16.rész

Sora pov:


2 héttel később

- Luhan, lehoznátok azt az utolsó sporttáskát is? Nem szeretnék én külön felmenni érte. - mondtam miközben édesen mosolyogtam, a mögöttem álló fiúra, aki Chen-nel várta a következő utasításom. A nagy reggeli készülődésben parancsnoki szerephez jutottam, mivel az én kedves testvérkém aranyosan lepasszolta nekem ezt a feladatot, mielőtt visszavonult volna a szobájába a barátjával. A fiúk, Jongin és Kris kivételével ma visszautaznak Koreába, így elég sok munkánk akadt, főkép azzal, hogy a srácok nehogy itt hagyjanak valamit.
- Persze. Menjünk, Chen.
A két fiú el is tűnt a konyhából én pedig visszafordultam a pulthoz, hogy folytassam a szeletelést. A búcsúreggeli ünnepi menüjében az édességektől kezdve a gyümölcsökig minden helyet kapott, hála a fiúk akaratának. A mindenféle édes csemege már készen volt és az asztalon állt, csak a friss gyümölcsök és zöldségek hiányoztak.
Éppen egy almát szeleteltem, mikor két kar fonódott a derekamra. Hátra sem kellett néznem, hogy tudjam ki a vendégem.
- Felébredtél, álomszuszék?- kérdeztem, miközben egy vigyor terült szét az arcomon.
- A finom illatok lecsalogattak. Meg persze az is, hogy nem voltál mellettem mikor felkeltem.- mormogta Jongin mély, reggeli hangján. A fehér pólómból kilátszódó nyakamra tapasztotta húsos ajkait.- Jobban szeretek arra ébredni, hogy egy ilyen csodaszép lány van mellettem.
Beszéd közben ügyes kezeivel egy pillanat alatt eltüntette a kezemből az almát és a kést is, majd az egészet arrébb tolta, hogy a pult szabad legyen előttem. Megfordított, mancsait a csípőmre tapasztva gyorsan felültettet a megszabadult helyre, így végre szemből is megvizsgálhattam őt. Szokásos kockás pizsamanadrágja és fekete V nyakú pólója gyűrötten, mégis tökéletesen kiemelve minden pontot simult kidolgozott testére. Haja még kócos volt, arcán a párna halvány lenyomatott hagyott, szemei viszont olyan éberek figyeltek, ami teljesen ellentmondott teste többi szegletével.
Kezeimmel bozontos hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz a fejét.
- Sajnálom, hogy nem lehettem ott mikor felébredtél. De figyelnem kell a fiúkra, hogy minden rendben legyen az indulásra.- magyarázom, míg rövid tincseit tekergettem az ujjaimra. Jongin elmosolyodott, majd olyan közel hajolt hozzám, hogy leheletét az ajkaimon éreztem.
- Az én csodás, gondoskodó barátnőm. Nem is kívánhatnák jobbat.- suttogja halkan, s mielőtt bármit mondhatnék köszönetképpen ajkai az enyémekre tapadtak. Édes reggeli csókot váltottunk, majd mielőtt elvesztettük volna az eszünket és tovább léptünk volna, elváltam tőle.
- Menj, hívd össze a többieket a reggelire.- mondom még lepattanok a pultról és újra magam elé veszem a megkezdett gyümölcsöt. Jongin nagyot sóhajtva nyomott csókot a fejemre.
- Ne legyél ilyen feszült, Sora. A barátod vagyok már két egész hete, mindenki tudja, aki számít, de te mégis úgy viselkedsz mintha titokban csinálnánk valami rosszat.
Kezem megállt a szeletelés közben, Jongin vádló, szomorú hangja hallatán. A legszörnyűbb, hogy amit elmondott tényleg igazak; magam sem tudom miért viselkedek így, valahogyan ösztönösen így cselekszem minden gesztusára. Tudom, hogy őt nagyon bántja ezt, s ezért nagyon félek, hogy ez a kapcsolatunkra mehet.
Hátra fordultam, hogy bocsánatot kérhessek tőle, de addigra már csak a hűlt helyét láttam. Szomorúan fordultam vissza a pulthoz, azzal a tudattal, hogy ezt megint elszúrtam.

- Aztán hívjatok minket amikor csak tudtok!- kiáltom még a fiúk távolodó alakjának, ahogy a gépük felszállási helye felé siettek. Kris és Hyemin egymást ölelve, mosolyogva integettek a csapattagoknak, míg Jongin és én csak mereven álltunk egymás mellett mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz. Miután a srácok kikerültek a látóterünkből, elindultunk kifelé a parkoló felé.
- Mit szólnátok hozzá,  ha ma együtt vacsoráznánk? Csak mi négyen, otthon.- Hyemin boldogan ecsetelte ötletét miközben a barátja kezére csimpaszkodott. A mellettem hallgatagon sétáló Jongin-ra néztem, aki egy pillanatra rám nézett, majd megrántotta a vállát és újra előre meredt. Nagyot sóhajtottam; Jongin a reggel óta folytatott utálkozó viselkedésével egyértelműen tudomásomra adta, hogy haragszik. Ettől eltekintve, viszont nem akartam elrontani Hyemin kedvét, így bár nem nagy életkedvvel, de rászántam magam a válaszadásra.
- Az remek lenne, Hyemin. Támogatom az ötletet.
Hyemin rám vigyorgott mielőtt bepattant volna az autó vezetői ülésébe. Kris az anyósülésre csusszant, mi pedig hátra, jó messze egymástól.
- Akkor legyen úgy az este, hogy elmegyünk vásárolni, aztán közösen otthon megfőzünk és kint vacsorázunk a kertben.
Hyemin boldogan részletezte vezetés közben az esti terveit, és én fájdalmasan elmosolyodtam, ahogy Krist figyeltem, aki a nővérem minden szavát szinte itta, szemeiből pedig sütött a szeretet. A mellettem üllő Jongin-ra pillantottam, aki most közönyös arccal bámult kifelé. Vajon most tényleg ennyire elszúrtam?

Hyemin pov:

Miután megosztottam húgommal, hogy mit szeretnék este, nagy örömömre egyetértett velem, bár tudtam, hogy csak, azért csinálja, mert nem akarta elvenni a kedvem. Egész nap érezhető volt, Kai és a közte lévő feszültség, messze nem olyan a kapcsolatuk, mint nekem és Krisnek.
Hogy őszinte legyek, ezt az estét is, azért találtam ki, hogy némileg közelebb hozzam egymáshoz a két fiatalt. Utálom a feszültséget. A nagy bevásárlás után egyből hazamentünk. Míg a fiúk behordták a cuccokat kaptam az alkalmon és kihívtam az erkélyre Sorát, hogy beszélhessek vele, hogy mégis mi a fene bajuk van.
- Sora, megmagyaráznád, hogy mi ez veled meg Kaival?
- Nem tudom, hogy miről beszélsz. - tereli a szót, ez nem vall rá, égnek emeli a tekintetét, soha nem csinál ilyet. Bármi is történt kiderítem, vagy ne legyen a nevem Shin Hyemin. Felvonom a szemöldököm, kérdőn nézek rá. -Ne nézz így rám! Tényleg semmi. - el akar menni mellettem, de nem engedem, karjánál fogva húzom vissza.
- Nem is tudom most ki viselkedik gyerekesen. Tán átvetted a helyem?
- Hyemin, engedj már el! - csattan fel. - Semmi bajom, nekem legalább is. - még összébb húzom szemöldököm. Hazudik! Mielőtt reagálhatnék beszalad a házba. Mérgelődve indulok a hintához. Egyszer próbálok segíteni, de nem hagyja.
- Mi a baj, édesem? - hallom barátom hangját, nem messze tőlem. Felé fordulok, egy bágyadt mosollyal az arcomon, megrázom a fejem ezzel jelezve, hogy semmi, ám átlát rajtam. Leül mellém, majd átkarol. - Na mesélj. - mondja sóhajtva. Elmesélem  neki az elejétől a végéig. Aztán Sora különös viselkedését, ahogy azt is elmondom neki, hogy hazudott nekem.
- Tudom, hogy valami nincs köztük rendben, és ez annyira zavar. - bújok barátomhoz. - Úgy érzem, mintha szerepet cseréltünk volna. - nevetek halkan.
- Ne tépelődj ezen, inkább készülődj az esti vacsihoz. - mosolyodik el, miközben feláll, és magával húz.
- Szeretlek, Kris. - mosolyra húzom ajkaimat, s egy csókot nyomok puha ajkaira. - Nem is kívánhatnék jobbat magamnak.
- Én is szeretlek téged. - elmosolyodik. - Menjünk be. - csókot nyom homlokomra, majd kézen fogva visszamegyünk a házba.

Sora elvállalja a főzést, Kai pedig felajánlotta a segítségét neki, így legalább egy kicsit kettesben tudnak lenni. Kris és én a kertbe cipekedünk.
- Olyan szép idő van ma, nem gondolod? - kérdezem mosolyogva, közben levágódok az egyik székre.  - Tökéletes este, egy kis kinti vacsihoz. Látod milyen jó ötleteim vannak? - barátom csatlakozik hozzám, velem szembe ül le.
- De. - húzza mosolyra ő is az ajkait. - Mindig remek ötleteid vannak. - most már vigyorog. Értettem, mire céloztál. Elpirulok. Elképesztő, hogy ennyi idő után is képes zavarba hozni. - Te vagy a legjobb Hyemin, ezt soha ne feledd, bár mindig emlékeztetni foglak rá. - fogja meg kezeimet, majd egy csókot lehel rá. Szégyenlős mosolyra húzom ajkaimat. Ez eszembe juttatja, hogy nem sokára ők is visszautaznak Szöulba. Bosszant ez a gondolat, hisz nem tudom, hogy mi lesz velem és Krissel. Félek, hogy elvesztem. Bár mindig mondogatja, hogy soha nem történhet meg ez, de akkor is félek. Sokféle ötlet jutott eszembe. Az első az volt, hogy esetleg átiratkozok egy szöuli egyetemre, vagy szimplán nem tanulok tovább.  - Már megint azon tőröd a fejed, igaz?
Aprót bólintok. - Ne haragudj, de az elmúlt egy hétben mindig eszembe jut. - magyarázom.
- Hyemin, azt felejtsd el, hogy miattam hagyod abba az iskolát. - korhol. - Megoldjuk, bébi. - nézz mélyen a szemembe.
- De annyira félek. - vallom be. - Kris, egy percet nem bírok ki nélküled, nem hogy több napokat, heteteket, hónapokat. - még a hideg is kiráz a gondolatra.
- Ahogy én sem nélküled.
- Mi lenne, ha iskolát váltanék? - kérdezem halkan. - Szöulban rengeteg jó egyetem van. És így elkerülhetném Insoo-t. - teszem hozzá.
- Még mindig nem kedvelem azt a srácot. És utálom a gondolatot, hogy ismét osztálytársak lesztek. - fintorodik el. - Támogatom az ötleted, de Sora véleményét is ki kéne kérned, illetve nem hagyhatod itt.
- Nem is terveztem, Pabo. - csattanok fel. - Még szép, hogy velem jönne! Sora még kiskorú, én vagyok a gyámja. - emlékeztetem. - Nem hagyhatnám itt, és nem szívesen tenném meg.


Sora pov:


Az utolsó szatyorból is kipakoltam az alapanyagokat az asztalra. Hyemin a bevásárlóközpontban már kitalálta, hogy ő ma szeretne valami olasz ételt enni, így eszerint is vásároltunk be ma estére. Jongin a hátam mögötti pulton ügyeskedett, hogy minden eszköz, amire szükségünk lehet a főzéshez elől legyen. Megfordulok és a fiú segítségét kérem, annak reményében, hogy ezt meg is adja a durcizása ellenére.
- Jongin, ideadnád a kést és a vágódeszkát? Szükségem lenne rá.
Jongin meg sem mozdul a hangomra. Égnem emelem a szemöldököm; ez az új ellenállási módszere?
- Jongin? Szóltam.
- Tudom, hallottam. - feleli nyugodtan. Egy pillanatra sem fejezte be az eszközök pakolását. Felmegy bennem a pumpa és az előzőnél kicsit hangosabban, agresszívebben szólók oda.
- Akkor odaadnád?
- Nem.- feleli halál nyugodtan, még a pult szélére tol egy piros edényt.
- Tessék?!- mögé lépek és nagy lendülettel magam felé fordítom. Szemeim szikráznak a dühtől és az övéi.....elégedettek. - Ismételd meg.
Félre billenti a fejét és féloldalasan elvigyorodik, egyáltalán nem ideges. - Nem. Megfelelt, Miss Hisztis?
Ez volt az utolsó csepp a pohárban, és ezzel leszáll elmémre a vörös köd, amit már egy ideje magamban gyűjtögettem és tartogattam.
- Te kis...- a kezem lendült, de becsapódása előtt Jongin elkapta a csuklómat, a kezemet a hátam mögé csavarta. Fájdalmasan feljajdultam, de ez Jongint egyáltalán nem zavarta; valószínűleg tudatában sem volt saját erejének, amit rám eresztett. De nem nyafogtam neki ez miatt, csak elszántan néztem átható szembogaraiba.
- Én kis...? - hangjából kicsendülő huncutságát le sem tagadhatta volna. Összehúztam a szemeimet.
- Eressz el, Jongin.- mormogtam és szabad kezemmel igyekeztem ellökni magamtól. Jongin viszont könnyedén a tenyerébe szorította a másik csuklómat is az elsőhöz. Még üres kezével a hajamba szántott és közel rántotta a fejem sajátjához.
- Nekem egészen más ötleteim vannak.- s mielőtt szólhattam volna, ajka már az enyémeken volt. Összezártam a szám, s egy ideig rángattam a csuklóim, de mikor Jongin keze a nyakamon át a mellemre siklott eltörölte bennem az a gondolatot, hogy tiltakozzak. Felszakadt bennem a vágy, ami két héttel ezelőtt összesodort minket, a vágy, ami már azóta érlelődött mindkettőnkben, hogy megláttuk egymást. Ajkaim szétnyíltak, s szabad utat engedtek Jonginnak, aki nem is habozott tovább. S mintha megérezte volna a bennem dúló érzéseket eleresztette a csuklóimat, így én azonnal a nyakai köré tekertem megszabadult karjaimat, még Jongin a derekamra csavarta izmos bal kezét. Szenvedélyes csókunk közben hirtelen csöngeni kezdett a nappaliban lévő telefon. Eltoltam magamtól Jongint, aki azonnal érezte a bajt.
- Ha most kimész, nem kezdjük újra. - komoly hangja megrendített. De tévedett.- Nem viccelek, Sora.
Elmosolyodtam, ami rögtön érthetetlenséget kapott válaszul az arcán. - Hyemin, telefon!
- Máris! - Hyemin hangja szinte azonnal jött. Jongin elnevette magát, majd felemelt, hogy a dereka köré csavarhassam a lábaimat. Elindult velem a szobáink felé, miközben újabb csókba hívott. Még hallottam Kris hangját a nappaliból, egy csattanást és az ajtó csapódását, de a Jongin által okozott érzelemkavalkád miatt nem tudtam és nem is akartam ezekre gondolni....