8.rész

Sziasztok!Na szóval,mivel a blognak elég nagy nézettsége van arra gondoltunk,hogy az olvasóknak egy-egy oneshotot írnánk,ezzel is megköszönve azt,hogy olvassák a ficit..! Akit érdekelne a dolog,az komiba jelezze! Üdv:Írok!

Hyemin pov:

Elégé meglepődtem mikor Sora számát írta ki a telefonom,de nem vele kellett beszélnem. Elmeséltem mindent Kainak,mire Ő csak annyit mondott,hogy nyugodjak le ,és amint  tudnak  hazajönnek. Én pedig egyből rá vágtam , hogy nem szeretném,ha Kris is visszajönne. Majd vonalat kellett bontanunk, mivel a gépem,amivel hazaindultam hamarosan indult is.

Több órás út után végre megérkeztem. Azonnal hazafelé vettem az irányt. Útközben elgondolkodtam azon, hogy vajon hol rontottam el az egészet?Miért csinálta ezt velem?Még,ha nem is tudta,hogy mit érzek iránta. Beérve a lakás ajtón ismét sírni kezdtem. Eszméletlenül fájt amit csinált velem. Ledőltem a kanapéra s egy pléddel betakarózva kezdtem el a tévét nézni. Úgy éreztem magam,mint egy rossz szappan operában. Már csak a csoki hiányzott,amit pár perccel később már kezembe szorongatva ettem. Mikor elfogyott , a papírját az asztalra dobtam és ismét sírni kezdtem. Álomba sírtam magam. Arra lettem figyelmes,hogy valaki  dörömböl az ajtón.Nehezen felálltam és mentem ajtót nyitni.Az állam a padlót súrolta mikor megláttam,hogy ki az.

-T-te meg mit keresel itt?-kérdeztem meglepve.

-Miattad jöttem.-vágta rá egyből. Azonnal ráakartam csapni az ajtót,de a lábát odatéve megakadályozott ebben.-Legalább hallgass meg! Ígérem utána elmegyek,ha akarod,csak kérlek...hallgass meg.
Megesett a szívem rajta és bármennyire is kívántam őt most nagyon messze magamtól,végül beadtam a  derekam.-Egy perced van.
Kris gyorsan összeszedte magát,majd gyorsan hadarni kezdte mondandóját.
-Sajnálom!Féltékeny voltam,azt hittem,hogy te és Insoo.Én csak vissza akartam adni neked.Nagyon fájt mikor éppen azt,na mindegy tudod!Aisshhh,visszagondolni is rossz.-ismét rám tört a sírhatnék.
-Tudod mennyire fájt az,ahogy viselkedtél velem?-kérdeztem könnyes szemekkel.-De legalább kérdeztél volna meg!-erre lehajtotta a fejét.-Tudod mi a vicces?Hogy még ezek után sem tudlak utálni.Sőt még jobban szeretlek.-töröltem le könnyeimet,majd keserűen felnevettem.Ő pedig magához húzott s szorosan megölelt.-Ígérd meg,hogy soha többet nem csinálsz ilyet!-toltam el magamtól,hogy szemébe tudjak nézni.
-Megígérem!-mondta elszánt tekintettel.-Hyemin,kérdezhetnék valamit?-kérdezte félve.
-Már megvolt.Amúgy igen.-mosolyodtam el.
-Lennél a barátnőm?-kérdezte egy félmosoly kíséretében.
-Azt hiszem tudod a válaszom!-hajoltam oda hozzá,majd megcsókoltam..

Sora pov:

Másnap reggel hangos kiabálásra és nevetgélésre ébredtem. Az EXO dorm nem a béke és csend helye,így nem is csodálkoztam a hatalmas hangzavaron. A fiúk örömmel szállásoltak el az egyik szobájukban a buli után,mondván "Ott jobb helyem lesz,mint egy hotelszobában." Bár Jongin erősködött,hogy egy szobában lehessen velem,Suho kis veszekedés után lenyugtatta,majd Baekhyun és az ő szobájába küldte.
Bőröndömből előkerestem egy rózsaszín nyári szoknyát,hajamat pedig kifésültem,majd két oldalt egy-egy fekete csattal tűztem el mai viseletemnek. Kisétáltam a nappaliba ahol a helység különböző pontjain fetrengtek,verekedtek,ültek a fiúk.
-Jó reggelt!-köszöntöttem őket,amire kórusban érkezett az ismétlés. Tekintettemmel egy bizonyos személyt kerestem,ám őt nem találtam.-Jongin,merre van?-kíváncsiskodtam a fiúktól,mire azok mindent tudóan össze vigyorogtak. Meglepetten pislogtam rájuk.
-Kai,nagyon jól ismer.-nevetett Luhan jó ízűen.
-Miért is?
-Tudta,hogy keresni fogod.-kapcsolódott a beszélgetésbe Suho is. Arcán hatalmas vigyor terült el.-A szobájában van. -mondta,majd megveregette a vállam,majd a hasonló pimasz vigyorú srácok közé ült. Értetlenkedve ráztam meg a fejem,míg Jongin szobája felé indultam. Ajtaja kis résre volt nyitva,így bátorkodtam kopogás nélkül  belépni. Magam mögött becsuktam a nyílászárót,hogy aztán tekintettemet a két összetolt ágyra és azon fekvő srácra fordíthassam. A hasán feküdve terült el a félig lerúgott lepedőn,még csípőjéig betakarta magát,jobb lába kivételével. Megmosolyogtam a látvány,majd gonosz csíny állt össze a fejemben. Az ágya mellé osontam és már készültem volna ráugrani,mikor mély hangján hozzám szólt.
-Meg se próbáld,Shin Sora.-mormogta a lepedőjébe,majd felém fordította komás fejét. Laposakat pislogva simított egyet szanaszét álló tincsein.-Hogy lehetsz ilyen gonosz,hogy képes lennél rá ugrani egy alvó tündérre?-incselkedett játékosan egy vigyorral a képén.
-Tündér?-csuklottam kuncogva saját bókját.-Esetleg gyagyás vagy majom,de tündér sehogy sem.
-Most megsértettél.-biggyesztette le az ajkait.Hirtelen pillantása megváltozott,arcán játékos gonoszság futott át. Időm sem volt elmélkedni,közelségemből adódóan,fekvő helyzetből is el tudta kapni a karomat,hogy aztán egy erősebb rántással maga mellé húzhasson. Meglepetten tekintettem a fölém tornyosuló fiúra,aki továbbra is hatalmas vigyorral fürkészte arcom.-Azt hiszem meg kellene büntetnem téged.-suttogta kissé erotikus hangon Jongin,míg kezeimet a fejem fölé szorította. Ijedten kapkodtam a tekintettem Jongin arca és a kezeim között. Jongin egyszer csak közeledni kezdett az arcom felé,fokozatosan szüntetve meg a köztünk lévő távolságot. Már csak pár centiméter állt közöttünk,mikor az ajtó hangosan csapódott ki, Mindketten odaszegeztük a tekintetünket.
-Hupsz.-jött az értelmes megnyilvánulás Chen szájából,még mellette a többi EXO tag áramlott be a szobába Az összes srác nevetni kezdett még én lelöktem magamról ezt az idiótát. Kiugrottam az ágyból,majd megigazítottam a hajam és a fiúk elé álltam.
-Mit bámultok? Nem csináltunk semmit.-mondtam könnyedén,majd kivágtattam a szobából.

-Sora.-szólított meg Lay,aki az asztal túlsó végén ült. Éppen a reggeli utolsó falatjait fogyasztottuk.
-Mondjad.-mosolyogtam rá.
-Mint tudod,mi most szabadságon vagyunk.-bólintottam,mire folytatta.-Szóval a srácokkal arra gondoltunk,persze ha te is beleegyezel,hogy mi lenne,ha hozzátok utaznánk? Közösen tölthetnénk el ezt a kevéske pihenőt és...
-Benne vagyok.-feleltem boldogan.-Szeretek veletek lenni,nem is kérdés,hogy megengedem.
-Köszönjük Sora!-válaszolt a fiúkórus,majd folytattuk a reggelit.

A srácok összepakoltak a bőröndjeikbe,majd az első adandó géppel hazautaztunk.A repülőn kitaláltuk,hogy érkezésük örömére kis kerti partit csapunk,így mikor hazafelé tartottunk be is vásároltunk az estére. Éppen a lakás ajtón léptünk be,mikor egy kiabáló Hyemin és Kris tárult elénk. Annyira belemerültek a veszekedésbe,hogy észre sem vettek minket.
-Azt mondtam vidd ki azt a kukát!-sipított rá a nővérem,még az említett tárgyra bökött,mely csordultig volt szeméttel.
-Nem fogom. Nem vagyok a cseléded!-felelt dacosan Kris,mire testvérem agya teljesen elborult. Felkapta a szemetest,majd Kris felé dobta.
-Vidd ki,mert megetettem veled!-mordult rá a nővérem idegesen. Kris Hyemin felé indult,majd a vállára kapta.
-Majd én kiviszlek,ne aggódj!-mondta,majd a lakás ajtó felé fordult,ahol nevetést visszafojtó társaságunk állt. Kris hirtelen köpni-nyelni nem tudott csak egy helyben állt,testvéremmel a vállán.
-Miért álltál meg te tökfilkó? Az előbb még ki akartál dobni.-szólalt meg Hyemin,mire Kris megfordult,így végre nővérem is láthatott minket. Egyszerre kezdtünk integetni neki,mire ő is zavartan lengette meg jobb kezét.
-E-ez nem az aminek látszik.-motyogta zavartan,mire elnevettük magunkat.
-Hát persze.-vigyorogtam rá,majd mind a tizenkét érkező elnevette magát.