12.rész

Hyemin pov:
-Felelsz vagy mersz, Hyemin?-kérdezte Insoo,mire elgondolkodtam.
-Merek.
-Rendben.-vigyorgott kissé ijesztően Insoo, majd Suhora mutatott jobb kezével.-Csókold meg!
-Mi?-kerekedtek ki a szemeim.-Ezt te sem gondoltad komolyan ugye?-akadtam ki.
-Ha nem teljesíted jön a büntetés.-vont vállat.Ez teljesen megörült?Hogy kérhet ilyet,mikor nagyon jól tudja,hogy én és Kris együtt vagyunk.
-Mi a büntetés?-forgattam meg a szemeimet. Insoo pedig elvigyorodott.
-Le kell vetkőznöd.-mondta ki egyszerűen.Felálltam a helyemről és lehúztam a felsőm.
-Inkább ez,mint az első.-morogtam halkan.A nadrágomtól is megszabadultam,így csak a fehérneműm takarta a testem.
-Hyemin,öltözz vissza most!-szólt rám barátom.Mintha meg sem hallottam volna ültem vissza mellé.
-Inkább elnézted volna azt,hogy megcsókolom Suho-t?-kérdeztem idegesen ránézve.Kicsit kellemetlenül éreztem magam,hogy mindenki engem nézz.-Folyathatnánk a játékot?-morogtam halkan.
-Na jó!Nekem itt lett elég.Öltözz vissza Hyemin!-állt fel Kris.-meg sem várta reagálásom,elkezdett öltöztetni.-És most hazamegyünk.-állt fel,engem magával húzva.Bólintottam egy aprót.A többiek nagyokat pislogtak Kris reakcióján.-Azért ennek a játéknak is vannak határai.
Morogva hagyta el a házat,engem is maga után húzva.Síri csendben sétáltunk egymás mellett.
Hazaérve ledobtam a cipőm az előszobába és a nappaliba mentem.Yifan pár perccel később követte példám és Ő is bejött a közösségi helységbe.Leült mellém.
-Most haragszol rám?-néztem rá kiskutyaszemekkel.-Oppa!-tornáztam ölébe magam.-Kérlek ne haragudj rám!
-Nem rád soha nem tudnék.-mosolyodott el.-Mint mondtam mindennél jobban szeretlek.-nyomott egy puszit ajkaimra.-És ezen még a hülye feladatod sem változtatott.-fogta közre arcomat kezével s úgy csókolt meg.
-Én is szeretlek.-fontam kezeimet nyaka köré s egy puszit nyomtam ajkaira.-Na én most már megyek aludni.-szálltam ki az öléből és elindultam a lépcső felé.
-Várjál már meg asszony!-indult el felém,én pedig elnevettem magam.
-Asszony a..-kezdtem bele.- tudod kid.-fogtam meg a kezét nevetve.
-Igen,tudom.Az én Hyeminem.-nézett rám kiskutyaszemekkel.Elnevettem magam,közben sikeresen felértünk az emeletre.-Jut eszembe.-szólalt meg mikor beléptünk a szobámba.-Holnap elmegyünk vásárolni?Már régen voltunk.-mosolyodott el s becsukta a szobaajtót.
-Szeretnél elmenni?-kérdeztem mosolyogva,mire bólintott.-A fiúk biztos elmennének veled.-nevettem halkan.
-Én rád gondoltam ám.- feküdt el az ágyon nevetve.Kuncogva ültem rá.
-Tudom.-vállat vonva nyomtam egy puszit ajkaira.-Hmmm.Rendben.Elmegyek veled,de csak mert kedves vagyok,és mert szeretek veled vásárolni.-kacsintottam.
-Megtisztelő érzésnek tartom.-nevetett halkan.

-Krisus!-szólítottam meg több perc némaság után.-Kérdezhetek valamit?
-Már megvolt.-kuncogott halkan,egy szemforgatással lerendeztem az ügyet.-Amúgy persze,nyugodtan kérdezz.
-Tudod,azzal az indokkal hoztak ide a srácok benneteket,hogy neveljünk meg téged és Kait,mert nagyképűek,önimádóak vagytok,de téged egyáltalán nem olyannak ismertelek.Akkor miért mondták ezt a fiúk?És miért kellett megcsókolnod azt a lányt?Hmmm?-az utolsó kérdést csak azért tettem fel neki,mert hallani akartam még egyszer az okát.
-Azért nem viselkedtem úgy,mert megismertelek.-mosolyodott el.-Muszáj felhozni ezt a csók témát mindig?-forgatta meg szemeit.Határozott bólintással jeleztem,hogy igen.-Sosem fogsz rajta túl lépni igaz?-ismét bólintottam egyet.-Hát akkor elmondom.-adta be a derekát.-Insoo már az első találkozásnál nem volt szimpatikus nekem.Mikor pedig megcsókolt téged,minden esélyét elvesztette,hogy valaha is jó barátok legyünk.Na,de nem is ez a lényeg!Azt hittem,hogy te és Insoo együtt vagytok,és muszáj volt bosszút állnom.
-Ugye tudod,hogy SOHA nem jönnék össze Insooval?-néztem rá halál komolyan.-Már 10 éve ismerem,számtalan lehetőségünk lett volna összejönni.-szálltam le róla.-Most nagyon megbántottál.- sértődést színlelve ültem fel az ágyon..Kuncogott egyet majd ő felült s magához húzott.
-Tudom,hogy nem haragszol rám.-csókolt bele nyakamba,felsóhajtottam.-Szeretlek Shin Hyemin.-suttogtam fülembe.-Sőt imádlak.Rajzoltam is neked valamit.
-Igen?-kérdeztem mosolyogva.-Na és mit?
-Várj idehozom!-szállt le az ágyról,majd odasétált az íróasztalomhoz.-Még aludtál tegnap,rajzoltam ezt.-mosolyodott el.Pár perc múlva visszatért a rajzával a kezébe.-Tessék!-nyújtotta át nekem.

Kuncogtam egyet mikor megláttam.-Köszönöm szépen.-néztem fel rá.Nem rajzol valami jól,de a szándék a fontos.-Holnap az első dolog,amit venni fogok az egy keret lesz.-mosolyodtam el.-Köszönöm Picasso.

-Szívesen.-ült le mellém mosolyogva s megölelt.

-Várj!Megfog gyűrődni.-nevetve próbáltam kiszabadulni öleléséből.-Kris!5 másodpercre engedj el kérlek!

-Így is letudod rakni.-morogta fülembe.Megforgattam a szemeimet és az éjjeli szekrényre dobtam a ajándékom.

-Olyan nyomi vagy.-öleltem át derekánál.-De így szeretlek.-nyomtam egy puszit ajkaira.

11.rész

Hyemin pov:

Miután felöltöztünk egy kényelmesebb otthoni viseletbe,kézen fogva indultunk a nappaliba Krissel. Útközben pár csókot lopott tőlem ez a gazember,amit örömmel viszonoztam,annak ellenére,hogy így kétszer annyi idő volt a két helység közötti táv megtétele. A nappaliban rajtunk kívül már mindenki a tévé előtt fetrengett. Néhányan beszélgettek,voltak akik félkómásan dőltek össze egymást támasztva,a többség viszont a tévét találta a legérdekesebb reggeli elfoglaltságnak.

-Jó reggelt!-ültem le a kanapéra közéjük.
-Neked is.-néztek rám a többiek,aztán helyett foglalt mellettem Kris is.-Illetve nektek is.-javították ki magukat. A Baekyeol páros Suhoval, a húgommal és -a húgom mellől elmaradhatatlan- Jonginnal kiegészülve nagy vigyorokkal az arcukon fürkésztek minket. Kíváncsian pillantottam rájuk,mire Chanyeol szólalt fel.
-Mellesleg,gratulálunk a tegnap estéhez.-nézett ránk pimaszul,majd folytatta.-Fogalmam sincs mit csináltatok,de a hangotok sikeresen átjutott hozzánk is.
-Mint,ha egész éjszaka pornót álmodtam volna.-csatlakozott az eszmecseréhez Baekhyun is.
-Minek kellett elhoznod őket is Sora?!-nyafogva temettem arcom Kris pólójába,mire mindenki nevetni kezdett.
-Tudod,hogy nem mondhattam nemet Suhoéknak..-ismét felnéztem,majd egy szúrós pillantást vetettem rá.
-Én simán megmondtam volna nekik,hogy maradjanak csak ott,ahol vannak.-motyogtam.
-Kedves vagy Hyemin,remélem tisztába vagy vele..-nevetve jön egy ölelésre Suho.
-Khmmm.-köszörülte meg torkát mellettem Kris.-Ennyi elég lesz.
-Jól van Kris,ne féltékenykedj én ismertem meg előbb..-nevetve foglalt helyett mellettem.Kuncogtam egyet,majd egy puszit nyomtam féltékeny barátom arcára.
-Mit csinálunk ma?-kérdeztem érdeklődve,de mielőtt válaszolhatott volna bárki is kérdésemre csöngettek.JongIn felállt és elment ajtót nyitni.
-Hyemin,Sora gyertek!-kiabált be a nappaliba.Sora egyből felpattant,még én nyávogva felálltam és csigalassúsággal  sétáltam a bejárati ajtóhoz.Insoo és JongMin jött csak.
-Sziasztok!-köszöntünk mosolyogva,majd odamentünk  megölelni őket.Igazából azok után,amit mondott Insoo és,hogy visszautasítottam ugyan olyan barátok maradtunk.
-Khmmmm..-hallottam meg magam mögött az ismert hangot.Eltoltam magamtól Insoot és megfordultam.
-Khmmm,mit szeretnél?-kérdeztem kuncogva,majd odamentem őt is megölelni.
-Na és mi járatban vagytok?-kérdezte kedvesen Sora.
-Nem akartok lejönni velünk a strandra?A többiek már lent vannak,csak gondoltunk beugrunk megkérdezni titeket is..-mosolygott JongMin.
-De leakarunk!-vágtam rá egyből.-Srácok strandra megyünk!-kiabáltam a nappaliban lévő 10 srácnak.
-Öhmm,ahogy Hyemin mondta megyünk.Olyan félóra múlva lent vagyunk rendben?-a két srác csak bólintott,majd elköszöntek és mentek is.

Sora pov:

Miután tudattuk a fiúkkal, hogy strandra megyünk mindegyikük nagyon izgatott lett. A munkájuk nem nagyon engedi meg az efféle pihenési formát, így megértem az örömüket. Mindenki a saját szobájába rohant elkészülődni, ezért én is ezt tettem. A másik három fiú reggel másik szobába költözött, tehát nyugodtan öltözhettem magányomban.
Előkerestem a bikinimet, gyorsan magamra kaptam, majd a többi holmimat kezdtem egy táskába pakolni. Felvettem egy hosszú lenge egyszínű fehér felsőt és alá egy kis farmerrövidnadrágot, amit pont eltakart a felső. Mindezek megoldása csupán tíz percembe telet, így még bőven maradt időm a megbeszélt fél órás készülődési időből.
Felkaptam a táskámat az ágyról, majd kimentem a szobámból. A folyosón elszórtan hallottam pár mondatot a fiúk szobájából kiszűrődni.
-Chanyeol, azaz én nadrágom!-hallottam Baekhyun kissé ideges hangját.-Most ideadod vagy úgy fenékbe billentelek, hogy megemlegeted!-fenyegetőzött Baekhyun, de válasz képen csak a másik féktelen nevetését kapta. Kuncogva mentem tovább a folyóson és éppen elhagytam volna a tegnapi szobatársaim ajtaját, mikor Suho esett ki rajta.
-Ah Sora, pont érted indultam.-kapott egyből a karom után, mire kíváncsian pillantottam rá.-Kai.-felelt nevetve fel nem tett kérdésemre, majd a szobába húzott, ahonnan az előbb ő jött ki.-Kai! Itt van Sora, most már gyere ki!-kiabált be Suho a fürdőbe, aztán felém fordult.-Kicsit hisztis, kérlek segíts neki. Lent várunk.-csapta még oda mondandója végére, aztán ki is sietett a helységből. Megforgattam a szemeimet, majd újra a fürdőajtót kezdtem nézni.
-Jongin, én vagyok az!-kiáltottam be neki, mire végre kinyílt az ajtó és egy félmeztelen srác nézett rám vissza. Csak kék fürdőnadrágját viselte, gondolom éppen az útra készülődött. Szemeimmel kidolgozott felsőtestét néztem, teljesen megbabonázva. Valószínűleg még hosszú ideig lettem volna ilyen állapotban, ha
Jongin kuncogása vissza nem rántott volna a valóságba. Azonnal elkaptam róla tekintettem, még éreztem, hogy az összes vér az arcomban szökik zavaromban. Jongin még mindig boldogan nevetgélt rajtam, mire én megköszörültem a torkom.
-Erről egy szót se senkinek.

-Tao, ne menjetek annyira messze! Próbáljatok egy helyen maradni.-utasítottam a srácokat, majd a nővéremék melletti helyre mutattam.-Menjetek oda!
-Igenis, Anyuci.-nevettek a fiúk, majd lepakoltak arra a helyre, amit mondtam.
JongMin és pár haverjuk mellett pakoltunk le közvetlenül a parton. Szerettük volna egyben tartani a társaságot, főleg a mi srácainkat. Insooék kicsit érdekesen néztek ránk mikor a kocsiból utánunk a várt két fiú helyett, tizenkettő ugrott ki. Miután  mindenki elhelyezkedett a parton, a társaság közösen vonult be a vízbe, hogy jól érezze magát. Nagyon örültem, hogy a múltkori veszekedés ellenére milyen jól kijönnek a srácok.
-Áhh elfáradtam.-vágódott le lihegve Kris a plédre Hyemin társaságában miután kijöttünk a vízből. Mióta lejöttünk szinte ki sem jöttünk a vízből, pedig lassan már esteledik. Teli jó kedvel kezdtünk öltözni, mikor Insoo vetett fel egy ötletet.
-Nem lenne kedvetek egyet bulizni? Olyan jól összeszokott most a társaság és kár lenne, ha ilyen korán  befejeznénk. A fiúkra néztünk a nővéremmel, akik belegyezően bólintottak, így mi is belementünk.
-Menjünk!-kiáltotta el magát Hyemin, mire mindenki boldogan kiáltott fel.

-Na akkor körbe üljünk ide a tévé elé.-mondta Insoo, még kezében a pezsgős poharával lecsüccsent a fehér szőnyegre. Mikor megérkeztünk koccintottunk egyet-kettőt az este alapozásaként, így a már meglévő jó kedvünket csak fokozta a kívánatos alkohol. Én Jongin és JongMin közé ültem le, még a nővéremék szemben, a fiúkkal körülvéve. Insoo az egyik üres pezsgős üveget a körünk közepére helyezte.
-Azt mondom, kezdjen valamelyik lány.-ismertette az ötletét a házigazda.-Melyik hölgyemény kezd?
-Legyen a nővérem.-vágtam rá egyből mosolyogva. Hyemin örömmel bólintott, majd megpörgette az üveget. Kris felé állt meg, mire mindenki nevetni kezdett.
-Bunda!-kiáltott fel Chanyeol, mire a társaság, még nagyobb röhögésbe kezdett. Mikor kissé visszafogtunk magunkat Hyemin feltette azt a bizonyos kérdést.
-Felelsz vagy mersz?-vigyorgott a szerelmére, aki viszonozta gesztusát.
-Felelek.
-Szeretsz?-kérdezte Hyemin aranyosan lebegtetve pilláit. Kris közel hajolt az arcához.
-Mindennél jobban.-válaszolt, majd csókolni kezdte a nővéremet. Mindegyikünk tapsolni és fütyülni kezdett a párnak, majd folytattuk a játékot.

-Kész vagyok!-kiáltott Suho, majd az utolsó üres pohárt is az asztalra csapta. Merni akart, így Jongin megkérte tüntessen el öt üveg tömény italt. Már a ki tudja hányadik kört játszottuk, de még mindig felhőtlen jó kedvel mikor is Insoo pörgetett és a nővéremnél állt meg az üveg vége.
-Felelsz vagy mersz, Hyemin?-kérdezte Insoo, mire a testvérem kissé a gondoltaiba merült, majd könnyedén választ adott.
-Merek.
-Rendben.-vigyorgott kissé ijesztően Insoo, majd Suhora mutatott jobb kezével.-Csókold meg!

10.rész

Sora pov:

Miután Kris falni kezdte a nővéremet,nem hazudok,ha azt mondom,hogy nem lepődtünk meg. Egész délután látni lehetett rajtuk a feszültséget,mikor nem tudták,hogy a másik felük merre jár. A fiúk társaságában nem egyszer nevettük ki a KriMin páros szerencsétlenségét-persze csak úgy mikor ők nem voltak a közelünkben.
Szóval,az elszabadult párost látva jobbnak láttuk elhagyni a terepet,így a házunk elé vonultunk első állomásként. Néhány srác még most is röhögve dőlt egymásra az előbb látottaktól.
-Krist nagyon beindíthatta Hyemin,ha így nekünk támadt!-osztotta meg megfigyelését a nevető Tao.
-Szerintem simán magáévá tette volna ott előttünk is,ha nem jövünk el!-kapcsolódott be a beszélgetésbe Chanyeol is az epés megjegyzésével,mire mindenki dőlt a nevetéstől.
-Már azt hittem soha nem jönnek össze.-jelent meg hirtelen Jongin,mire ijedtemben a szívemhez kaptam.
-Ne ijesztgess te gyagyás!-csapta a mellkasára kuncogva,amibe ő is szívesen kapcsolódott bele.-De igazad van. Már én is kezdtem kételkedni a jóslatainkban.
-Legalább ő lépni mert.-motyogta orra alatt Jongin alig hallhatóan. Kíváncsian pillantottam rá,mire ő fülig pirulva elterelte a szót.-Jézusom Sora,te tiszta libabőr vagy! Gyere ide!-szólt rám aranyosan,majd válaszomat meg sem várva a karjai közé rántott. Meleg testéhez simultam az enyémmel,még fejemet a mellkasára hajtva gyors szívverését hallgattam. Eszem ágában sem volt elmenni tőle,de kénytelen voltam mikor sutyorgás és halk nevetés csapta meg a fülem. A hang irányába fordítottam a fejem,ahol a többi srác állt mindentudó pillantásokat küldve egymásnak és ölelkező párosunknak is.
-Ugye ti nem estek egymásnak?-kérdezett rá Baekhyun egy vigyorral a képén.-Na nem mintha nem örülnénk nektek vagy ilyesmi!
-Nyugi,megígérem,ha egyszer nekiesek ennek a hülyének-mutattam a mellettem álló Jonginra.-,nem előttetek fogom csinálni!
A fiúk végleg hangos viháncolásba kezdtek a kijelentésemre. Mikor én is felfogtam mit mondtam az imént,vörösre színezett fejemet kezdtem csapkodni. Zavaromból csak egy pillanatra néztem fel ígéretem másik fontos elemére,akik hitetlenkedve bámult rám,kissé rózsaszínes pompában. Gyorsan akartam elterelni a figyelmet az előbb elhangzottakról ezért az első eszembe jutó dologgal álltam elő.
-Srácok szerintem menjünk vissza a lakásba. Hyemin szobája az ellenkező oldalon van az enyémmel és mellettem van kettő a vendég szobákból. Az elég lesz  nekünk mára.-hadartam gyorsan még mindig kerülve a szemkontaktust. A fiúk elmosolyodva bólintottak.
-És mi van,ha a nappaliban csinálják?-vettette fel a kissé magánjellegű kérdést Sehun. Fejben erre is tökéletes megoldást találtam.
-Gyere ide Sehun.-hívtam magamhoz a fiút,aki habozva,de teljesítette a kérésemet. Megfogtam a kezét,majd újabb fiút szólítottam.-Tao,te is gyere és fogd meg Sehun másik kezét.
És így tett. Végül beállítottam a majdnem teljes EXO-t a kéz fogos állapotba. Jongin középre került,ami nagyon bökte szegénykém csőrét. Kivált a sorból,majd hozzám trappolva elszakította tőlem Sehunt,majd kettőnk közé állt.
-Nem volt jó közepén.-morogta kisfiús zavarában,mire kuncogva ráztam meg a fejem.
-Most mindenki csukja be a szemét és csak a  másikra koncentráljon. Én itt elől vezettem a sort,ne aggódjatok!-mondtam,mire a fiúk egyöntetű "igen"-je volt a válasz. Elindultam magam mögött húzva többieket. Libasorunkat tartva jutottunk át a -szerencsénkre- üres nappalin és folyosón. Csak egyszer hallottunk meg egy hangosabb nyögést,mire a fiúk nevetve,ám még mindig csukott szemmel követtek továbbra is. Végül elérkeztünk a folyosónk végére ahonnan a három szoba nyílt. Elengedtük egymás kezét,majd a fiúk felé fordultam.
-Mivel tizenketten vagyunk összesen,logikusnak tartom a négy fős szobákat.-bólogatás a válasz.-Akkor Suho és Xiumin velem van.-közöltem,mire a két fiú boldogan slattyogott be a szobámba. A többiek is elkezdték elosztani magukat,de ekkor Jongin somolygott oda hozzám
-Én veled akarok lenni egy szobában.-felelt durcásan,mire elnevettem magam.-Remélem engem hívsz.-szólt oda még utoljára a döntésem előtt. Újra rám került a sor a választásban,így magamhoz hívtam a durcás kisfiút,aki boldog vigyorral nyomott egy cuppanósat a homlokomra mielőtt bevágtatott a szobámba. A szobám közepén hatalmas nagy francia ágy terült szét,amin bőven elfértünk mind a négyen. A fürdést elintézve az ágy előtt álltunk tétlen gondolkodásban.
-Ki alszik ki mellett?-tette fel a mindenki fejében forgó kérdést Xiumin. Jongin villámgyorsan ragadta meg a kezemet,majd az ágy felé cincálva mindkettőnket lefektetett arra. Nagyokat pislogtam rá,mire ő átdobta rajtam egyik karját és magához húzott,mint kis gyerek a maciját.
-Nem érdekel,ki hol alszik,Sora mellettem lesz!-jelentette ki rendíthetetlen hangnemben Jongin,majd a nyakamba fúrva fejét helyezte kényelembe magát. A két srác kuncogva foglalta el a saját helyét. Így végül felállt a sorrend: Suho,Én,Jongin és végül Xiumin.
Fekvés közben ellenállhatatlan késztetést éreztem arra,hogy teljesen magamhoz vonjam a táncos fiú szuszogó testét,így mikor úgy éreztem Jongin már biztos alszik, átöleltem a fiú derekát Fejemet a mellkasába fúrtam és egy kisebb mosollyal az arcom fészkeltem még közelebb magam a testéhez. Nagy meglepetésemre Jongin hirtelen szorított az ölelésén egy pillanatra,majd nedves ajkait éreztem a homlokomra nyomódni.

Hyemin pov:

Reggel mikor felkeltem Kris már nem volt mellettem.Nehezen ki keltem az ágyból,majd egy bugyit és egy rövidnadrág felvételével mentem le. A fiúk és Sora a tévé nézésbe voltak bele merülve,Kris pedig a konyhába újságot olvasott.Átosontam a nappalin.
-Jó reggelt..-tettem a kezeimet vállára.Letette az újságot,majd felnézett.
-Neked is szépségem..-mosolyodott el.Beleültem az ölébe vele szembe.-Hogy aludtál?-kérdeztem,miközben egy apró puszit nyomott az ajkaimra.
-Ami azt illeti rosszul!-próbáltam szomorúságot tettetni,majd barátomra néztem aki fapofát vágott.-Mert nem voltál mellettem mikor keltem.Amúgy nagyon jól aludtam..-mosolyodtam el.-És te?
-Én?-kérdezett vissza.-Remekül..-kuncogott.

9.rész 18+

Hyemin pov:

-Hát ti?-kérdeztem még mindig meglepve.-Te meg tegyél le!-ütöttem Kris karjára.Még nem akartam,hogy megtudják,hogy mi van köztem és közte.
-Na mi van újra szent a béke köztettek?-kérdezte vigyorogva Tao.
-Igen,nem!-vágtuk rá egyszerre.
-Ez igazán meggyőző volt.-nevetett Sora.Majd elindult a konyhába.-Ma kerti parti lesz,Hyemin segítenél előkészülni?
-Igen.-indultam utána,de az ajtóban megálltam és visszafordultam.-Vidd azt ki!-néztem szúrós tekintettel Krisre.-Most!
A készülődés alatt mindenki néma csendben volt,ami most kivételesen nem zavart.Kivittünk a kerti partira szükséges eszközöket és elkezdtünk főzöcskézni.Kris néha mikor nem figyeltek odajött egy-egy puszit adni.
-Hyemin!-ült le mellém Suho,mire Barátom féltékeny pillantásokkal illette csapattársát,ezen egy jót kuncogtam.-Örülsz neki,hogy itt vagyok?
-Nagyon!-emeltem fel a kezeimet,hogy még meggyőzőbb legyek.
-Amúgy jobban vagy?-kérdezte egy félmosoly kíséretében. Válaszul bólintottam egyet.-Akkor jó.-ölelt meg.Na ekkor ,ha szemmel ölni lehetett volna akkor Suho már rég halott lenne.Kuncogtam egyet,és nyelvet öltöttem neki.
A többi fiúval is elkezdtem beszélgetni.Kris pedig állandóan körülöttem legyeskedett.Éppen egy viccet mondott Chanyeol,amin mindannyian egy jót nevettünk,erre Wufan odajött,és megfogta a kezem.Majd így szólt:
-Ne legyetek már annyit a barátnőm körül!-fakadt ki a fiú,mire mindenki döbbenten nézett ránk.-Igen,a barátnőm.-húzott közelebb magához s megcsókolt.Felvett ölébe,mire én automatikusan dereka köré fontam lábaimat.
-Szerintem menjünk innen,mert ezek biztos nem sakkozni fognak!-röhögött Chanyeol.
-Oppa,miért vagy ennyire féltékeny?-váltam el kuncogva ajkaitól.
-Csak mert az vagyok!-bevitt a házba egyenesen fel a szobámba.
-Kivitted a szemetest?-kérdeztem,mielőtt újra megcsókolt volna.
-Kivittem,de most már folytathatnánk végre?-kérdezte idegesen.Bólintottam egyet s megcsókoltam.Csak annyira szakítottuk meg csókcsatánkat még megszabadítottuk egymást a felsőinktől.Nyakamat kezdte csókolgatni.Halk sóhajok szöktek ki számon.Apró puszikkal haladt egyre lentebb.Megszabadított falatnyi nadrágomtól,ezt követően a kis francia bugyimat is leszedte rólam.Feljött egy csókra közben melltartómmal kezdett szórakozni,amit hosszas szenvedés után végre sikerült neki az utolsó textil darabtól is megszabadítania.Kezdett zavarni,hogy még én anyaszült meztelen voltam,addig rajta minden ruhadarabja szinte ott virított pólója kivételével.Fordítottam magunkon így én kerültem felülre.Végig simítottam mellkasán majd nyakát kezdtem csókolgatni.Halk sóhajokkal jelezte,hogy tetszik,amit csinálok.Kigomboltam nadrágja gombját s lassan lehúztam róla azt. Boxerén keresztül kezdtem simogatni a már így is merev férfiasságát.Úgy látszott a "kicsi" Kris már nagyon be van indulva.Lehúztam róla az utolsó ruhadarabot is.Meglepődtem mérete láttán.Nem sokáig tétlenkedtem,azonnal rá is markoltam neki.Lassan kezdtem húzogatni kezem rajta,közben bekaptam makkját.Felnéztem a fiúra,aki felkönyökölve,hátra hajtott fejjem nyögdécselt.
-Hye-Hyemin most már én jövök!-húzott fel magához s egy pillanat alatt maga alá fordított.
- Ooooh,pedig még úgy játszottam volna egy kicsit.-vágtam szomorú arcot. Kris csak kuncogott egyet s apró puszikat nyomott nyakamra,közben mellemet kezdtem masszírozni.Egyre lejjebb haladt,még nem leért nőiességemhez.Egy vigyorra húzta ajkait.-Ne szórakozz te idétlen!-morogtam orrom alatt.Kuncogott egyet s elkezdte csiklómat kényeztetni nyelvével.Azonnal felnyögtem,hajába túrtam.Abbahagyta a nyelvével való tevékenységét és nyílásomba vezette két ujjat,közben feljött hozzám egy csók erejéig.Lassan kezdte mozgatni ujjait bennem.-Gyo-gyorsabbhanhh!-túrtam hajába nyögdécselve.Ahelyett,hogy teljesítette volna kérésem kihúzta mindkettő ujjat s lenyalta róla nedvemet,min elfintorodtam.
Elhelyezkedett lábaim között,majd egy gyors csókot váltottunk.-Kris!-szólítottam meg mielőtt belém hatolt volna.-Kérlek légy óvatos.Nekem ez az első alkalom.-motyogtam lesütött szemekkel.
-Az leszek édesem.-nyomott egy puszit ajkaimra.Tényleg nagyon óvatos volt,de még így is fájt amikor belém hatolt.Egy fájdalmas nyögés hagyta el számat.Lassan kezdett el mozogni bennem.Ahogy teltek-múltak a percek és fájdalmas nyögéseimet,élvezettel teliek vették át.Megemeltem a csípőm,ezzel jelezve,hogy gyorsítson a tempón.Mindketten megéreztük,hogy közel a vég,ezért még gyorsabban mozgott.A szoba a nyögéseinktől vízhangzót.Hirtelen a hátam megfeszült és egy kisebb sikoly kíséretében élveztem el.Lökött még párat s belém élvezve dőlt rám.Miután összeszedte magát kihúzódott belőle,majd mellém feküdt.Lenyúltam a pólójáért és felvettem.-Remélem nem bántad meg..-nézett fel rám egy aranyos mosoly kíséretében.
-Nem-nem bántam meg.-ráztam meg a fejem,közben odabújtam hozzá.Betakart minket.-Szeretlek te Pabo!-nevettem halkan.
-Én is szeretlek..-kuncogott.

8.rész

Sziasztok!Na szóval,mivel a blognak elég nagy nézettsége van arra gondoltunk,hogy az olvasóknak egy-egy oneshotot írnánk,ezzel is megköszönve azt,hogy olvassák a ficit..! Akit érdekelne a dolog,az komiba jelezze! Üdv:Írok!

Hyemin pov:

Elégé meglepődtem mikor Sora számát írta ki a telefonom,de nem vele kellett beszélnem. Elmeséltem mindent Kainak,mire Ő csak annyit mondott,hogy nyugodjak le ,és amint  tudnak  hazajönnek. Én pedig egyből rá vágtam , hogy nem szeretném,ha Kris is visszajönne. Majd vonalat kellett bontanunk, mivel a gépem,amivel hazaindultam hamarosan indult is.

Több órás út után végre megérkeztem. Azonnal hazafelé vettem az irányt. Útközben elgondolkodtam azon, hogy vajon hol rontottam el az egészet?Miért csinálta ezt velem?Még,ha nem is tudta,hogy mit érzek iránta. Beérve a lakás ajtón ismét sírni kezdtem. Eszméletlenül fájt amit csinált velem. Ledőltem a kanapéra s egy pléddel betakarózva kezdtem el a tévét nézni. Úgy éreztem magam,mint egy rossz szappan operában. Már csak a csoki hiányzott,amit pár perccel később már kezembe szorongatva ettem. Mikor elfogyott , a papírját az asztalra dobtam és ismét sírni kezdtem. Álomba sírtam magam. Arra lettem figyelmes,hogy valaki  dörömböl az ajtón.Nehezen felálltam és mentem ajtót nyitni.Az állam a padlót súrolta mikor megláttam,hogy ki az.

-T-te meg mit keresel itt?-kérdeztem meglepve.

-Miattad jöttem.-vágta rá egyből. Azonnal ráakartam csapni az ajtót,de a lábát odatéve megakadályozott ebben.-Legalább hallgass meg! Ígérem utána elmegyek,ha akarod,csak kérlek...hallgass meg.
Megesett a szívem rajta és bármennyire is kívántam őt most nagyon messze magamtól,végül beadtam a  derekam.-Egy perced van.
Kris gyorsan összeszedte magát,majd gyorsan hadarni kezdte mondandóját.
-Sajnálom!Féltékeny voltam,azt hittem,hogy te és Insoo.Én csak vissza akartam adni neked.Nagyon fájt mikor éppen azt,na mindegy tudod!Aisshhh,visszagondolni is rossz.-ismét rám tört a sírhatnék.
-Tudod mennyire fájt az,ahogy viselkedtél velem?-kérdeztem könnyes szemekkel.-De legalább kérdeztél volna meg!-erre lehajtotta a fejét.-Tudod mi a vicces?Hogy még ezek után sem tudlak utálni.Sőt még jobban szeretlek.-töröltem le könnyeimet,majd keserűen felnevettem.Ő pedig magához húzott s szorosan megölelt.-Ígérd meg,hogy soha többet nem csinálsz ilyet!-toltam el magamtól,hogy szemébe tudjak nézni.
-Megígérem!-mondta elszánt tekintettel.-Hyemin,kérdezhetnék valamit?-kérdezte félve.
-Már megvolt.Amúgy igen.-mosolyodtam el.
-Lennél a barátnőm?-kérdezte egy félmosoly kíséretében.
-Azt hiszem tudod a válaszom!-hajoltam oda hozzá,majd megcsókoltam..

Sora pov:

Másnap reggel hangos kiabálásra és nevetgélésre ébredtem. Az EXO dorm nem a béke és csend helye,így nem is csodálkoztam a hatalmas hangzavaron. A fiúk örömmel szállásoltak el az egyik szobájukban a buli után,mondván "Ott jobb helyem lesz,mint egy hotelszobában." Bár Jongin erősködött,hogy egy szobában lehessen velem,Suho kis veszekedés után lenyugtatta,majd Baekhyun és az ő szobájába küldte.
Bőröndömből előkerestem egy rózsaszín nyári szoknyát,hajamat pedig kifésültem,majd két oldalt egy-egy fekete csattal tűztem el mai viseletemnek. Kisétáltam a nappaliba ahol a helység különböző pontjain fetrengtek,verekedtek,ültek a fiúk.
-Jó reggelt!-köszöntöttem őket,amire kórusban érkezett az ismétlés. Tekintettemmel egy bizonyos személyt kerestem,ám őt nem találtam.-Jongin,merre van?-kíváncsiskodtam a fiúktól,mire azok mindent tudóan össze vigyorogtak. Meglepetten pislogtam rájuk.
-Kai,nagyon jól ismer.-nevetett Luhan jó ízűen.
-Miért is?
-Tudta,hogy keresni fogod.-kapcsolódott a beszélgetésbe Suho is. Arcán hatalmas vigyor terült el.-A szobájában van. -mondta,majd megveregette a vállam,majd a hasonló pimasz vigyorú srácok közé ült. Értetlenkedve ráztam meg a fejem,míg Jongin szobája felé indultam. Ajtaja kis résre volt nyitva,így bátorkodtam kopogás nélkül  belépni. Magam mögött becsuktam a nyílászárót,hogy aztán tekintettemet a két összetolt ágyra és azon fekvő srácra fordíthassam. A hasán feküdve terült el a félig lerúgott lepedőn,még csípőjéig betakarta magát,jobb lába kivételével. Megmosolyogtam a látvány,majd gonosz csíny állt össze a fejemben. Az ágya mellé osontam és már készültem volna ráugrani,mikor mély hangján hozzám szólt.
-Meg se próbáld,Shin Sora.-mormogta a lepedőjébe,majd felém fordította komás fejét. Laposakat pislogva simított egyet szanaszét álló tincsein.-Hogy lehetsz ilyen gonosz,hogy képes lennél rá ugrani egy alvó tündérre?-incselkedett játékosan egy vigyorral a képén.
-Tündér?-csuklottam kuncogva saját bókját.-Esetleg gyagyás vagy majom,de tündér sehogy sem.
-Most megsértettél.-biggyesztette le az ajkait.Hirtelen pillantása megváltozott,arcán játékos gonoszság futott át. Időm sem volt elmélkedni,közelségemből adódóan,fekvő helyzetből is el tudta kapni a karomat,hogy aztán egy erősebb rántással maga mellé húzhasson. Meglepetten tekintettem a fölém tornyosuló fiúra,aki továbbra is hatalmas vigyorral fürkészte arcom.-Azt hiszem meg kellene büntetnem téged.-suttogta kissé erotikus hangon Jongin,míg kezeimet a fejem fölé szorította. Ijedten kapkodtam a tekintettem Jongin arca és a kezeim között. Jongin egyszer csak közeledni kezdett az arcom felé,fokozatosan szüntetve meg a köztünk lévő távolságot. Már csak pár centiméter állt közöttünk,mikor az ajtó hangosan csapódott ki, Mindketten odaszegeztük a tekintetünket.
-Hupsz.-jött az értelmes megnyilvánulás Chen szájából,még mellette a többi EXO tag áramlott be a szobába Az összes srác nevetni kezdett még én lelöktem magamról ezt az idiótát. Kiugrottam az ágyból,majd megigazítottam a hajam és a fiúk elé álltam.
-Mit bámultok? Nem csináltunk semmit.-mondtam könnyedén,majd kivágtattam a szobából.

-Sora.-szólított meg Lay,aki az asztal túlsó végén ült. Éppen a reggeli utolsó falatjait fogyasztottuk.
-Mondjad.-mosolyogtam rá.
-Mint tudod,mi most szabadságon vagyunk.-bólintottam,mire folytatta.-Szóval a srácokkal arra gondoltunk,persze ha te is beleegyezel,hogy mi lenne,ha hozzátok utaznánk? Közösen tölthetnénk el ezt a kevéske pihenőt és...
-Benne vagyok.-feleltem boldogan.-Szeretek veletek lenni,nem is kérdés,hogy megengedem.
-Köszönjük Sora!-válaszolt a fiúkórus,majd folytattuk a reggelit.

A srácok összepakoltak a bőröndjeikbe,majd az első adandó géppel hazautaztunk.A repülőn kitaláltuk,hogy érkezésük örömére kis kerti partit csapunk,így mikor hazafelé tartottunk be is vásároltunk az estére. Éppen a lakás ajtón léptünk be,mikor egy kiabáló Hyemin és Kris tárult elénk. Annyira belemerültek a veszekedésbe,hogy észre sem vettek minket.
-Azt mondtam vidd ki azt a kukát!-sipított rá a nővérem,még az említett tárgyra bökött,mely csordultig volt szeméttel.
-Nem fogom. Nem vagyok a cseléded!-felelt dacosan Kris,mire testvérem agya teljesen elborult. Felkapta a szemetest,majd Kris felé dobta.
-Vidd ki,mert megetettem veled!-mordult rá a nővérem idegesen. Kris Hyemin felé indult,majd a vállára kapta.
-Majd én kiviszlek,ne aggódj!-mondta,majd a lakás ajtó felé fordult,ahol nevetést visszafojtó társaságunk állt. Kris hirtelen köpni-nyelni nem tudott csak egy helyben állt,testvéremmel a vállán.
-Miért álltál meg te tökfilkó? Az előbb még ki akartál dobni.-szólalt meg Hyemin,mire Kris megfordult,így végre nővérem is láthatott minket. Egyszerre kezdtünk integetni neki,mire ő is zavartan lengette meg jobb kezét.
-E-ez nem az aminek látszik.-motyogta zavartan,mire elnevettük magunkat.
-Hát persze.-vigyorogtam rá,majd mind a tizenkét érkező elnevette magát.

7.rész

Sora pov:

-Na Jongin,add vissza a mobilom!-kapálóztam az említett felé,aki ellopta a telefonom mikor a gépre szálltunk. Azóta nem hajlandó visszaszolgáltatni...
-Miért adnám vissza? Csak megnézzem mi van benne.-mosolygott pimaszul,még nyomkodni kezdte a mobilt. Újabb támadásba lendültem,hogy elérjem a tulajdonom,de Jongin egy könnyed mozdulattal még messzebbre rakta tőlem.
-Abban az én,értsd saját magándolgaim vannak. Semmi közöd hozzá!-morogtam durcásan,még hátamat ismét az ülésnek döntöttem.
-Szóval magánügy? Talán rólam van pár kép benne?-vigyorgott önelégülten,mire mutatóujjammal gyengéden homlokon löktem.
-Csak szeretnéd pici Jongin.-mosolyogtam most már én is.
-Egyébként észrevetted már milyen furcsák ezek ketten?-bökött a fejével Kris és Hyemin felé,még mobilomat a kezembe adta.
-Igen,láttam.-sóhajtottam gondterhelten.-Tegnap óta ezt csinálják és fogalmam sincs miért.
-Talán Hyemin nem akarta,hogy mellé üljön.-elmélkedett Jongin hangosan.
-Akarta. Hallottam,hogy Hyemin megkérdezi Krist,de az csak minden szó nélkül elment és mögötte ült le.
-Akkor Kris tudhat valamit. Mindenesetre ez a ő dolguk,hagyjuk,hogy saját maguk oldják meg.-mosolygott Jongin biztatóan. Egy aprót bólintottam,még rá néztem a másik kettő szomorú társunkra. Mi történhetett köztük?


-És mit fogsz csinálni a fiúkkal most,hogy újra láthatod őket?-kérdeztem a mellettem sétáló kiöltözött Jongint,miközben a menedzser házának ajtajához sétáltunk.
-Kinyírom őket.-felelt nevetve,mire gyengéden vállba csaptam.-Nyugi,sosem bántanám őket.
-Szerencséd.-mosolyogtam rá. Mögöttünk Hyemin és Kris sétált teljes néma csendben. Míg én Jongin társaságában egész végig jól éreztem magam,róluk egyértelműen látszott a mérhetetlen szomorúság. Fogalmam sem volt mégis mi állhat ennek a hátterében,de kezdett egyre jobban érdekelni. Talán összekaptak valamin? Vagy másról lenne szó? Időm sem volt gondolkodni,mert ajtót nyitottak számunkra és belépve azonnal a vendégek üdvözlése lett a feladatom. Mindenkit köszöntöttünk,beleértve a házigazda menedzsert is,aki örömmel üdvözölte a két tagot és "nevelőiket".  Végére hagytuk a maradék EXO fiú köszönését. Nagy öröm volt látni,hogy a srácoknak mennyire hiányzott Kris és Jongin. Még Hyemin is gyengéden megmosolyogta a látványt.
-És hogy birkóztok meg vele?-bökött Chen a fejével a mellettem álló Jonginra. Mióta ideértünk el sem mozdult mellőlem egy másodpercre sem.-Ő sokkal rosszabb volt,mint Kris.
-Naaa.-nyávogott Jongin aranyosan,mire mindketten elnevettük magunkat.
-Szerintem nem nehéz esett.-mosolyogtam fel Jonginra.-De leszokhatna arról,hogy az hazudja nem éhes,mikor majd' éhen hal.
Kijelentésemre mindannyian nevetni kezdtünk,csak a jobbomon álló Hyemin nem. Letörten állt mellettünk,mígnem Suho érkezett meg Lay társaságában.
-Engedélyeddel ellopnánk a nővéred.-mosolygott rám Suho. Bólintottam,mire a két srác két oldalról közre fogta Hyemint,majd elvitték tőlünk.

Hyemin pov:

Fájt, hogy így viselkedett velem Kris.De a legjobban az fájt,hogy az okát nem tudtam. Talán, meglátta azt a csókot?És azt hiszi,hogy én meg Insoo?Áááh az lehetetlen,miért is érdekelné,hogy kivel vagyok együtt?Szomorúan battyogtam mellette. Mikor odaértünk a menedzserük házához egy halvány mosollyal köszöntem mindenkinek.
-És, hogy birkóztok meg vele?- bökött fejével Kaira.
-Naaa.- nyávogott aranyosan, mire Sora és Chen elnevette magát,én pedig csendben álltam mellettük.
- Szerintem nem nehéz esett. - mosolygott Húgom az említett személyre.-De leszokhatna arról,hogy azt hazudja nem éhes,de majd' éhen hal.-erre mindenki nevetni kezdett egyedül én nem. Egyszerűen nem tudtam nevetni akármennyire is vicces volt. Aztán megjelent Suho és Lay.
- Engedélyeddel ellopnánk a nővéred!- mosolygott Suho. Majd behúztak az  ebédlőbe . - Mi a baj Hyemin?Olyan fura vagy.Nem ilyen szoktál lenni.És ne mond azt,hogy semmi,mert akkor leütlek!
- Semmi!- vágtam rá, és vártam,hogy leüssön. –Vagy is.. - kezdtem bele,de ekkor megláttam,hogy Kris egy lánnyal csókolózik. Egyáltalán mit keres itt ez a leány? Ez fájt Wu Yi fan! Nagyon fájt. Könnyeim akaratlanul is,de utat törtek maguknak. Elakartam szaladni,de Lay megakadályozott benne. Könnyes szemekkel néztem rá,aztán Krisre,aki elindult felénk. Kirántottam kezemet legjobb barátom szorításából és elrohantam. Hallottam,hogy Suho utánam kiált,de nem törődtem vele. Egyáltalán nem érdekelt,hogy egy bulit tettem tönkre. Mikor már elég messze voltam a háztól fogtam egy taxit,és a reptérre vitettem magam. Az legelső hazavezető gépre vettem jegyet.

Sora pov:

Egészen belemerültem a fiúkkal való beszélgetésbe. Nagyon jól éreztem magam a társaságukban és különösen megnyugtatott,hogy most Jongint is biztonságban tudhattam magam mellett. Az előző buli eseményeiből tanulva,már nem szívesen hagyom egyedül.
Éppen ChanYeol egyik viccén nevettünk,mikor Suho rohant oda hozzánk levegő után kapkodva,mellette pedig Lay érkezett be ugyan ilyen állapotban.
-Sora!-lihegte Suho,két mély levegő vétel között.-Hyemin elrohant.
-Tessék?!-néztem rá ijedten.-Mégis hova és mikor?
-Nemrég. Körülbelül öt perce.-érkezett a válasz Lay szájából a fulladozó Suho helyett.- És ne kérdezd hova, fogalmunk sincs.
-Jongin.-fordultam az említett felé ijedten,aki értette mit szeretnék ezért azonnal elő is vette a telefonomat a táskámból.
-Felhívom Hyemint.-mondta gyorsan,majd arrébb sétált. Én még mindig aggódva álltam egy helyben,szinte már az ájulás szélén álltam. Eközben Suho visszanyerte eredeti önmagát,majd azonnal a karjai közé zárt.
-Nyugodj meg Sora.-simogatta a hátam nagy tenyereivel.
-Mégis mi történt? Miért rohant el?-kérdeztem őket Suho ölelésébe bújva.
-Nem vagyok biztos benne,de nekem van egy sejtésem.-mondta halkan Lay. Eltoltam magamtól Suhot,majd a másik fiú felé fordultam.
-Kérlek,mond el!-kértem halk hangon. Időközben a komplett EXO körénk gyűjt csak Kris és Jongin hiányoztak.
-Mikor a nővéreddel beszélgettünk Suho megkérdezte tőle mi a baja,mivel látta,hogy nincs a legjobb a hangulatban.- kezdett bele félénken Lay.-Már éppen kezdte volna elmesélni,mikor megállt és egy pontra koncentrált. Suho nem láthatta mert háttal állt annak a bizonyos eseménynek,én viszont pontosan láttam mi történt.
-Lay,nyögd már ki!-mordultam rá ijedten.
-Kris megcsókolt egy lányt Hyemin szeme láttára.-mondta ki végül. Hirtelen harag gyújt bennem,ahogy megtudtam mi is történt a nővéremmel. Közben Jongin is visszatért,kezében a mobilommal.
-Hyemin hazautazott.-felelte a kíváncsi szempároknak. Ekkor betelt a pohár. Kiléptem a srácok fürkészőköréből,majd szemeimmel azt az egyetlen embert kerestem. Hamar ki is szúrtam egy lány társaságában. A falnak támaszkodva cseverészett egy hosszú barna hajú,modell alkatú csajjal. Idegesen siettem feléjük,majd a lányt félre lökve az utamból egy pofont adtam Kris arcára. A fiú az ütésem helyére nyomta kezét még nagyokat pislogott rám.
-Te mégis ki a franc vagy te cafka? Hogy mered megütni Krist?-kezdett vékony hangján támadni a mellettem álló csaj,de én rá sem hederítettem,végig farkasszemet néztem az árulóval.  A lány lendítette a kezét,ám az nem ért el. Egy erősebb kéz tartotta fogságban.
-Eszedbe ne jusson. Hord el magad innen,mielőtt nekem kell innen téged kiraknom.-mordult rá Jongin,mire a csaj tágra nyílt szemekkel nézte a megmentőm.-Nem voltam elég világos? Tűnj. El. Innen.-tagolta,még elengedte az eddig szorított kezet.-Cafka.
A lány ezután sírva rohant el,de ez senkit nem érdekelt főleg nem engem.
-Mégis miért csináltad ezt?-szegeztem neki a kérdésem.
-Miről beszélsz?-kérdezett vissza meglepetten Kris,mint akinek fogalmam sincs miről beszélek.
-Arról,te idióta,hogy miért csókoltad meg a Hyemin szeme láttára ezt nőt! Tudod mennyire megbántottad?!-kiabáltam rá és éppen készültem volna ismét megütni mikor Jongin megragadta a kezem,visszatartva engem az esetleg később megbánandó cselekvésektől.
-Megbántottam? Én bántottam meg őt? Mégis miért?-kezdett el velem Kris kiabálni.-Ő jött össze azzal a senkiházi sráccal!
-Kivel jött össze?-kérdezett vissza Jongin meglepődve. Ez engem is nagyon érdekelt.
-Insoo.-mondta idegesen Kris.-Ő a barátja. Láttam mikor megcsókolta a házatok előtt.
Ekkor állt össze minden a fejemben. Hogy miért viselkedtek olyan hidegen egymással, Kris tettei-minden.
-Te ostoba.-kezdetem bele ismét kissé haragos hangnembe.-Hyemin nincs együtt vele! Tény,hogy Insoo megcsókolta és az igaz,hogy kérte legyen Hyemin a barátnője,de ő mindent ezt visszautasította. Tudom miért? Mert téged szeret. Azóta mióta beléptél a nyamvadt ajtónkon. Felfogtad Kris? Shin Hyemin beléd szerelmes.-böktem meg a mellkasát,még mindig felpaprikázott hangulatban. Kris teljesen megdöbbent a szavaim hallatán. Arcára kiült a meglepődöttség és megbánás kettőssége. Idegesen körbe nézett,mintha tekintetével a nővéremet keresné-eredménytelenül.
-Hol van ő?-kérdezte gyorsan elhadarva.
-Az első géppel hazautazott.-válaszolt helyettem Jongin. Kris azonnal futásnak eredt,majd az ajtó nagy csapódással zárult be mögötte.

6.rész

Sora pov:

-Kim Jongin!
Hangos kiáltásom zengte be az udvart egy pillanatra. Annyira hangsora sikerült,hogy a mellettem lévőknek lehet,hogy még a dobhártyájuk is beszakadt. Mindenki felém fordította a fejét,beleértve a két verekedő srácot is. A fiúkhoz rohantam,majd lerángattam Jongint a félájult házigazdáról. Bal kezemmel magam mögé rántottam,még letérdeltem JongMin mellé.
-Sora-suttogta alig hallhatóan JongMin,még kezemmel az arcát kezdtem simogatni.
-Nyugodj meg,minden rendben lesz.-mondtam neki nyugtatáskép.
-JongMin!-kiáltott Insoo,mikor meglátott és azonnal barátja mellé esett a földre.-JongMin minden oké? Ki tette veled ezt?-JongMin erőtlenül Jonginra bökött,aki a hátam mögött idegesen nézte a történő eseményeket. Insoo szemében hirtelen hatalmas harag gyűjt,JongMin mellől  felállva Jongin felé vette az irányt. Azonnal a srác elé ugrottam kezeimet védelmezés képen nyújtottam magam elé,hogy távol tartsam magunktól a haragos fiút. A semmiből hirtelen Hyemin és Kris tűnt fel és szaladtak oda hozzánk.
-Insoo kérlek.-próbálkozott Hyemin a barátjánál,de az gyilkos tekintettel bámulta a mögöttem álló srácot.-Majd én elintézzem,hagyd csak ránk. Foglalkozz JongMin ellátásával,rendben?-Hyemin nyugtatóan simogatta a felbőszült fiú arcát,aki erre aprót bólintva térdelt vissza barátja mellé.
-Sora jobb,ha elmentek innen.-mondta Kris,még mellette Hyemin egyetértően bólintott. Gyorsan kézen fogtam Jongint,majd átverekedve magam a még mindig döbbenten álló tömegen indultam ki a lakás terültéről. Kint leintettem egy szerencsénkre éppen arra járó taxit,majd betuszkoltam Jongint a kocsiba,majd beültem mellé. Lediktáltam címünket,mire az autó végre elindulhatott. Frusztráltan túrtam a tincseim közé,még végig éreztem magamon Jongin figyelő tekintetét.
-Sora,Én csak...-kezdett bele Jongin,de én egyik ujjamat a szájára tapasztva hallgattattam el.
-Otthon megbeszéljük.

-Sora kérlek,most már meghallgatsz?-kérlelt Jongin mikor visszatértem az átöltözésből. Miután hazaértünk minden szó nélkül a szobámba vágtattam,majd átvéve az otthoni rövidnadrágom és pólóm indultam vissza hozzá. Ez az átöltözés legalább segített,hogy egy kicsit lenyugodjak és gondolkodhassak miért is csinálhatta ezt az egészet. Kézen fogtam Jongint,majd a fürdőbe húztam magam után. Leültettem a kád szélére még én előkeresve az elsősegélydobozt kezdtem ellátni őt. Bár egyértelműen Jongin "nyert", az arcán lévő kisebb hegek mutatják,hogy JongMin nem adta fel és harcolt a becsületéért. Arról már nem tehet,hogy Jongin ellen ez sem volt elég. Amire viszont nagyon kíváncsi voltam,arra voltam képtelen értelmes választ találni. Miért verekedtek össze?
Gondolataimból Jongin sziszegése térített vissza,akinek éppen a szeme alatti utolsó kisebb sebet fertőtlenítettem. Lekötöttem az apró kis sérülést,majd pakolni kezdtem a dobozba.
-Készen vagyok?-kérdezte,még a tükörben megvizsgálta immáron ellátott sérüléseit.
-Igen,kész vagy.-mormogtam,még a kis dobozt visszaraktam a szekrénybe. Felálltam,majd hátrahagyva Jongint kijöttem a fürdőből,hogy a konyhában egy kis víz segítségével elolthassam a szomjam. Jongin ide is követett,égető tekintettét egész végig magamon éreztem. Már éppen minden szó nélkül mentem volna ki,mikor Jongin a karomnál fogva magához rántott. Szorosan magához húzott,majd a konyhapulthoz lökött. Két kezével mellettem támaszkodott ezzel gátolva a menekülésemet.
-Mit akarsz?-kérdeztem a fiút,aki mikor szemkontaktust tudott teremteni velem azonnal belekezdett.
-Meghallgatnál végre?! Igen,megvertem azt a férget,de megérdemelte. Tudom,hogy te nem régóta laksz velem,de te már most jobban ismersz,mint bármelyik fiú a csapatban. Soha nem bántanék senkit ok nélkül és...
-Tudom,hogy nem tennéd!-vágtam a szavába kissé hangsora sikerült hangnemben.-Ha volt okod rá akkor mond miért tetted? Tudod,hogy aggódtam érted? Nézd meg magad! Sérülésekkel van tele az arcod. Mégis mire volt ez jó,huh?!-bár nem akartam mégis kiabálni kezdtem vele. A mérhetetlen aggódásom dühként tört elő belőlem,amit ebben adhattam csak ki. Mire végére értem dühöm elszállt,helyét szomorúság vette át. Akaratlanul is sírni kezdettem,mire Jongin erős karjaival húzott szorosan magához. A hátamat kezdte simogatni,hogy valamiféle képen csökkentse a sírásom.-Ne merj még egyszer ilyent csinálni. Ha valami bajod lett volna én..
-Te aggódtál értem.-mondta,mert hanglejtése alapján ez nem kérdés volt,hanem egy szimpla kijelentés.
-Még jó,hogy aggódtam érted.-bújtam hozzá közelebb még én is dereka köré csavartam karjaimat. Még így álltunk pár percet,mikor is egy furcsa ötlet fogalmazódott meg bennem. Magam sem tudom honnan jött az elképzelés vagy a bátorság,hogy megkérdezem,de végül kinyögtem-Jongin.....nem aludnál ma velem?

Hyemin pov:

Pár perccel később,hogy Kai és Sora távoztak mi is elhagytuk a buli helyszínét.Sétálva mentünk haza.Néma csendben telt az egész út,ami másfél órás volt gyalog.Fáradtan estünk be az ajtón.A konyhába éget a villany,de sehol sem volt senki.Ez furcsa,vajon miért hagyhatták égve? Felmentünk az emeletre.Először Kai szobájába néztünk be.Nem volt ott Ő se ,és Sora se.Így bementünk a Húgom szobájába.Halkan nyitottuk ki az ajtót.Bent voltak. Sora Jongin karjai közt békésen aludt,még amaz a haját simogatta egyik kezével. Mikor észrevett,mutatóujját a szájához emelve jelezte,hogy maradjunk csendben,mivel nem szeretné,ha az egyik karját párnaként használó kishúgom felkelne. Kris és én is megmosolyogtuk a kis párost,majd egymás után,amilyen csendbe jöttünk,olyan némán távoztunk is a szobából.Egy kicsit még beszélgettünk,majd mindegyikünk elment a saját szobájába.Mikor Krissel vagyok mindig valami különös érzés fog el.Általában nagyon nehezen tudnak zavarba hozni,de neki ez 1 pillanat alatt sikerült.-ezekkel a gondolatokkal merültem mély álomba.
Reggel kivételesen magamtól keltem fel.Ami ebben a házban bevallom csodának számít.Többször is aludhatnának együtt.Legalább nem kell többé minden reggel Sora csörömpölésére kelnem.
Első utam a fürdő volt.Rendbe tettem magam és lementem valami reggelit összeütni.Na ez is ritka pillanatok egyike mikor Shin Hyemin olyan szándékkal megy a konyhába,hogy Ő fog főzni.Rántottát pirítós kenyérrel csináltam.A kaja szagra mindenki letalált.Megterítettem és kivittem az ételt az asztalhoz.
-Mi történt a régi Hyeminnel? Mit csináltál vele?-kérdezte Kai meglepetten,mire elnevettem magam.
- Rájöttem,hogy nem bunkózhatok veled mindörökké..-feleltem mosolyogva.
-Már egészen megszoktam.-kuncogott.-Amúgy minek köszönhetem,a hirtelen változást szerény személyemmel szemben?
-Láttam valami olyat,ami megváltoztatta rólad a véleményem.-mosolyodtam el.-De ha megbántod kiherélek.-ekkor nagyot nyelt.-Nem szokásom herélni.-nevettem.
-Annyi házi munka van..-sóhajtott álmosan Sora.
-Majd mi megcsináljuk Krissel,ti pedig pihenjetek egy kicsit..-fejeztem be az evést.
- Nem tudom,hogy mit csináltál a régi Hyeminnel,de azonnal követelem vissza!-mondta nevetve Sora.
-Na ne viccelődjetek velem!-próbáltam komoly lenni.-Vagy visszavonom a nagy lelkű ajánlatom.-ekkor,mint a kis angyalok úgy kezdtek el enni.

-Nem hiszem el,hogy nem értesz egy fűnyíróhoz.-kuncogva mentem oda hozzá.
-Hát a panel házba nem sokat használtam..-nevetett fel aranyosan.
-Na menj,innen béna!-nevettem el magam,majd megpróbáltam beindítani,de az elindítókar a kezembe maradt.Kris,pedig elkezdett nevetni.
-Látom Mester te is sokat használtad a fűnyírót az elmúlt időbe.-tette Kris az epés megjegyzést,mire összeszűkített szemekkel néztem rá.Ha szemmel ölni lehetett volna,már rég halott lenne.Elindultam egy gyilkos pillantással felé.Ő pedig feltette a kezét ,és hátrálni kezdett.-De mester ugye nem fogod bántani a tanítványt?
-Nem bántani fogom,hanem megölni.-vetődtem rá,mire mindketten hanyatt vágódtunk.És püfölni kezdtem a földön nagy röhögések közepette.Egyszer csak nagy köhögcsélésre lettünk figyelmesek,egyből a hangirányába fordítottuk a fejünket.Insoo volt az.Zavartan leszálltam Krisről,majd felálltam és segítettem a "tanítványomnak" is felkelni.
-Beszélhetnénk Hyemin?-kérdezte Insoo. Túlságosan is komoly volt.Bólintottam egy aprót,majd utána indultam.A ház elé sétáltunk,mikor megálltunk pár másodperces csend állt be.Egyszer csak felém fordult.-Ez egy nagyon komoly téma.Először is nagyon sokáig tartott,míg rávettem magam erre és tudom,hogy több év barátságra mehet rá,de már nem tudom magamban tartani.-értetlenül néztem rá.-Én többet akarok pusztán barátságnál.-ekkor közelebb hajolt és megcsókolt...

Kris pov:

Meglepett és egy kicsit zavart,hogy Insoo megjelent egy ilyen pillanatban.Egy kicsit még ott ültem fűbe,de aztán a kíváncsiságom úrrá lett rajtam,ezért utánuk mentem.A ház fala mellett bújtam meg,ahol tökéletes kilátás volt a párocskára.
-Ez egy nagyon komoly téma.Először is nagyon sokáig tartott,míg rávettem magam erre és tudom,hogy több év barátságra mehet rá,de már nem tudom magamban tartani.-hallottam Insoo hangját.-Én többet akarok pusztán barátságnál.-a következő pillanatban megcsókolta.Mérhetetlen nagy düht és féltékenységet éreztem.Mielőtt észrevettek volna beviharoztam a házba.Becsapva éreztem magam.Elárultnak és kihasználtnak..-gondolat menetemből a telefonom sms jelző hangja zökkentett ki.Azonnal kihalásztam zsebemből ,és megnéztem. Suho írt,hogy holnap az első géppel induljunk a lányokkal mert egy buliba vagyunk hivatalos vendégek. Azonnal megjelent fejem felett a kis izzó,még megfogalmazódott bennem a tökéletes terv.
~Shin Hyemin most bosszút állok..~ 

5.rész

Hyemin pov:

-Szóval szeptembertől egyetemi hallgató leszek.-fejeztem be a mondandómat. El kellet mesélnem a testvéreméknek,hogy mi történt, és mivel ezt nem lehetett röviden összefoglalni,kénytelen voltam hosszan kifejteni az örömöm.Sorával ugráltunk egy kicsit ,majd eszébe jutott,hogy a kaja  még a gázon van így berohant elzárni.Megterítettem a vacsorához,s leültünk enni.
Kai,mintha egy kicsit normálisabb lett volna, vacsora közben legalábbis.
Vacsora után kimentünk a nappaliba egy kicsit tévét nézni,amiből egy kisebb veszekedés lett.Kai belém kötött ,mert közben chipset ettem,ami azzal járt,hogy a zacskó zörgött,és  így nem hallotta rendesen a tévét.
-Tudod mit?Cseszd meg te hülye gyerek!-ezzel letettem az asztalra a chipset és felviharoztam a szobámba.
-Hyemin!Nyisd ki!-dörömbölt húgom a szobaajtón.-Ne csináld már!-Megforgattam a szemeimet majd odasétáltam az ajtóhoz,és kinyitottam.
-Mi van?-kérdeztem flegmán,közben  visszasétáltam az ágyamhoz és leültem rá.
- Legalább te ne csináld már!Egy chipses zacskó miatt ?- kérdezte mérgesen.
-Tudod mit inkább menj vissza hozzá!- kezdtem el a szobámból kitolni.
-Most miért vagy ilyen?- kérdezte az ajtó előtt.
- Hagyj most Sora!-ezzel becsuktam az ajtót,s gondosan bezártam.Elegem van ebből a faragatlan tuskóból.Gondolom nem tetszik neki,ha valaki visszamer neki szólni,vagy feleselni mer vele.Hát sajnálattal közlöm vele,hogy velem nem fog szórakozni.Nem engedem neki! Annyi öröme nem lesz neki! A mérgelődésembe a telefonom csörgése zavart meg.Azonnal a készülékért nyúltam,s fel is vettem.
- Háló?-szóltam bele.
-Hyemin! Insoo vagyok!-kuncogott bele a készülékbe.
- Na ne mond!-nevettem el magam.-Na mond mit akarsz!-Insoo az osztály selyem fiúja volt és egyben a legjobb fiúbarátom is.
-Honnan tudtad,hogy akarok valamit?-kérdezte most már Ő is nevetve.
- Megérzés..-mondtam unottan.-Na,de ki vele mit akarsz!
- A srácokkal rendeztünk egy év végi bulit,ami holnap lesz!Szóval ti is meghívottak vagytok.
-A húgod is jöjjön!-kiabált bele egy másik marha a telefonba,gondolom Insoo lejobb haverja volt JongMin.
-JongMin szállj le a húgomról!-nevettem,majd eljutott a tudatomig,hogy mit is mondott az előbb Soo.- Insoo kinyírlak!Nagy szerencséd,hogy ma voltam vásárolni!
-Nagy mázlim van,de ha nem jössz el én foglak kinyírni!De én most leteszem ,mert a szüleim el akarnak valahova vonszolni!-nevetett.
- Rendben..-kuncogva tettem le a készüléket,majd lementem a nappaliba,ahol a Soráék tévéztek.
-Na mi van megbékéltél?- kérdezte Sora unottan.
-Nem..- fintorodtam el.-Csak gondoltam közlöm veletek,hogy holnap lesz egy évzáró buli.- ültem le a fotelba.-InSoo előbb hívott.Ja és JongMin azt üzeni,hogy gyere te is..- kuncogtam.
-Ki az a JongMin?-kérdezte Kai,ekkor rá pillantottam.Elvigyorodtam.
- Sora egyik hódolója a sok közül..-vontam vállat.
- Chhhh!-vonta fel egyik szemöldökét Sora.- Megszólalt a gödörből a lyuk.-dünnyögött.
- És ki az a InSoo?-kérdezte Kris látom,a fiúknál nagyon lemaradtak.
- Hyemin hódolója,aki valójában a legjobb barátja..-mondta gúnyosan Sora.
- Nem is a hódolom!- forgattam meg a szemeim.
- Ja,persze én meg a kenyai hercegnő vagyok..- forgatta meg a szemeit,majd elnevette magát.
-Hagyj!-ezzel felálltam és ismét felmentem a szobámba.Ez utal bent is maradtam.Még szerencse,hogy a szobámba van a fürdőm így legalább többször nem is kellett már kimennem.Gyors lezuhanyoztam és minden esti teendőm után lefeküdtem aludni.

Sora pov:


Reggel jókedvűen rohantam le a lépcsőn egyenesen a konyha felé.
-Jó reggelt!-köszöntem az éppen újságot olvasó kínai fiúnak. Hangomra felemelte a fejét,majd egy mosollyal intett egyet.-A többiek? Még mindig alszanak?-mutattam az emeletre vezető lépcsőnk felé. Kris már éppen válaszolt volna mikor egy gyorsabb válasz érkezett a kérdésemre.
-Én már ébren vagyok.-mormogott Hyemin,amíg levágta magát az asztalhoz Kris mellé. Ellopta tőle az éppen olvasott újságot,majd egy ásítás után belemélyedt a sorok közé. A mellette üllő fiú egyet fújtatott és kissé arrébb húzta az újságot,hogy ő is láthassa. Hyemin nem engedett, ismét maga elé rántotta a lapokat,majd újra Kris. És ezt még jó párszor eljátszották.
-Megyek felkeltem Jongint.-szóltam a két civakodónak,de azok meg se hallva engem folytatták. Elnevettem magam még az emeletre indultam Jongin szobájához. Hiába kopogtam percekig,válasz hiányába benyitottam a szobába. A keresett személy az ablaknál állt,pont mint a múltkori alkalomnál. Mögé sétáltam,mire végre először megszólalt.
-Mi akarsz?-kérdezte reggeli mély hanggal felém sem fordulva.
-Gyere reggelizni.
-Nem vagyok éhes.-makacsolta magát,de hasa elárulta őt,ami abban a pillanatban hatalmas hanggal jelezte,hogy gazdája hazudott. Elnevettem magam,majd a hátulról átöleltem őt. Meglepetésemre nem lökött el magától,hanem közelebb bújva hasán pihenő kezeimet vette sajátjai közé.
-Gyere reggelizni Jongin.-suttogtam a hátára szavaim,majd elvéve kezeimet indultam a konyhába. Hyemin és Kris azóta már abbahagyva az újságért való harcot a tévé előtt heverésztek. Gyorsan megterítettem a reggelihez,majd a testvéreméket hívva helyet foglaltunk. Jongin ebben a pillanatban jött le az emeletről,egy fintort vetve a nővéremre foglalt helyet. Az étkezés alatt csend uralkodott a lakásban,amelynek más helyzetben örülnék ez a csend azonban a nyomasztó jelzőt kaphatná csak meg. Így hát egy kérdéssel törtem meg.
-És srácok,ti nem szeretnétek eljönni a buliba?-kérdeztem a srácokat,mire Hyemin majdnem megfulladt az éppen fogyasztott ételétől. Kis köhögés sorozat után azonnal nekem esett.
-Mi? Elakarod őket vinni?-bólintottam.-Te tiszta hülye vagy.
-Köszönöm,tőled örököltem.-mosolyogtam rá.-Ha van kedvük jöjjenek csak. Szóval? Kris.-fordultam először felé.-Mit gondolsz?
-Én szívesen megyek.-mosolyodott el. A nehezebb eset felé fordultam és neki is feltettem a kérdésem.
-Jongin? Te is eljössz?
-Hát...-kezdett volna tiltakozásba,de szavába vágtam.
-Kérlek,Jongin! Csak most az egyszer.-bevetettem minden cukiságom,hogy meggyőzem. Jongin teljesen elmerült a bámulásomban,de válaszként egy bólintást sem kaptunk. Végül Kris elnevetve magát lökte meg kissé.
-Hey,Kai. Kérdeztek.-röhögött Hyemin társaságában. Jongin "visszarázta" magát a testébe,de tekintetét még most sem volt hajlandó levenni rólam. -Eljössz?
-P-Persze.

-Készen vagy. Kinyithatod a szemed.-adta az utasítást Hyemin. Mint mindig,most is közösen készültünk fel a bulira,utolsó simítás volt a sminkem. Lassan felnyitottam a pilláim,majd a nővérem mellé állva néztük magunkat a tükörben.-Jól nézzünk ki.-Állapította meg Hyemin egy mosollyal. Én csak hevesen bólogattam kijelentésére. Együtt indultunk le a nappaliba ahol a fiúk a kanapén terjeszkedtek,ahogy láttuk már indulásra készen.-Srácok,indulás.!-kiáltotta el magát a testvérem,mire a két fiú azonnal felugrott. Indulásról viszont szó sem volt mindkettejük szó szerint szájtátva figyelt minket. Egyikük sem szólt egy árva szót sem,csak bámultak,ami egy kis idő után kínossá vált. Legalábbis számomra.
-Srácok.-lengettem a kezem.-Indulhatunk?-kérdeztem újra. Először Kris tért vissza a Földre,ingét kissé megigazítva köhintett egyet,majd karját a nővérem felé nyújtotta.
-Induljunk.-mosolygott. Hyemin kicsit visszakozott,de végül belekarolt a fiúba,hogy együtt kiinduljanak az autóhoz. Jongin még mindig egy helyben állt és bámult. Közvetlenül elé sétáltam,majd megfogtam oldalán lévő mozdulatlan kezét. Végig szótlanul kísérte tekintetével még kis mancsomba fogtam a kezét. Rámosolyogtam,amit szinte azonnal viszonzott,majd aprót szorítva a kezemen indultunk a nővéremék után.

Tizenöt perc sem kellett és megérkeztünk a hatalmas házhoz. Insoo a saját lakásában látta vendégül a meghívottakat,akik közé mi is tartoztunk. Egymás mellett indultunk az ajtó felé,ami előtt a házigazda két embere állt,akik észrevéve minket,azonnal beengedtek. Jártasnak mondhattuk már magunkat az Insoo rezidencián,mivel a bulikon,családi összejöveteleken állandó vendégek vagyunk. Megigazítottam kissé a ruhám,fehér felső részére kiengedett hajamból szórtam pár tincset utolsó simítás gyanánt. Jongin és Kris elmélyülten tanulmányozták  a bulizó tömeget,amiből néhányan ránk pillantottak,majd kicsit bámulva folytatták a csevegést. Kisétáltunk a ház udvarára,ahol ismét rengeteg ember élvezte a bulit. A házból kivezető lépcső tetején álltunk,mikor hatalmas kiáltást hallottunk.
-Hyemin! Sora!-mosolygott Insoo még kiverekedve magát a tömegből, felsietett hozzánk a lépcsőre. Utána nem sokkal érkezett az Insoo mellől elmaradhatatlan JongMin.
-Sziasztok.-üdvözöltük őket egyszerre,egy nagy mosoly kíséretében.
-Wáoh. Milyen csinosak ma a Shin lányok.-bókolt JongMin.-Mondanám,hogy meglepődtem,de hazudnék.-kuncogott aranyosan. Hirtelen a kezemért nyúlt,ajkaihoz emelve nyomott rá egy apró puszit.-Ma táncolnod kell velem. Rendben?
Aprót bólintottam válaszként,mire a jobbomon álló Jongin egy kicsit hangosra sikerült morgással reagált. A két házigazda azonnal felé fordult,figyelmüket most a két kísérőnkre szegezték.
-Ők kik?-kérdezte Insoo,még fejével a srácokra bökött.
-Az ő neve Kris-mutatott Hyemin a balján álló szőkére,aki aprót biccentett köszönéskép.-Aki Sora mellett áll,az egy bunkó. Amúgy a neve Kai.
Jongin ismét felmordult a nővérem által tett bemutatásra. Rápillantva küldtem neki egy biztató mosolyt,ami viszonzásra talált helyes arcán.
-Hát,üdvőzölek titeket fiúk! Érezzétek jól magatokat.-mondta sablon szövegét Insoo. Látszott rajta és JongMin képén is,hogy nem igazán szívlelik az érkezőket,de a kedvünkért jó pofát vágnak hozzá.-Hyemin,csatlakoznál hozzám egy italra?-fordult a nővérem felé Insoo,még karját nyújtotta felé. Hyemin belekarolt,majd azonnal Kris felé fordult.
-Gyere te is,kínai srác.-mondta,majd elindult. Insoo szája tátva maradt, az elején Hyemin húzta maga után a sokkos fiút. Kris ránk pillantott, mire én egy vigyorral az arcomon löktem a nővérem után. Ő is mosolyt varázsolt magára,míg a másik kettő után indult.
-Sora.-pillantott rám JongMin.-Koccintsunk mi is. Mit szólsz?
-Legyen.-mosolyogtam.-Jongin csatlakozol?
-Nem,majd később.-felelt komoran,gyilkos pillantást küldve JongMin felé. Éppen kezdtem volna meggyőzni,mikor a másik srác kézen ragadva kezdett elhúzni onnan.

-Kérsz még egy pezsgőt Sora?-pillantott rám a jó hangulatban beszélgető JongMin. Nemlegesen megráztam a fejem,mire megrántotta vállát. -Ez esetben én most itt hagynálak,szép hölgyem. Van egy kis dolgom a mosdóban.-vigyorgott,mire biccentettem egyet megértésem jeléül. Kezében lévő félig üres poharát az asztalra helyezte,majd elment.
A nap már lemenőben volt,ezekben a percekben. Már több órája vagyunk itt és én azóta csak JongMin mellett voltam. Mióta elrántott onnan azóta nem láttam sem a testvéreméket,sem Jongint. Az utóbbi különösen zavart. Tekintettemmel kezdtem pásztázni a nagy tömeget,de képtelen voltam megtalálni őket. JongMin már jó tíz perce távol volt mikor hatalmas sikoly zengte be az udvart. Mindenki a házból kivezető lépcsőhöz rohant,gyűrűbe foglalva két személyt. Rossz előérzetem támadt,így azonnal odafutottam. Elkezdtem átverekedni magam a tömegen,ami elég nehezen sikerült. Átérve a döbbent tömegen,szörnyülködve cövekeltem le. A földön JongMin feküdt véres arccal,még felette Jongin térdelt. Behúzott a fekvő fiúnak egy jobb egyenest,mire az újabb adag vért köpött fehér ingére.
-Megöllek te féreg!-kiabált Jongin,majd JongMin ingének nyakát megragadva húzta  feljebb. JongMin erőtlenül nyöszörögte,hogy hagyja abba,de ez semmit nem segített. Jongin ismét lendítette jobb karját a tehetetlen fiú felé.

4.rész

Hyemin pov:

-Ostobák.-pufogott Jongin,majd hangos lábcsapkodások közepette felviharzott az emeletre. Már előre érzem,hogy rázós menet lesz...
-Mit mondtál?-kiabáltam utána.
- Hyemin,hagyd!-  fogta meg kezem Sora.
- Azt már nem!- förmedtem rá.- Lehet,hogy mással beszélhet úgy,mintha a seggéből rántotta volna ki,de velünk nem.- még soha sem keltem ki magamból ennyire,de ez a gyerek nagyon idegesítő. Mintha én annyira szeretném,hogy itt legyen.Annyira modortalan.Egy faragatlan tuskó.
-Majd megbékél.- vigyorgott még mindig Kris.- Tudjátok fura neki,hogy a többiek képesek voltak így itt hagyni minket.
- Rendben.- morogtam orrom alatt.- Én most elmegyek,ha nem bánjátok.- indultam meg az ajtó fele.
- Unnie!- szólított meg húgom.- Hova mész?- kérdezte aggodalommal teli hangon.
- Csak  sétálok egyet.- szóltam vissza,s kinyitottam az ajtót.
Utálom,ha valaki ennyire bunkó ok nélkül.Úgy érzem Kaival még nagyon sok gond lesz. Krissel pedig  úgy látszik könnyebb lesz,mint azzal a makacs öszvérrel.

Bementem az  istállóba megnézni a lovakat.Kicsi koromtól fogva lovagolok,szinte az életem részévé vált. Nem volt olyan nap,hogy ne lovagoltam volna.
Odasétáltam Angelhez elég fura teremtmény,az egyszer biztos,senkit nem hajlandó rajtam kívül felengedni hátára.Emlékszem mikor a nagypapa próbálta meglovagolni elég vicces volt.
- Na mi újság pajtás?- nyitottam ki a karámajtaját.- Hiányoztál én kicsi Angelem.- simogattam meg.Lehajoltam egy marék szénáért majd etetni kezdtem.- Na én most megyek.- adtam puszit orrára.- Jó éjt.- mentem ki mellőle. Becsuktam magam után mindent gondosan,s visszamentem a házba.

Sora pow:

Fáradtan nyitogattam a pilláimat. Az éjszaka a veszekedésünk után még sokáig ébren forgolódtam. Zavart,hogy a fiúkkal való első közös éjszakánk máris veszekedésbe torkolódott. Nem túl ígéretes kezdett. De nem adhatom fel. Nem véletlenül ide hozta őket Suho. Bízik bennem,nem okozhatok csalódást a barátomnak. Jobb kedvűen pattantam ki az ágyból,majd reggeli rutinomat elvégezve,fütyörészve siettem le a nappaliba. Hyemin a kanapén elterülve kapcsolgatta a tévét, az asztalnál Kris firkálgatott egy lapra.
-Jó reggelt!-köszöntöttem őket.
-Neked is.-jött egyszerre a válasz.
-Jongin?-kíváncsiskodtam.
-A szobájában van.-biccentett felfelé a fiú.
-Rendben. Készítek valami reggelit oké?-kérdeztem,majd a választ meg sem várva a konyhába siettem. Összehoztam egy könnyed és finom reggelit,majd megterítettem az ebédlőasztalnál. A nővérem és Kris azonnal evéshez láttak. -Felmegyek érte.-mondtam,mire a két éhenkórász kajával a szájukban bólogatni kezdtek. Kuncogva futottam fel az emeletre,majd kis habozás után kopogtam be Jongin szobájába.
-Szabad.
-Szia.-dugtam be a fejem a szobába.-Kész a reggeli.
-Nem vagyok éhes.-morgott az ablak előtt ücsörgő fiú. Az egyik pufi széken üldögélve bambult ki a birtokra.  Bementem a szobába,majd az ajtót magam után becsukva indultam felé. Közvetlenül mögötte megálltam,majd legugoltam mellé.
-Tetszik?-kíváncsiskodtam,még egy mosollyal az arcát fürkésztem.
-Még,hogy tetszik? Sok büdös állat,sok fával. Gyönyörű szép.-felelt flegmán.
-Hey! Ne gázolj a lelkembe!-ütöttem meg kuncogva a vállat,mire ő is felnevetett.-Te nevetsz! Nem hiszem el. Jó úton haladhatok.
-Haha, vicces vagy.-nevetett,míg rám emelte a tekintetét.-Mi is a reggeli?
-Gyere-nyújtottam felé a kezem,még felálltam. Kissé visszakozva,de elfogadta,így egymás mellett indultunk le a többiek közé.-Remélem nekünk hagytatok még!-szóltam a még mindig falatozóknak.
-Persze,annyit készítettél,hogy egy hadseregnek is elég.-szólt Hyemin. Helyet foglaltunk az asztalnál,majd mi is reggelizni kezdtünk.
-És mi a terved mára húgi?-kérdezett Hyemin.
-A szombatra való tekintettel szerintem itthon leszek. Rendbe teszem az udvart és tanulnom sem ártana.
-Sora,jövőhét az utolsó suli hét és te még tanulsz?
-A tanulásnak nem lesz vége attól,hogy szünet lesz.-forgattam a szemeimet,,még bekaptam egy falat almát.
-Nekem vége lesz. Én vásárolni megyek a városba. Olyan régen voltam már.
-Rendben. Fiúk ti mit szeretnétek csinálni? Van kedvetek bemenni a városba?-kérdeztem őket.
-Én szívesen megyek.-tette le az evőeszközeit Kris.-Persze csak,ha nem bánod.-nézett a nővéremre,aki egy aprót köhintve rázta nemlegesen a fejét. Csak nem zavarba jött? Ügyes fiú ez a Kris.-Akkor veled tartanék.
-És te Kai?-nézett a csendesen falatozó fiúra.-Bejössz velem a városba?
-Veled sehova.-morgott a fiú.
-Hogy mondtad?-sziszegett vissza halkan a nővérem.
-Hallottad nem?-nem bírtam ki,hogy ne kezdjek el nevetni. Erre Jongin felpillantott rám,majd egy halvány mosolyt engedett meg felém.
-Na elég legyen! Kris induljatok,amíg Hyemin nem akarja megölni Jongint.
-Rendben.-A nővérem még egy utolsó gyilkos pillantást engedett felé,mire Jongin megemelte a poharát,mintha csak koccintani szeretne. A többiek felöltöztek,majd köszönés után elindultak a városba. Bepakoltam a konyhába,majd felkapva a cipőmet indultam a kijárat felé.
-Hova mész?-kérdezte Jongin.
-Kimegyek az állatokhoz. Jössz?
-Fúj. Inkább nem.-fintorgott. Egy vállrátás mellett már kint is voltam az udvaron.

-Szia Aiko.-simogattam a pacim fejét. Gyönyörű barna lovacska volt,nála szebbet kívánni sem lehetne.-Mit szeretnél? Adjak egy kis szénát? Vagy szeretnéd,ha mennék egy kört?
-Ugye nem várod,hogy válaszoljon?-kérdezte egy hang cinikusan.-És milyen név az,hogy Aiko?
-Örülök,hogy kijöttél Jongin.-fordultam hátra egy mosollyal. A fiú az egyik fa törzsének dőlve figyelt. -És egy szép név. De,ha itt tartunk milyen név az,hogy Kai?-ismét a lovamnak szenteltem a figyelmemet.
-Talán nem tetszik?
-Az eredeti neved sokkal jobban.-válaszoltam. A kinti karán ajtaját kinyitva engedtem ki a kis lovamat,majd vezetni kezdtem az istálló felé. Jongin szorosan a nyomomban követett.
-Kösz. Azt hiszem....
-És minek köszönhetem,hogy kijöttél?-kíváncsiskodtam,még felnyergeltem a Aikot.
-Csak unatkoztam bent. Lovagolni fogsz?
-Igen. Te is szeretnél?-nyújtottam felé a kantárt egy vigyorral.
-Dehogy, fel nem üllők rá. -lökte el a kezem.
-És,ha én is ott vagyok? Felüllök mögéd,nem lesz semmi baj. Gyere.-biccentettem a már nyugtalan Aiko felé.
-Üljek fel arra?-fintorgott.
-Igen. Csak nem félsz?-hergeltem kicsit. Tudtam,hogy fél,de nem vártam,hogy beismerje. Azt már sikerült leszűrnöm,hogy a büszkeségét nagyon védő személy.
-Dehogy félek. Ad ide azt!-kapta ki a kezemből a kantárt,majd Aiko felé nyúlt,aki hatalmasat prüszkölt a hirtelen mozgásra. A rézbőrű fiú hatalmasat ugrott ijedtében,még én hasamat fogva a nevetéstől segítettem fel a földre esett fiút.
-Gyere te!-húztam fel nevetve.-Na mosolyog,nem áll jól ez a durci pofi.-csücsörítettem felé édesen,mire elmosolyodva megforgatta a szemét.
-Hülye ló.
-Mi lenne,ha megpróbálnánk még egyszer,lassabban?-ajánlottam fel,felé nyújtva a fekete bőrszárat. Elfogadta és ezúttal lassabban közelítette meg a lovat. Sikeresen felült a hátára,majd onnan mosolygott le rám.
-Látod? Mondtam,hogy nem félek.-felelt diadalittasan. Elnevetve magam ugrottam fel mögé,majd kezemet átfűzve a derekán kapaszkodtam meg.-M-merre induljunk?
-Csak menj előre,majd látni fogsz egy kis ösvényt és azon végig.-utasítottam,majd fejemet a vállára tettem. Jonig aprót bólintott,majd eleget téve a kérésemnek elindult.

Hyemin pov:

-Nem hittem volna,hogy akad még egy olyan ember a földön,aki annyira szeret vásárolni ,mint én.- mosolygott zavarba ejtően Kris.
- Tudod én sem hittem.- mosolyogtam,mint egy idióta. Bementünk még pár üzletbe,s végső állomásként a Burger kinget tűztük ki.
- Amúgy,hogy-hogy csak ketten vagytok mármint érted,mire gondolok.- nyelte le az utolsó falatot.
-Igen,értem. A szüleink még kicsi korunkba meghaltak így a nagyszüleinkre maradtunk.- arcomra egy fájdalmas mosoly ült ki.- A nagypapánk mikor 14 éves  voltam rákban meghalt,így a nagyival éltünk tovább aztán mikor 18 éves voltam ő  is meghalt,így már csak ketten maradtunk.
-Ohh. Sajnálom.-nézett rám félénken,még végig simított asztalon pihenő kézfejemen.
-Nincs mit sajnálnod. Ez az élet rendje.-mosolyogtam rá.
- És akkor te vagy Sora gyámja?
- Igen,én vagyok.- feleltem még mindig mosolyogva.- De néha,olyan érzésem van,mintha ő lenne az én gyámom.- nevettem el magam.
- Miért?- nevetett ő is.
- Hát például most is ahelyett,hogy ráhagytam volna Jongin-ra a dolgot,inkább vissza szóltam neki.-magyaráztam meg.
- Jogos volt,hogy vissza szóltál.Tudod,ha velem is így beszélt volna már rég nem élne.
- Te annyira más vagy.- komorodtam el.- Azt hittem te is olyan vagy,mint ő.
- Kai,se ilyen.- mondta mosolyogva.- Csak nem látja be,hogy a többieknek van/volt igazuk.Bár egy kicsit még én is kételkedek az igazukba.- dőlt hátra a székén,én pedig kérdőn néztem rá.- Nem is vagyok elszállva magamtól..- egy szemforgatással lerendezve az ügyet álltam fel az asztaltól.- Héj,most meg hova mész?- állt fel ő is.
-Haza.- vágtam oda neki,s sétáltam tovább pár perccel később ő is csatlakozott hozzám.Az egész út,azzal telt el,hogy "Tényleg nem vagyok elszállva magamtól!Nem tudom hova gondolnak a többiek..~blablabla~"
-Ezek meg hova tűntek?- váltott témát Kris.
- Hallod,veled voltam honnan tudjam,hogy hol vannak?- néztem rá értetlenül.
- Jól van na!- tette fel kezeit védekezően.- Amúgy mi van,ha Kai elrabolta és váltság díjként azt szeretné,hogy had menjen haza?- tette fel ezt az elég hülye feltételezést.
- Hallod te tényleg ilyen hülye vagy, vagy csak csinálod?- meg nem várva reagálását mentem megkeresni a húgomat és azt a taj parasztot.- Na megtaláltad őket?- mentem vissza a nappaliba.
- Nem.- rázta fejét,odasétáltam a teraszajtóhoz,s ekkor megpillantottam őket a hintán üldögélve. Aranyos látvány volt. Éppen indulni készültem ki hozzájuk mikor Kris karomnál fogva megállított.
- Hagyd,most őket!- mondta nyugodt hangon.- Rég láttam Kait ilyen felszabadultnak. Had legyenek egy kicsit kettesben.- húzta el a függönyt.
-Igazad van.- feleltem mosolyogva,ezzel felmentem a szobámba gyorsan át öltöztem,felvettem egy kockás inget,mellé pedig egy farmer rövid gatyát.Leültem a tükröm elé,s két copfba fonva hajam felálltam és szögdécselve mentem vissza a nappaliba.- Nincs kedved kijönni velem a lovakhoz?- tette fel a tv előtt fetrengő fiúnak a kérdést.
- Inkább most nem.-ült fel normálisan,bólintottam egyet,s kimentem a kijáraton,lesétáltam az istállóba odamentem Angel karámjához és felszereltem..
-Gyere,kicsikém.- szólítottam meg lágy hangon.
Kivittem a friss levegőre majd felültem rá,s elindultunk.
Elég sokáig lehettem kint,mikor vissza indultam már sötétedett.Visszavittem a karámba Angelt majd bementem a házba.
A fiúk a nappaliba voltak,míg Sora a konyhába így hozzámentem.
-Hyemin,hát itt vagy?-kuncogva fordult felém.
-Ahogy látod.-nevettem.-Mi lesz a vacsi?-érdeklődve nézegettem a gázon készülő valamit.
-Kimchi,csak mert szereted.- lépett vissza a gázhoz.
-Köszönöm DongSaeng.-mentem oda hozzá,majd megöleltem.
- Nincs mit Unnie.-ölelt vissza.- Amúgy mi van az egyetemmel,ahova jelentkeztél?-engedett el.
- Nem tudom azt mondták,hogy telefonon értesítenek majd,de nem sok reményt jósolok annak,hogy felvettek.
- Most miért vagy ennyire pesszimista?-forgatta meg szemeit,éppen reagálni akartam,de a telefon csörgése megakadályozott.
- Felveszem.-indultam el a nappaliba..-Háló?-szóltam bele a készülékbe unottan.
- Elnézést kérek a késő esti zavarásért,de Shin Hyeminnel szeretnék beszélni.
- Igen,én vagyok az.- mondta félénken.
-Értem,az egyetemről keresem..- mondta a férfi,mire teljesen lefagytam.-A pont számai és az eddigi tanulmányi eredményei alapján bejutott.
- Hogy mi?-kerekedtek ki szemeim.-Meg ismételné még egyszer?
- Gratulálunk felvételt nyert!
- Nyúúúú,Nagyon,nagyon szépen köszönöm!-kezdtem ugrándozni.-Ígérem nem fogok csalódást okozni maguknak!- kuncogott egyet a hapsi,majd letette a telefont.- Felvettek!-kezdtem sikítozni.

3.rész

Hyemin pov:

- Látom már meg ismerkedtetek a világ leglustább teremtményével persze csak is  Kris után..
- Egyáltalán nem vagyok lusta.- sértődtem meg.- Csak energiatakarékos a kettő nem ugyanaz.
- Energia takarékos?- kérdezte Sora.- Akkor tegnap az angol órán azért aludtál el mi?- tette karba a kezét,mire küldtem neki egy "neked most véged" pillantást és elkezdtem kergetni.
- Na jó feladom!- álltam meg lihegve.
- Ilyen hamar?- állt meg ő is.- Még,hogy nem vagy lusta!- sétált vissza a nappaliba a fiúkhoz.
- Mondom,hogy nem vagyok lusta!- követtem én is példáját és visszamentem a közösségi helységbe.
- Nem,nem vagy az.- mondta Suho gúnyosan.
- Suho!- szólítottam meg,mire felém nézett.- Te meg akarsz halni?- ekkor leesett neki a tantusz és menekülni kezdett.
- Nem értem miért menekülsz!- röhögtem el magam.- Ki várom a megfelelő alkalmat.- szám sunyi mosolyra gördült.
- Tehát azt mondod,hogy bármelyik percben lecsaphatsz rám,ezért tartsam nyitva a szemem.-  magyarázta el úgy,hogy ő maga is megértse.
- Pontosan DRÁGA Suho.- veregettem meg hátát.
- Hát tesó,jobb ha nyitva tartod a szemed.- mondta röhögve Baekhyun.
- Nem vagytok éhesek fiúk?- kérdezte Sora a konyhából,de várjunk csak!Ő ,hogy került oda?Az előbb még itt volt.
- Dehogy nem!- siettek be az étkezésre szolgáló helységbe.~ Omo! El is felejtettem,hogy én meg beleettem az ételbe,amit nekik csinált.~ gondolkoztam el.~ Menekülj Hyemin még nincs késő!~ mondtam magamba és elindultam sunyítva a lépcső felé,már éppen fel menni készültem mikor Sora  megállított.
- Hova-Hova drága Hyemin?- kérdezte miközben kijött a konyhából hangjára hirtelen ledermedtem.- Nem tudod mi történt a spagetti felével?
- N-nem miért?- kérdeztem dadogva.- Biztos egy ufó vitte el!- ezzel a kijelentésemmel felszaladtam az emeletre,egyenesen a szobámba.
- Shin Hyemin!- szólított teljes nevemen.- Gyere le,de azonnal!- kiabált fel.

Sora pov:

Nem volt nehéz kitalálni ki lehetett a fiúk ebédjének elfogyasztója. Igazából azon lepődtem volna meg,ha ez az éhenkórász nem eszik bele...
-Bocsássatok meg a fiúk.-hajlongtam. Kicsit gáz volt a helyzet.
-Semmi baj Sora.-mosolygott édesen Luhan,még mellém sétált.-12 fiú lakásában állandó a kajalopás.-nevetett,amibe mindenki csatlakozott.
-Esetleg szeretnétek,hogy főzzek valamit?-kíváncsiskodtam. Hyemin elég sokat elpusztított a spagettiből. Egy halk nevetésre lettünk figyelmesek. Mindenki a hang irányába kapta a fejét,ahol egy barna hajú nevetgélt magában.
-Minek örülsz Kai?-kérdezte Suho a fiút. A srác felemelte a fejét és egy vigyor kíséretében rám vezette a tekintetét.
-Te akarsz főzni?-kérdezte flegmán.-Fogadni mernék,hogy egy melegszendvicset sem tudsz csinálni.-pimasz mosolyát szívem szerint egy pofonnal törölném le,de moderálnom kell magam. Nem alacsonyodhatok le egy ilyen magától elszállt énekeshez...
Viszont rossz emberrel kezdett ki ez a beképzelt majom. Egy rövid pillanatra a srácok felé néztem. A legtöbbjük meg volt lepődve,viszont Suho-aki jól ismert már- egy mindent sejtő mosollyal nézett. Ledobtam a kezemben lévő konyharuhát,majd amég mindig győztesen vigyorgó fiú felé indultam. Teljesen közel álltam meg hozzá,lehajoltam,így arcaink között alig lehetett 10 centiméter. Kissé meglepődött,de nem tágított,ő is mélyen nézett barna íriszeivel. Nyugodt mosolyt varázsoltam magamra,fejemet picit oldalra billentve hajoltam még közelebb. Orrunk már összeért,ajkain közötti különbség elenyésző volt. Jongin nem számított a lépésemre,vigyorra eltűnt az arcáról.
-Szóval nem tudok főzni?-kérdeztem "csalódott" hangon.
-N-nem.-mondta rövid habozás után. Tudtam,hogy jó irányba haladok ahhoz,hogy megleckéztessem.
-Elmondok neked egy titkot Jongin.-körbenéztem,mintha tényleg csak azt akarnám,hogy ő hallja. A fiúk elfojtott nevetések közepette nézték a kis előadásunkat. Legalább jó kedvük lesz ebéd közben. Bal kezemet Jongin arcára tettem,ajkaimmal pofija jobb oldalát szántottam végig,míg el nem értem a füléhez. Halkan suttogtam bele.-Utálom az ilyen fiúkat mind amilyenek te beállítod magadat. Mert tudom,hogy nem vagy ilyen. Változz meg Jongin.
Eltávolodva az arcától láttam csak mennyire meglepődött a szavaimon. Szemei tányérméretet öltöttek,nem nagyon dolgozta fel a hallottakat. A fiúk végleg nevetésben törtek ki.
-Mit mondtál neki,hogy ennyire megilletődött?-kérdezte Lay hatalmas kuncogások közepette.
-Biztos azt,hogy milyen büdös vagy.-röhögött fel Chanyeol. Mindenki nevetni kezdett a kijelentésén, viszont Lay nem díjazta ennyire. Felbőszülten indult meg a rapper felé,aki azonnal nyúlcipőt húzott és már el is tűnt a tett színhelyéről. Jongin még mindig üveges tekintettel nézett maga elé. Ennyire beletaláltam volna az igazságba?


Már este felére járhatott az idő. A fiúkat körbevezettem a lakásban és a ház körül is. Az háziállatoknak különösen örültek,főleg a lovaknak. A városban nem sok ilyesmit látnak,legalább itt igen. Bent elosztottuk a szobákat. Szerencsénkre nagy lakásban élünk elég sok szobával. Pontosítva hat szobával rendelkezett a "kis" lakásunk,így mindenki kényelmesen elférhetett. Hyemin ki sem mozdult a szobájából,valószínűleg bealudt miután felmenekült előlem. Csak mikor fürdésre került a sor akkor ébresztettük fel. Utána elmentem én,majd a fiúk következtek a zuhanyzásban.

Éjszaka furcsa álmom volt. Egy kis parkban voltam. Gyönyörű lombkoronás fák vették körül a padot,amin feküdtem. Madárcsicsergés járta be a környéket; egyszerűen mesés volt. Hirtelen egy kéz simított végig az arcomon,én pedig kis cicaként bújtam bele a melegséget árasztó tenyérbe. Ekkor vettem csak észre,hogy fejem nem a kemény falapon,hanem egy izmosabb ölben pihen. Kíváncsian néztem fel kinek az ölében is feküdtem,de a napfény vakító sugarai miatt csak halvány körvonalát láttam az arcának. Szólásra nyitottam  ajkaimat,viszont a fiú eltakarva kezével szemem világát,hajolt le,majd egy gyengéd csókot lehelt a fejemre,ezzel akadályozva meg a még el nem hagzott szavak érkezését. Csak pár másodpercig tartotta ajkait a homlokomon,majd elválva ennyit mondott: Igazad volt.

Reggel az éltető nap sugaraira ébredtem. Meg persze a fiúk féktelen ordibálására. Ők mindig ilyen hagosak? Szegény Suho nem is tudom,hogy bírja...Kikászálódtam az ágyból,majd a szekrényemből kivéve egy szürke farmer rövidnadrágot és egy fehér pólót kaptam magamra. Leültem a kis pipereszekrényem elé,majd fésülni kezdtem a hajam. Végig az álmomon kattogott az agyam. Kellene neki valami figyelmet szentelnem? Vagy ez csak egy egyszerű álom? Lehet mostanában sok filmet néztem és,így jön ki a hatása...Kopogás sorozat térített vissza a valóságba.
-Szabad.-kiáltottam ki,míg a hajamat fonni kezdtem. A tükörből láttam,hogy Suho lépett be egy nagy mosollyal az arcán.
-Jó reggelt Sora!-köszöntött. Egy szürke-fehér kockás nadrágot és egy színben passzoló fehér pólót viselt.-Úgy látom összeöltöztünk. -nevetett,amibe én is csatlakoztam.
-Valóban. De hát legjobb barátoknál,így kell ezt nemde?-mosolyogtam rá a tükrömből. Nevetését ő is egy szelíd mosolyra korlátozta.
-Még mindig,így csinálod a hajad.-jegyezte meg. -Leülve a kis asztalod elé,először kifésülőd,majd kedvtől függően elkészíted a frizurád.
-Ez sosem fog változni. Már a részemé vált. -Suho nagyon jól ismert. Már kicsi korunk óta barátok vagyunk csak mióta elköltözött kicsit kevesebbszer láttam. Ez viszont csak erősítette a kapcsolatunkat. Még talán Hyemin sem áll olyan közel Suho-hoz,mint én,amit én egyáltalán nem bánok. Suho nélkül az életem sokkal üresebb lenne,el sem tudom képzelem mi lenne,ha nem láthatnám többet...
-Valamin nagyon elgondolkodtál-térített vissza gondolkodásom tárgya a valóságba.
-Csak kettőnkön gondolkodtam.-vallottam be neki,még megkötöttem a fonatom végét.
-Kettőnkön?
-Igen. Már egész kicsi korunk óta elválaszthatatlanok vagyunk és ez olyan hihetetlen.
-Jegyez meg valamit Sora.-lépett mögém Suho,kezét a vállamra helyezte.-Én mindig melletted leszek,ha tetszik,ha nem. Rendben?
-Nem kérhetnénk nálad jobb embert.-mosolyogva simogattam vállamon pihenő kezeit. Még pár percig,így álltunk-nem megtörve a baráti pillanatot-,mikor is eszembe jutott,hogy még nem is tudom pontosan miért is jöttek a fiúk.-Tényleg Suho,még nem is mondtad,hogy minek köszönhetem a látogatásotokat.
-Hát,de mondtam már nem? Hiányoztak a barátaim.
-Haha,Suho cuki vagy,de köpd csak ki miért jöttél.-váltottam kicsit keményebb figurára,mire Suho elnevette magát.
-Téged nem lehet becsapni. Na gyere, elmondom!-felhúzott a székemből és most egymás mellett az ágyon foglaltunk helyett.-Szóval kérnék egy hatalmas nagy szívességet.
-Hallgatlak.
-Mint már te is tapasztaltad Kai és Kris elégé.....
-Beképzeltek?
-Pontosan.-mosolygott.-És hát ebben kellene a segítséged. Szeretném,ha megnevelnétek őket.
-Tessék? Azt kéred legyünk az anyukájuk?-hitetlenkedtem nevetve. Ezt nem gondolhatja komolyan..
-Hát,így is mondhatnám. Kérlek Sora,mi már nem bírunk velük! Az igazgató és a menedzser belement csak neked kell rábólintani. Tudom,hogy,ha valakinek ez menni fog az te vagy.
-Tehát azt kéred neveljük meg őket.
-Pontosan.-átfuttattam az agyamban az érveket és ellenérveket. Akarok én két majmot nevelgetni? És,ha csak felhúznak? Lehetne nem is sikerülne...De mi van,ha mégis? Még,ha nem is nagyon akarom elismerni, Jongin természete nagyon érdekel,valami vonz hozzá. Talán meg kellene próbálnom.
-Mennyi időm lenne rá?
-Az egész nyár.
-Legyen hát. Benne vagyok.-bár sorakoztak ellenérvek az ötlet ellen, a szívem azt súgta,így lesz helyes. Suho a nyakamba vetve magát kezdet hangos nevetésbe.
-Köszönöm Sora,te vagy  legjobb!-ölelt szorosan.-Meg Hyemin is.
-Suho összetörsz.-nyüszítettem a kezei között.
-Ohh bocsáss meg.-engedett el gyorsan.
-Semmi baj. De te gyúrni jársz.-kezdtem böködni a kezét pajkosan.-Kivele kinek akarsz tetszeni? Van valami lány a láthatáron? Csak azt ne mond,hogy a fiúknak akarsz tetszeni...
-Sora te sosem változol. -nevetett.

Ezután még beszélgettem egy kicsit Suhoval. Egyeztettünk mindet a nyári "munkánkról".Megbeszéltük,hogy ma éjszaka indulnak vissza Szöulba,természetesen a két fiú nélkül. Titokban a többi fiút és Hyemint is beavattuk a részletekbe,így ők már készen várták azt a bizonyos 11 órát.
Lassan sétált a mutató,ezzel teljesen az őrületbe kergetve. Hyemin bár nem támogatta annyira az ötletet, neki is egy kihívás volt a feladat és persze Suho miatt szívesen ment bele. Ő átment Suho és Chanyeol közös szobájába,míg én lent a nappaliban vártam. Végül aztán elérkezett az idő,lassan egymás után érkeztek a srácok a táskáikkal a nappaliba.
-Mindenki itt van?-nézett körbe Suho,majd egy halk "Igen"  és egy népszámlálás után felém fordult.-Akkor mi meg is lennénk. Kai és Kris a szobájukban vannak,mielőtt lejöttünk ellenőriztem mindkét srác szobáját.
-Rendben. A mobiljaikat elvetted?
-Igen itt vannak.-nyújtotta felém a két készüléket.
-Köszönöm.-gyors eltettem a két készüléket a táskámba,nehogy elhagyjam véletlenül. Drága kis mobilokkal futkározik ez a két fiú..
-Sora,induljatok gyorsan!-szólt Hyemin.-Én itthon maradok arra az esetre,ha valamelyikük felébredne. Te vidd el a többieket a reptérre.
-Oké.-Hyemin gyors elbúcsúzott mindegyik fiútól,majd el is indulhatunk a reptérre a két fiú nélkül.

-Hyemin! Hyemin hol vagy?-kérdezgettem halkan,mikor hazaértem. Már hajnali 1-re járt az idő.
-Itt vagyok.-ugrott fel a kanapéról.-Minden rendben ment?
-Igen. A fiúk már Szöul felé tartanak.-mosolyogtam rá.
-Szuper! Kíváncsi leszek a reakcióju...
-Hol vannak a többiek?!-hallottunk egy ideges hangot. Odakaptuk a fejünket,így szembe találtuk magunkat két pizsamás felbőszült fiúval.-Nem halottátok? Hol vannak?!-Jongin erélyes hangon vádolt minket,míg Kris csak mellette csendben forrt a dühtől.
-Vegyél vissza magadból!-szólt rá Hyemin kicsit erősebb hangnemben.
-Csendben legyél!-szólt most már Kris is.
-Kinyírom őket.-suttogta Hyemin,hogy csak én halljam.
-Nyugodjatok meg.-csitítgattam a társaságot.
-Ne mond meg mit csináljak!-kiáltott Jongin. Mindjárt tényleg átrendezem az arcát.
-Na ide figyelj,maradj csendben mikor beszélek! A srácoknak nincs semmi bajuk már egy ideje hazafelé repülnek egy gépen.-vettem én is szigorúbbra a hangom. A nyugodtság itt nem segítség.
-Tessék?! És mi?
-Ti itt lettetek hagyva,nevelésre.-ismertette Hyemin a helyzetet.
-Mi bajotok? Kris ezek nem normálisak.-hitetlenkedett Jongin.
-Oké akkor most elmondom mi van. A banda és a vállalatotok már nem bírja elviselni,hogy ennyire el vagytok szállva magatoktól. Mivel ők nem tudtak rátok hatni,így ránk marad a feladat. Nekünk sincs kicsattanó kedvünk titeket nevelni,de megfogjuk tenni,ha tetszik,ha nem. A menedzseretek belement,szóval nincs választási lehetőségetek.-reméltem ebből már értik a helyzetet,de a köztünk lévő érezhető feszültség nem arról árulkodott,hogy tetszene is nekik.
-És meddig kellene itt lennünk?-kérdezte nyugodt hangon Kris.
-A nyárra.-válaszolt Hyemin.
-Szóval megakartok nevelni minket?-kérdezte egy vigyorral Kris.
-És meg is fogunk.-felelt elszántan Hyemin.
-Legyen hát.-egyezett bele Kris.
-Te is meghülyültél Kris?-morrant rá Jongin.
-Maradj csendben Kai!-szólt rá erélyesebben a fiú.-Hallottad nem? A menedzser és a vállalat rábólintott. Ezt  kell csinálnunk.
-Ostobák.-pufogott Jongin,majd hangos lábcsapkodások közepette felviharzott az emeletre. Már előre érzem,hogy rázós menet lesz...

2. rész

Sora pow:
Reggel az ébresztőidegesítő hangja keltett pontosan hat órakor. Direkt ilyen korai időre állitóttam,hogy mindennel elkészüljek mire a fiúk ideérnek. Hyemin ma, a szombati napra való tekintettel tuti,hogy teljesen hasznavehetetlen lesz...Kikecmeregtem az ágyból és a szekrényem elé sétáltam. Már június van,lassan itt a nyári szünet is. Két hét. Talán nem lesz olyan szörnyű,mint a tavalyi szünetem. Csak remélni tudom.
Kivettem egy számomra szimpatikus kis farmer rövid nadrágot és a kedvenc,kissé kivágott fehér-rózsaszín pöttyös trikóm. A fürdőben gyorsan rendbe szedtem magam,felöltöztem,majd a konyhába spuriztam. Minden elő volt készítve a főzésre;kötény,receptek,edények és elméletileg az alapanyagok is a hűtőben vannak.


Hyemin pow:
Reggel az én drága húgom csörömpölésére keltem. ~ Ezt még megkeserülöd Shin Sora!~ nehezen ki keltem az ágyból majd az órára néztem,ami hajnali 10 órát mutatott.
- Nem már...- kezdtem nyafogni,majd megfogtam a kis párnám meg,a telefonom és lementem a konyhába.
- Jó reggelt!- köszönt mosolyogva Sora.
- Inkább csak Reggelt..-  vettem elő az én jó öreg Lays chipsem.- Hánykor mész a fiúk elé?- fordultam felé.
- Úgy érted megyünk.- javított ki.- És amúgy 2 óra múlva.
- Nem te mondtad rosszul mert csak mész..TE egyedül..-  invitáltam be magam egy kis reggeli vitába.
- Mi?! Képes lennél egyedül elengedni a reptére egy csapat fiúért ?
- Miért ne? Nagy lány vagy már.Csak eltudsz menni  egyedül a reptére,hogy elhoz hozzánk pár fiút.. Amúgy hányan is lesznek ?
- Nem tudom. - vonta meg a vállát.- De ha most megbocsátasz most elindulok EGYEDÜL.- hangsúlyozta ki az utolsó szót.
- Rendben .. Szia!-mosolyogva integettem neki.Miután elment felmentem a fürdőszobába majd egy normális emberi lényt varázsoltam magamból. Miután végeztem visszamentem a napaliba majd rendet raktam,hogy nem legyen az,hogy LUSTA vagyok.Már megint.Miután végeztem lent,felmentem az emeletre majd átfésültem a vendégszobától kezdve mindent még a padlásra is felmentem,de hogy minek azt magam sem tudom.
Nem tudom meddig lehettem a padláson,de nagy hangzavarra lettem figyelmes,ami lentről jött ezért kénytelen voltam lemenni,hogy megnézzem kik azok bár egy sejtésem volt,hogy megjöttek Sora-ék.
Lassan lesétáltam a padlásról majd a fürdőszobába vettem az irányt,hogy egy kicsit rendbe szedjem magam.
Megmostam az arcom majd megtörültem és még egy pillantást vettetem magamra a tükörben és már indultam is le a nappaliba.
- Hyemin!- kiáltott fel Suho majd felém vette az irányt.
- Suho!- nevetve tettem fel kezem.- Rég láttalak mi van veled te elveszett bárány?
- Ezt én is mondhatnám.És ahogy látod meg vagyok!És nem is vagyok elveszett bárány.- sértődött meg.-És tudod mi a legrosszabb?- fordult felém egy pillanatra.
- Na mi?
- Még egy  ölelést sem kaptam.
-Ajhh..- forgattam meg szemeim "A régi Suho,ahogy vártam semmit sem változott."Tudtam,hogy az ölelésre vár,de nem volt kedvem elé sétálni majd megölelni meg minden értitek na! Ezért inkább oda mentem a nappaliban lévő 12 személyhez.- Sziasztok! Biztos ti vagytok Suho barátai.-mosolyogtam,minta  tejbe tök a fiúk válaszul egy aprót bólintottak.
-Hyemin még a végén elhiszik,hogy ilyen rendes vagy.- kuncogott testvérem.
- Hahaha...- nevettem gúnyosan.
- Amúgy ő itt az én lusta nővérem Hyemin.- mielőtt reagálni tudtam volna a LUSTA szóra  Suho koválygott vissza a nappaliba.
- Látom már meg ismerkedtetek a világ leglustább teremtményével persze Kris után..

1.rész

Hyemin pow:

-Shin Hyemin ébresztő!- kiabált rám az angol tanárom óra végén.

- Igen,tessék ?! Itt vagyok!- kezdtem el kapálózni kezeimmel.

- Látom már megint volt olyan kedves,hogy bealudt az órámon. - tette karba a kezét.~Ajh-Ajh..Istenem mond,hogy nem az fog történni amire gondolok.~

- Csak nem??- néztem fel rá félve.

- De-De - bólogatott helyeslően.- Irány az igazgatói.- mutatott az ajtó fele, lehajtott fejjel indultam a kért helyre.

Sora pow:
Miután értesültem,hogy az én egyetlen nővéremet az igazgatóhoz küldték azonnal oda siettem. Jóban vagyok az igazgatóval-és az összes tanárral-,így reméltem talán megenyhül és elengedi Hyemint mindenféle büntetés nélkül. Kopogtatni kezdtem a nagy fa bejáraton,ami mögül egy mérges "szabad" után beléptem.
-Jó napot igazgató úr.-köszöntem az őszülő férfinak.
-Szerbusz Sora!-ült ki azonnal mosoly az arcára.-Gondolom a nővéred miatt jöttél.
-Igen.-bólintottam,míg a lehajtott fejjel üllő testvéremre pillantottam.
-Tudja, Hyemin kisasszony elszundikált az angol órán.-nézett mérgesen a vele szembe üllő  lányra.-Ezért büntetés jár neki.
-Esetleg nem lehetne,hogy átvegyem a büntetését? Tudja a nővérem miattam ilyen fáradt. Mivel én sokat tanulok neki kell ellátni mindent otthon,ami néha nagyon hosszú idő-néztem szomorúan a szoba egyetlen férfi tagjára.-Így minden az én hibám.-hajtottam le a fejem.Reméltem,hogy ezzel a kis színdarabbal sikerül megmentem Hyet a büntetéstől.
-Rendben.-sóhajtott az igazgató.-Menjetek! De Hyemin,ha lehet inkább a szünetben pihentesse a szemhéjait!
-Értettem.-szólt Hyemin,majd gyors felpattant és már ki is tűzőt az irodából.
-Köszönöm Uram.-biccentettem,majd én is elhagytam a helységet. Mivel ezzel végeztem és mára már nem volt órám a szekrényemhez mentem,hogy kivegyem a bent maradt táskám.

-Köszönöm Sora.-hallottam egy hangot magam mögül. Nem kellett hátra néznem,így is tudtam ki az.

-Szívesen.-zártam vissza a szekrényem,majd felálltam,így szemben találtam magam a testvéremmel.-De,ha lehet ebből ne csinálj rendszert.-mosolyogtam rá. Mégis csak a testvérem nem haragudhatok rá. 

-Nem fogok.-kuncogott.-Amúgy van valami terved már a nyárra?-kérdezte mikor már hazafelé tartottunk.

-Még nincs,de mire letelik ez a két hét tudni fogom.-mosolyogtam.-És neked?

-Én szeretném megtalálni a nagy Őt.-mondta,míg drámaian a távolba meredt.

-Hát sok sikert! Nem hiszem,hogy találsz még egy ilyen lusta dögöt,mint amilyen te vagy.-nevettem és futásnak eredtem.

-Ezt megbánnod Shin Sora!-kiabált,majd utánam indult.

-Soh...sora állj meg!-könyörög a nővérem mikor már a majdnem a buszmegállónál jártam. Kissé lemaradt..

-Azért,hogy megverj? Kizárt-futottam tovább.

-Nem bántalak.-nyögte ki utolsó erejével. Láttam,hogy szegényt nagyon "megerőltette" ez a kis futás ezért megálltam.

-Jó.-vártam be azt a lusta nőszemélyt.-Nem kellene kihagynod minden tesit.

-Meglehet.-pihegett mellettem,míg újra elindultunk.-Még jó,hogy nem gyalog kell hazamenünk. 

-Mázli.Nem tudnám haza cipelni még a te nagy seggedet is.-röhögtem,mire a nővérem csak egy fejbevágással díjazott. 

Otthon a házimunka elvégzése után Hyemin a tévé előtt terült el,míg én az egyik új könyvemet olvastam Az eddigi tevékenységeinket a telefonom csörgése zavarta meg.

-Sora vedd fel mert nem hallom a tévét!-kiabált a nappaliból Hyemin. Nem válaszoltam neki csak egy kuncogás után felvettem a mobilom.

-Haló?-szóltam bele.

-Shin Sora?-kérdezte a nagyon ismerős férfi hang.Azonnal felismertem.

-Suho!-kiáltottam,mire Hyeminis odanézett,de aztán vissza is fordította a fejét a televízió felé. 

-Szia Sora. Mi újság veled? Régen beszéltünk.-hallottam csalódott hangját.

-Nem miattam.-utaltam arra,hogy mostanában nem igazán találkozott a nevemmel névjegyzékben. 

-Tudom-tudom az én hibám.-mentegetőzött.-De van egy olyan hírem,amiért elfelejted ezt.-kuncogott a vonal túlsó végén.

-Miféle hír?

-Shin Sora,készítheted a fogadóbizottságot mert holnap reggel indulunk hozzátok!-kiabált boldogan a telefonba. Majdnem megsüketültem,de ez most nem érdekelt. A barátom idejön!

-Uram Isten Suho!-ugrabugráltam össze-vissza. De várj...-Indultok? Kivel?

-Öhm...Sora, lenne egy nagy kérésem.-kezdett bele félénken.

-Hallgatlak.

-Lehetne,hogy az egész csapat menjen? Ígérem nem lesz semmi baj. Szobatiszták.-röhögött fel,mire nekem is nevetnem kellett. A tipikus Kim Joon Myun humor megmaradt.

-Hogy te milyen hülye vagy.-hallottam egy nevető fiú hangot a háttérből.

-Szóóóval,mehetünk?-kérdezte Suho.

-Gyertek.-adtam be a derekam. Már hiányzik Suho,és a fiúkkal sincs semmi bajom. Mondjuk eddig még nem beszéltem velük...De csak nem olyan rosszak.

-Köszönjük.-hallottam a fiúkórus hangját,és pár pacsira hasonlító csattanást. Ezek szerint kivagyok hangosítva.

-Mikor érkeztek pontosan? Ha szeretnétek felmegyünk elétek a kisbusszal.

-A ti helyi időtök szerint délre érünk oda.-mondta Suho.

-Akkor ebéddel várlak titeket.-mosolyodtam el,míg egy előttem lévő papírra felkaristoltam azt a bizonyos 12:00-át.

-Akkor a reptéren találkozunk. Most mennem kell mert reggel korán kelünk.-mondta,míg elnyomott egy nem kívánatos ásítást.

-Rendben. Sziasztok!-köszöntem,majd Suho álmos elköszönése után letettem a telefont.

-Miért hívott Suho?-érdeklődött Hyemin,mikor levágódtam mellé.

-Holnap délre itt vannak a fiúkkal.-tájékoztattam,míg belemarkoltam az ölében lévő chipses tálba.-Nálunk lesznek egy ideig. 

-Szuper! Ennyi sok pasi közül csak megtalálom a nagy Őt.-elmélkedett Hyemin,mire én csak kuncogtam.