen nézhettünk ki, de őszintén szólva, egyáltalán nem érdekelt most más véleménye.
- Suho, azt hiszem berúgtam.- vigyorgok rá, mire ő fejét hátra vetve kezd nevetni  kijelentésemen.
- Jól hiszed, Sora.- válaszol röhögve, de a végébe belecsuklik. Ezen pedig én kezdek el idétlenül hahotázni.
- Suho.
- Hm?
- Azt hiszem szerelmes vagyok.- nyögöm ki ajkaimat lebiggyesztve. Suho megsimogatja a fejemet és rám vigyorog.
- Jongin-ba, igaz?
- Honnan tudtad?!- lepődök meg, mire ő ismételten csak nevetni kezd.- Jós vagy? Vagy gondolatolvasó?
- Nem, Sora, egyik sem. De rád van írva, csak a hülye nem látja.
- Akkor Kim Jongin jó nagy hülye. - morgom, még a kezeimet morcosan összefűzőm a mellkasom alatt.
- Nem vette észre? Mondtad neki?
- Nem, de megcsókoltam és nem csinált semmit.
- Tényleg, hülye.- helyessel Suho vigyorogva, amit lelki fájdalmaim ellenére viszonozok felé. Alkoholtól ködös elmémben, hirtelen csúnya, már- már számomra is nevetségesnek talált gondolat furakszik, de azért megosztom a a barátommal, aki bőszen kortyol egy nagyot a koktéljából.
- Suho, Jongin nem meleg?
Suho félrenyeli italát és köhögni kezd, mire én továbbra is az ölében feküdve, felnyúlok és megütögetem a hátát. Miután rendszerezi légzését, újabbat iszik a poharából, majd gondolkodó arccal rám mered.
- Őszintén megmondom, Sora, nem tudom. Még soha nem volt barátnője, és én is csak a fiúkkal közös színpadi románcait látom. - vallja be őszintén. Az alkohol megeresztette a nyelvét, így a kedves leadert még az sem érdekli, hogy éppen egy túlzsúfolt bárban cseveg erről. De úgy látszik ő is belegondolt, hogy mi van a ha a csapata, dögös táncosfiúja saját kapura játszik. Összeráncolom a homlokom, aztán komoly elhatározásra jutok. Felpattanok Suho öléből és megigazítom a ruhámat. -Hova mész?
- Kiderítem meleg-e a kiszemeltem.- avatom be elszántam, mire ő elneveti magát és a kezembe nyom az asztalról egy pohár ismeretlen, sötét italt.
- Idd meg. Kell az erő.
Úgy teszek, ahogy kér. Az alkohol mardossa a torkomat, de nem érdekel. Elég bátorságot adott hozzá, hogy elinduljak utamra. Átverekedem magam a a táncoló tömegen és először a pulthoz megyek, de ott nem találom őt. Ismét átverekedem magam a sok részegen, ezúttal a lépcsőn felfelé a bokszokhoz sietek. Rögtön az elsőben meg is pillantom őt, egy kisebb díszes társaságban. Chanyeol, Lay és ő, hat miniruhás lány között terpeszkedik egy fekete bőrkanapén, miközben ők is különböző italokat hajtanak fel, amiket a helység közepén álló dohányzóasztalról választanak ki. Megemberelem magam és belépek közéjük. Azonnal minden szempár rám szegeződik.  Az övé is. Elé vágtatok, nem is törődve a nők irigy és utálkozó pillantásaival. A gallérjánál fogva felállásra kényszerítem őt, s magam is meglepődök honnan van ennyi bátorságom ehhez. Mintha a testemből kilépve nézném az egészet, nem uralkodok a saját érzékeimen.
Jongin meglepődik cselekedetemen, átadja italát a mellette üllő Chanyeol-nak, majd rám mereszti nagy szemeit.
- Szia.- nyögi, szájából tömény alkohol szag csap meg, de nem foglalkozom vele.
- Ne köszöngess.- mordulok rá. Jongin elneveti magát.
- Jó, akkor nem szia.
- Ne poénkodj, nincs kedvem hozzá. - vágom oda, ami elégé meglepi, de utána visszaáll a magabiztos formájába. Megragadja a derekam és szorosan magához ránt, így testünk minden pontja összeér, nekem pedig azonnal szaporább lesz a légzésem közelségre. Jongin önelégült félmosolyra húzza ajkait a reakciómra.
- Akkor miért jöttél, Sora? - búgja mély hangon, ezzel fokozva vágyamat
- Csak megakartam kérdezni valamit.- motyogom halkan, mire egy csupa fog vigyort villant felém.
- Mit szeretnél tudni, Sora? Miért vagyok itt? Mennyit ittam?  Kik ezek a lányok? Jól vagyok-e? Mikor megyünk haza? Bírom-e még?  Esetleg valami pikánsabb részlet érdekel? Mondjuk, az alsóm színe? Vagy, hogy szűz vagyok-e még? Talán....
- Kim Jongin, te meleg vagy?!

12.rész

Hyemin pov:
-Felelsz vagy mersz, Hyemin?-kérdezte Insoo,mire elgondolkodtam.
-Merek.
-Rendben.-vigyorgott kissé ijesztően Insoo, majd Suhora mutatott jobb kezével.-Csókold meg!
-Mi?-kerekedtek ki a szemeim.-Ezt te sem gondoltad komolyan ugye?-akadtam ki.
-Ha nem teljesíted jön a büntetés.-vont vállat.Ez teljesen megörült?Hogy kérhet ilyet,mikor nagyon jól tudja,hogy én és Kris együtt vagyunk.
-Mi a büntetés?-forgattam meg a szemeimet. Insoo pedig elvigyorodott.
-Le kell vetkőznöd.-mondta ki egyszerűen.Felálltam a helyemről és lehúztam a felsőm.
-Inkább ez,mint az első.-morogtam halkan.A nadrágomtól is megszabadultam,így csak a fehérneműm takarta a testem.
-Hyemin,öltözz vissza most!-szólt rám barátom.Mintha meg sem hallottam volna ültem vissza mellé.
-Inkább elnézted volna azt,hogy megcsókolom Suho-t?-kérdeztem idegesen ránézve.Kicsit kellemetlenül éreztem magam,hogy mindenki engem nézz.-Folyathatnánk a játékot?-morogtam halkan.
-Na jó!Nekem itt lett elég.Öltözz vissza Hyemin!-állt fel Kris.-meg sem várta reagálásom,elkezdett öltöztetni.-És most hazamegyünk.-állt fel,engem magával húzva.Bólintottam egy aprót.A többiek nagyokat pislogtak Kris reakcióján.-Azért ennek a játéknak is vannak határai.
Morogva hagyta el a házat,engem is maga után húzva.Síri csendben sétáltunk egymás mellett.
Hazaérve ledobtam a cipőm az előszobába és a nappaliba mentem.Yifan pár perccel később követte példám és Ő is bejött a közösségi helységbe.Leült mellém.
-Most haragszol rám?-néztem rá kiskutyaszemekkel.-Oppa!-tornáztam ölébe magam.-Kérlek ne haragudj rám!
-Nem rád soha nem tudnék.-mosolyodott el.-Mint mondtam mindennél jobban szeretlek.-nyomott egy puszit ajkaimra.-És ezen még a hülye feladatod sem változtatott.-fogta közre arcomat kezével s úgy csókolt meg.
-Én is szeretlek.-fontam kezeimet nyaka köré s egy puszit nyomtam ajkaira.-Na én most már megyek aludni.-szálltam ki az öléből és elindultam a lépcső felé.
-Várjál már meg asszony!-indult el felém,én pedig elnevettem magam.
-Asszony a..-kezdtem bele.- tudod kid.-fogtam meg a kezét nevetve.
-Igen,tudom.Az én Hyeminem.-nézett rám kiskutyaszemekkel.Elnevettem magam,közben sikeresen felértünk az emeletre.-Jut eszembe.-szólalt meg mikor beléptünk a szobámba.-Holnap elmegyünk vásárolni?Már régen voltunk.-mosolyodott el s becsukta a szobaajtót.
-Szeretnél elmenni?-kérdeztem mosolyogva,mire bólintott.-A fiúk biztos elmennének veled.-nevettem halkan.
-Én rád gondoltam ám.- feküdt el az ágyon nevetve.Kuncogva ültem rá.
-Tudom.-vállat vonva nyomtam egy puszit ajkaira.-Hmmm.Rendben.Elmegyek veled,de csak mert kedves vagyok,és mert szeretek veled vásárolni.-kacsintottam.
-Megtisztelő érzésnek tartom.-nevetett halkan.

-Krisus!-szólítottam meg több perc némaság után.-Kérdezhetek valamit?
-Már megvolt.-kuncogott halkan,egy szemforgatással lerendeztem az ügyet.-Amúgy persze,nyugodtan kérdezz.
-Tudod,azzal az indokkal hoztak ide a srácok benneteket,hogy neveljünk meg téged és Kait,mert nagyképűek,önimádóak vagytok,de téged egyáltalán nem olyannak ismertelek.Akkor miért mondták ezt a fiúk?És miért kellett megcsókolnod azt a lányt?Hmmm?-az utolsó kérdést csak azért tettem fel neki,mert hallani akartam még egyszer az okát.
-Azért nem viselkedtem úgy,mert megismertelek.-mosolyodott el.-Muszáj felhozni ezt a csók témát mindig?-forgatta meg szemeit.Határozott bólintással jeleztem,hogy igen.-Sosem fogsz rajta túl lépni igaz?-ismét bólintottam egyet.-Hát akkor elmondom.-adta be a derekát.-Insoo már az első találkozásnál nem volt szimpatikus nekem.Mikor pedig megcsókolt téged,minden esélyét elvesztette,hogy valaha is jó barátok legyünk.Na,de nem is ez a lényeg!Azt hittem,hogy te és Insoo együtt vagytok,és muszáj volt bosszút állnom.
-Ugye tudod,hogy SOHA nem jönnék össze Insooval?-néztem rá halál komolyan.-Már 10 éve ismerem,számtalan lehetőségünk lett volna összejönni.-szálltam le róla.-Most nagyon megbántottál.- sértődést színlelve ültem fel az ágyon..Kuncogott egyet majd ő felült s magához húzott.
-Tudom,hogy nem haragszol rám.-csókolt bele nyakamba,felsóhajtottam.-Szeretlek Shin Hyemin.-suttogtam fülembe.-Sőt imádlak.Rajzoltam is neked valamit.
-Igen?-kérdeztem mosolyogva.-Na és mit?
-Várj idehozom!-szállt le az ágyról,majd odasétált az íróasztalomhoz.-Még aludtál tegnap,rajzoltam ezt.-mosolyodott el.Pár perc múlva visszatért a rajzával a kezébe.-Tessék!-nyújtotta át nekem.

Kuncogtam egyet mikor megláttam.-Köszönöm szépen.-néztem fel rá.Nem rajzol valami jól,de a szándék a fontos.-Holnap az első dolog,amit venni fogok az egy keret lesz.-mosolyodtam el.-Köszönöm Picasso.

-Szívesen.-ült le mellém mosolyogva s megölelt.

-Várj!Megfog gyűrődni.-nevetve próbáltam kiszabadulni öleléséből.-Kris!5 másodpercre engedj el kérlek!

-Így is letudod rakni.-morogta fülembe.Megforgattam a szemeimet és az éjjeli szekrényre dobtam a ajándékom.

-Olyan nyomi vagy.-öleltem át derekánál.-De így szeretlek.-nyomtam egy puszit ajkaira.