-Szóval szeptembertől egyetemi hallgató leszek.-fejeztem be a mondandómat. El kellet mesélnem a testvéreméknek,hogy mi történt, és mivel ezt nem lehetett röviden összefoglalni,kénytelen voltam hosszan kifejteni az örömöm.Sorával ugráltunk egy kicsit ,majd eszébe jutott,hogy a kaja még a gázon van így berohant elzárni.Megterítettem a vacsorához,s leültünk enni.
Kai,mintha egy kicsit normálisabb lett volna, vacsora közben legalábbis.
Vacsora után kimentünk a nappaliba egy kicsit tévét nézni,amiből egy kisebb veszekedés lett.Kai belém kötött ,mert közben chipset ettem,ami azzal járt,hogy a zacskó zörgött,és így nem hallotta rendesen a tévét.
-Tudod mit?Cseszd meg te hülye gyerek!-ezzel letettem az asztalra a chipset és felviharoztam a szobámba.
-Hyemin!Nyisd ki!-dörömbölt húgom a szobaajtón.-Ne csináld már!-Megforgattam a szemeimet majd odasétáltam az ajtóhoz,és kinyitottam.
-Mi van?-kérdeztem flegmán,közben visszasétáltam az ágyamhoz és leültem rá.
- Legalább te ne csináld már!Egy chipses zacskó miatt ?- kérdezte mérgesen.
-Tudod mit inkább menj vissza hozzá!- kezdtem el a szobámból kitolni.
-Most miért vagy ilyen?- kérdezte az ajtó előtt.
- Hagyj most Sora!-ezzel becsuktam az ajtót,s gondosan bezártam.Elegem van ebből a faragatlan tuskóból.Gondolom nem tetszik neki,ha valaki visszamer neki szólni,vagy feleselni mer vele.Hát sajnálattal közlöm vele,hogy velem nem fog szórakozni.Nem engedem neki! Annyi öröme nem lesz neki! A mérgelődésembe a telefonom csörgése zavart meg.Azonnal a készülékért nyúltam,s fel is vettem.
- Háló?-szóltam bele.
-Hyemin! Insoo vagyok!-kuncogott bele a készülékbe.
- Na ne mond!-nevettem el magam.-Na mond mit akarsz!-Insoo az osztály selyem fiúja volt és egyben a legjobb fiúbarátom is.
-Honnan tudtad,hogy akarok valamit?-kérdezte most már Ő is nevetve.
- Megérzés..-mondtam unottan.-Na,de ki vele mit akarsz!
- A srácokkal rendeztünk egy év végi bulit,ami holnap lesz!Szóval ti is meghívottak vagytok.
-A húgod is jöjjön!-kiabált bele egy másik marha a telefonba,gondolom Insoo lejobb haverja volt JongMin.
-JongMin szállj le a húgomról!-nevettem,majd eljutott a tudatomig,hogy mit is mondott az előbb Soo.- Insoo kinyírlak!Nagy szerencséd,hogy ma voltam vásárolni!
-Nagy mázlim van,de ha nem jössz el én foglak kinyírni!De én most leteszem ,mert a szüleim el akarnak valahova vonszolni!-nevetett.
- Rendben..-kuncogva tettem le a készüléket,majd lementem a nappaliba,ahol a Soráék tévéztek.
-Na mi van megbékéltél?- kérdezte Sora unottan.
-Nem..- fintorodtam el.-Csak gondoltam közlöm veletek,hogy holnap lesz egy évzáró buli.- ültem le a fotelba.-InSoo előbb hívott.Ja és JongMin azt üzeni,hogy gyere te is..- kuncogtam.
-Ki az a JongMin?-kérdezte Kai,ekkor rá pillantottam.Elvigyorodtam.
- Sora egyik hódolója a sok közül..-vontam vállat.
- Chhhh!-vonta fel egyik szemöldökét Sora.- Megszólalt a gödörből a lyuk.-dünnyögött.
- És ki az a InSoo?-kérdezte Kris látom,a fiúknál nagyon lemaradtak.
- Hyemin hódolója,aki valójában a legjobb barátja..-mondta gúnyosan Sora.
- Nem is a hódolom!- forgattam meg a szemeim.
- Ja,persze én meg a kenyai hercegnő vagyok..- forgatta meg a szemeit,majd elnevette magát.
-Hagyj!-ezzel felálltam és ismét felmentem a szobámba.Ez utal bent is maradtam.Még szerencse,hogy a szobámba van a fürdőm így legalább többször nem is kellett már kimennem.Gyors lezuhanyoztam és minden esti teendőm után lefeküdtem aludni.
Sora pov:
Reggel jókedvűen rohantam le a lépcsőn egyenesen a konyha felé.
-Jó reggelt!-köszöntem az éppen újságot olvasó kínai fiúnak. Hangomra felemelte a fejét,majd egy mosollyal intett egyet.-A többiek? Még mindig alszanak?-mutattam az emeletre vezető lépcsőnk felé. Kris már éppen válaszolt volna mikor egy gyorsabb válasz érkezett a kérdésemre.
-Én már ébren vagyok.-mormogott Hyemin,amíg levágta magát az asztalhoz Kris mellé. Ellopta tőle az éppen olvasott újságot,majd egy ásítás után belemélyedt a sorok közé. A mellette üllő fiú egyet fújtatott és kissé arrébb húzta az újságot,hogy ő is láthassa. Hyemin nem engedett, ismét maga elé rántotta a lapokat,majd újra Kris. És ezt még jó párszor eljátszották.
-Megyek felkeltem Jongint.-szóltam a két civakodónak,de azok meg se hallva engem folytatták. Elnevettem magam még az emeletre indultam Jongin szobájához. Hiába kopogtam percekig,válasz hiányába benyitottam a szobába. A keresett személy az ablaknál állt,pont mint a múltkori alkalomnál. Mögé sétáltam,mire végre először megszólalt.
-Mi akarsz?-kérdezte reggeli mély hanggal felém sem fordulva.
-Gyere reggelizni.
-Nem vagyok éhes.-makacsolta magát,de hasa elárulta őt,ami abban a pillanatban hatalmas hanggal jelezte,hogy gazdája hazudott. Elnevettem magam,majd a hátulról átöleltem őt. Meglepetésemre nem lökött el magától,hanem közelebb bújva hasán pihenő kezeimet vette sajátjai közé.
-Gyere reggelizni Jongin.-suttogtam a hátára szavaim,majd elvéve kezeimet indultam a konyhába. Hyemin és Kris azóta már abbahagyva az újságért való harcot a tévé előtt heverésztek. Gyorsan megterítettem a reggelihez,majd a testvéreméket hívva helyet foglaltunk. Jongin ebben a pillanatban jött le az emeletről,egy fintort vetve a nővéremre foglalt helyet. Az étkezés alatt csend uralkodott a lakásban,amelynek más helyzetben örülnék ez a csend azonban a nyomasztó jelzőt kaphatná csak meg. Így hát egy kérdéssel törtem meg.
-És srácok,ti nem szeretnétek eljönni a buliba?-kérdeztem a srácokat,mire Hyemin majdnem megfulladt az éppen fogyasztott ételétől. Kis köhögés sorozat után azonnal nekem esett.
-Mi? Elakarod őket vinni?-bólintottam.-Te tiszta hülye vagy.
-Köszönöm,tőled örököltem.-mosolyogtam rá.-Ha van kedvük jöjjenek csak. Szóval? Kris.-fordultam először felé.-Mit gondolsz?
-Én szívesen megyek.-mosolyodott el. A nehezebb eset felé fordultam és neki is feltettem a kérdésem.
-Jongin? Te is eljössz?
-Hát...-kezdett volna tiltakozásba,de szavába vágtam.
-Kérlek,Jongin! Csak most az egyszer.-bevetettem minden cukiságom,hogy meggyőzem. Jongin teljesen elmerült a bámulásomban,de válaszként egy bólintást sem kaptunk. Végül Kris elnevetve magát lökte meg kissé.
-Hey,Kai. Kérdeztek.-röhögött Hyemin társaságában. Jongin "visszarázta" magát a testébe,de tekintetét még most sem volt hajlandó levenni rólam. -Eljössz?
-P-Persze.
-Készen vagy. Kinyithatod a szemed.-adta az utasítást Hyemin. Mint mindig,most is közösen készültünk fel a bulira,utolsó simítás volt a sminkem. Lassan felnyitottam a pilláim,majd a nővérem mellé állva néztük magunkat a tükörben.-Jól nézzünk ki.-Állapította meg Hyemin egy mosollyal. Én csak hevesen bólogattam kijelentésére. Együtt indultunk le a nappaliba ahol a fiúk a kanapén terjeszkedtek,ahogy láttuk már indulásra készen.-Srácok,indulás.!-kiáltotta el magát a testvérem,mire a két fiú azonnal felugrott. Indulásról viszont szó sem volt mindkettejük szó szerint szájtátva figyelt minket. Egyikük sem szólt egy árva szót sem,csak bámultak,ami egy kis idő után kínossá vált. Legalábbis számomra.
-Srácok.-lengettem a kezem.-Indulhatunk?-kérdeztem újra. Először Kris tért vissza a Földre,ingét kissé megigazítva köhintett egyet,majd karját a nővérem felé nyújtotta.
-Induljunk.-mosolygott. Hyemin kicsit visszakozott,de végül belekarolt a fiúba,hogy együtt kiinduljanak az autóhoz. Jongin még mindig egy helyben állt és bámult. Közvetlenül elé sétáltam,majd megfogtam oldalán lévő mozdulatlan kezét. Végig szótlanul kísérte tekintetével még kis mancsomba fogtam a kezét. Rámosolyogtam,amit szinte azonnal viszonzott,majd aprót szorítva a kezemen indultunk a nővéremék után.
Tizenöt perc sem kellett és megérkeztünk a hatalmas házhoz. Insoo a saját lakásában látta vendégül a meghívottakat,akik közé mi is tartoztunk. Egymás mellett indultunk az ajtó felé,ami előtt a házigazda két embere állt,akik észrevéve minket,azonnal beengedtek. Jártasnak mondhattuk már magunkat az Insoo rezidencián,mivel a bulikon,családi összejöveteleken állandó vendégek vagyunk. Megigazítottam kissé a ruhám,fehér felső részére kiengedett hajamból szórtam pár tincset utolsó simítás gyanánt. Jongin és Kris elmélyülten tanulmányozták a bulizó tömeget,amiből néhányan ránk pillantottak,majd kicsit bámulva folytatták a csevegést. Kisétáltunk a ház udvarára,ahol ismét rengeteg ember élvezte a bulit. A házból kivezető lépcső tetején álltunk,mikor hatalmas kiáltást hallottunk.
-Hyemin! Sora!-mosolygott Insoo még kiverekedve magát a tömegből, felsietett hozzánk a lépcsőre. Utána nem sokkal érkezett az Insoo mellől elmaradhatatlan JongMin.
-Sziasztok.-üdvözöltük őket egyszerre,egy nagy mosoly kíséretében.
-Wáoh. Milyen csinosak ma a Shin lányok.-bókolt JongMin.-Mondanám,hogy meglepődtem,de hazudnék.-kuncogott aranyosan. Hirtelen a kezemért nyúlt,ajkaihoz emelve nyomott rá egy apró puszit.-Ma táncolnod kell velem. Rendben?
Aprót bólintottam válaszként,mire a jobbomon álló Jongin egy kicsit hangosra sikerült morgással reagált. A két házigazda azonnal felé fordult,figyelmüket most a két kísérőnkre szegezték.
-Ők kik?-kérdezte Insoo,még fejével a srácokra bökött.
-Az ő neve Kris-mutatott Hyemin a balján álló szőkére,aki aprót biccentett köszönéskép.-Aki Sora mellett áll,az egy bunkó. Amúgy a neve Kai.
Jongin ismét felmordult a nővérem által tett bemutatásra. Rápillantva küldtem neki egy biztató mosolyt,ami viszonzásra talált helyes arcán.
-Hát,üdvőzölek titeket fiúk! Érezzétek jól magatokat.-mondta sablon szövegét Insoo. Látszott rajta és JongMin képén is,hogy nem igazán szívlelik az érkezőket,de a kedvünkért jó pofát vágnak hozzá.-Hyemin,csatlakoznál hozzám egy italra?-fordult a nővérem felé Insoo,még karját nyújtotta felé. Hyemin belekarolt,majd azonnal Kris felé fordult.
-Gyere te is,kínai srác.-mondta,majd elindult. Insoo szája tátva maradt, az elején Hyemin húzta maga után a sokkos fiút. Kris ránk pillantott, mire én egy vigyorral az arcomon löktem a nővérem után. Ő is mosolyt varázsolt magára,míg a másik kettő után indult.
-Sora.-pillantott rám JongMin.-Koccintsunk mi is. Mit szólsz?
-Legyen.-mosolyogtam.-Jongin csatlakozol?
-Nem,majd később.-felelt komoran,gyilkos pillantást küldve JongMin felé. Éppen kezdtem volna meggyőzni,mikor a másik srác kézen ragadva kezdett elhúzni onnan.
-Kérsz még egy pezsgőt Sora?-pillantott rám a jó hangulatban beszélgető JongMin. Nemlegesen megráztam a fejem,mire megrántotta vállát. -Ez esetben én most itt hagynálak,szép hölgyem. Van egy kis dolgom a mosdóban.-vigyorgott,mire biccentettem egyet megértésem jeléül. Kezében lévő félig üres poharát az asztalra helyezte,majd elment.
A nap már lemenőben volt,ezekben a percekben. Már több órája vagyunk itt és én azóta csak JongMin mellett voltam. Mióta elrántott onnan azóta nem láttam sem a testvéreméket,sem Jongint. Az utóbbi különösen zavart. Tekintettemmel kezdtem pásztázni a nagy tömeget,de képtelen voltam megtalálni őket. JongMin már jó tíz perce távol volt mikor hatalmas sikoly zengte be az udvart. Mindenki a házból kivezető lépcsőhöz rohant,gyűrűbe foglalva két személyt. Rossz előérzetem támadt,így azonnal odafutottam. Elkezdtem átverekedni magam a tömegen,ami elég nehezen sikerült. Átérve a döbbent tömegen,szörnyülködve cövekeltem le. A földön JongMin feküdt véres arccal,még felette Jongin térdelt. Behúzott a fekvő fiúnak egy jobb egyenest,mire az újabb adag vért köpött fehér ingére.
-Megöllek te féreg!-kiabált Jongin,majd JongMin ingének nyakát megragadva húzta feljebb. JongMin erőtlenül nyöszörögte,hogy hagyja abba,de ez semmit nem segített. Jongin ismét lendítette jobb karját a tehetetlen fiú felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése