14.rész

Hyemin pov:

- Biztos, hogy nem megyünk haza?- kérdeztem Kristől, míg a kijelölt szobát kerestük. Hiába magyarázta el JongMin, hogy merre kell mennünk, ez a Szerencsétlen még így se találta meg. De miért is csodálkozok rajta? Hisz többet ivott egyedül, mint a fiúk összesen.- Valljuk be, az Én ágyamba kényelmesebb lenne.- vigyorogva ugortam fel ölébe.
- Túl messze laktok, gyalog jöttünk, ráadásul ilyen állapotba biztos eltévednék.
- Te tudod.- kezdtem nyakát harapdálni.- Édesem, nem tudnál egy kicsit sietni? Tudod, Én már rég megtaláltam volna azt a szobát.- kuncogva kezdtem arcát figyelni. Különösebben nem izgatta, amit mondtam neki, tovább kereste a helységet, amit pár perc múlva meg is talált.
- Drágám, kérlek nyisd ki az ajtót.- nyomott egy apró puszit nyakamra, gondoltam rá, hogy leállok vele egy kicsit incselkedni, de valljuk be már Én is nagyon kívántam Őt, így teljesítve kérését, kinyitottam a szobaajtaját, majd be is csuktam. .
- Tegyél le.- suttogtam kéjes hangon fülébe, ráadásként pedig megharaptam fülcimpáját, ám csak akkor volt képes letenni, mikor az ágyhoz értük. Kuncogva húztam magamra.- Szeretlek.- csókoltam meg szenvedélyesen, kihasználva, hogy milyen állapotba van egy könnyed mozdulattal fordítottam át magunkat, így Én kerültem felülre. Kibújtam kis koktél ruhámból, mit Kris egy hatalmas vigyorral jutalmazott. - Nem tudom eldönteni, hogy ezt a reakciót azért váltom ki belőled, mert részeg vagy, esetleg tényleg tetszik a látvány. - kuncogva kezdtem ingét kigombolni, majd a heverő mellé dobtam. Ágyékára ülve, kezdtem el csípőm ide-oda mozgatni, ezzel is fokozva az élvezetet. Kris jóleső sóhajokkal adta tudtomra, hogy tetszik neki tevékenységem. Provokatív mosollyal az arcomon kezdtem el kicsatolni nadrágja övét. Ám a kintről jövő nagy hangzavar megakadályozott, dolgom befejezésében.
-Hol vagy? Hol vagy Te szajha?- értetlenül néztem Barátomra, mintha valamiféle választ várnék tőle, de Ő egy vállvonással lerendezte az ügyet, a következő pillanatban pedig az ajtó kivágódott.- Lám- lám, kiket találok itt?- ácsorgott az ajtóba egy boros üveggel a kezében Insoo.- A szajha és a pénzes szarházi.
- Insoo, részeg vagy..- sóhajtva húztam vissza magamra ruhám.
- Nem vagyok részeg!- húzta meg a kezében lévő boros üveg tartalmát, majd az üres üveget, félredobta.-Egy utolsó kurva vagy!- hatalmas szemekkel néztem rá, annak ellenére, hogy tudtam részeg volt, rosszul estek a szavak, amik elhagyták száját.
- Na jó nekem most lett elegem!- kelt ki az ágyból Kris, majd elindult a fiú felé. Eszembe sem jutott megállítani, hisz arra számítottam, hogy csak kirakja a szobából, ám mikor lekevert neki egy jobbost, majd még egyet, és még egyet, közbe léptem.
- Kris, kérlek hagyd.- próbáltam leszedni a Fiúról, de sehogy se tudtam.- Kris, a rohadt életbe, neked legyen több eszed.-emeltem fel a hangom. Ignorálva hagyva, amit mondtam, verekedtek tovább.

Sora pow:

-Kim Jongin, te meleg vagy?! 

Kérdésem után, teljes csend telepedett a szobára, csak a kinti zene dübörgő ütemei hallatszottak be. Mindenki abbahagyta a mindennemű cselekvését, s szikrázó kíváncsisággal nézi a párosunkat, várva Jongin válaszát. Az említett arcáról lehorgad a kaján vigyor, helyét döbbenet veszi át, mikor felfogja a kérdésem, és esküdni mernék, hogy egy pillanatra még jókedv is csillan a szemében. Én csendben összébb húzom magam- már egyáltalán nem vagyok biztos a saját bátorságomban. Hirtelen józanabbnak is érezem magam, főképp a tapintható fezültség miatt, ami belepte a bokszunkat.
Jongin ajkai szavakat formálják, de hang nem társul hozzájuk. Megköszörüli a torkát, és megszólal;
- Én...
Amint elkezdi a mondatát, kintről hatalmas kiáltást hallunk, majd egyre többet, ami bekapcsolódik. Ijedten nézek a derekamat azóta is szorongató fiúra, amikor felismerem az egyik kétségbeesett kiáltást.
- Ez Hyemin.- motyogom gyorsan Jongin-nak. Kitépem magam a karjai közül és azonnal futásnak eredek kifelé. Kiérve balra nézek, ahol egy hatalmas tömeg áll az egyik boksz előtt, és különböző összemosódott mondatokat kántálnak. Odasietek, átverekedem magam a tömegen, a szobába pillantva pedig szörnyű látvány fogad; Kris a földön fekvő Insoon ül és folyamatosan üti őt a fején. Hyemin mellettünk ijedten ordít a barátjára, de az meg sem hallva püfföli tovább az alatta lévőt. A nővéremhez sietek, megragadva a kezét magam felé fordítom.
- Mi a franc van itt?
- Insoo részegre itta magát, bejött a szobába, aztán elkezdett minket ócsárolni. Kris erre bedühödött és verni kezdte.- hadarja el gyorsan, de tekintetét egy pillanatra sem veszi le a verekedőkről. Az ajtó felé nézek, ahol már rengeteg ember gyülekezett fel, köztük kivettem az hitetlenkedve álló Jongint is. Rám emeli nagy szemeit.
- Segíts!- kiáltom oda neki, mire azonnal mozdul és velem együtt a két sráchoz lép. Jongin lerángatja Krist, míg én a kezembe veszem Insoo fejét és az ölembe fektettem.
- Uram Isten, Insoo, jól vagy?- kérdezem tőle. Szájánál és a szeménél is felszakadt a bőr, mindkettőből tisztán csorgott ki piros vére az arcára. Aprót bólint, majd hirtelen kihajol az ölemből és a földre egy adag vért köp. Hyemin a sokkból felébredve mellém térdel és átveszi Insoo fejét a saját ölébe. Én felállok és a szóba túlsó végében álló fiúkhoz megyek. Kris továbbra is felpaprikázott állapotban figyeli a Insoot, és idegességét egy cseppet sem csillapítja, hogy a nővérem helyette az ellenfelét látja el.
- Kris, azonnal nyugodj le!- szól rá ismét Jongin, de Kris mintha meg sem hallaná, újra támadni készül. Mindketten elé magasodunk, hogy megakadályozzuk, ami némileg sikerrel jár, de olyan erő van benne, hogy a következő lendülettel félre taszít minket. Én a földre esek, Jongin pedig a falnak csapódik. Kris Insoo felé kap, s egy könnyed mozdulat kikapja barátnője öléből és a gallérjánál fogva elemeli őt a földtől.
- Megdöglesz, te  kis féreg.- sziszegi Kris Insoo felé és már éppen lecsapni készül, mikor hirtelen a csapat többi tagja jelenik meg a helységben. Hálát adnék az égnek, de sajnos nincs időm rá, csak figyelem a tagok döbbent arcait, ahogy felmerik a látottakat.
- Kris!
Azonnal szétkapják a verekedőket, és olyan messze viszik őket egymástól, amennyire csak lehet. Hyemin idegesen kuporog a földön, Suho mellé térdelve vigasztalni kezdi, mire a nővérem sírni kezd, mikor megérzi a támaszát.
- Sora.- Jongin mellém guggol és magához öllel. Ijedten fúrom a mellkasába a fejem és olyan közel bújok hozzá, amennyire csak tudok. Ő megnyugtatóan simogatja a hajamat és a hátam, mintha az előbbi kis kényes incidens meg sem történt volna. Aminek én nagyon örültem.
Insoo időközben feltápászkodott a földről a fiúk segítségével. Hyemin is felpattan és mellé lép, hogy megtámassza.
- Haza kísérlek.- ajánlja fel, amit Insoo, egy bólintással elfogad és a nővéremre támaszkodik. Kris ezt hallva, újra dühbe gurul, ismét megindul feléjük, de a többiek visszatartják.
- Hyemin, mit csinálsz?- kiabál oda Kris, miközben mindkét oldalról két- két fiú tarja vissza. Eszméletlen nagy harag gyűlhetett benne össze, ha négyen kellenek ahhoz, hogy lefogják, és inkább bele sem merek gondolni mit tehetne most ezzel az erővel.
Hyemin megvetően hátrapillant a barátjára.- Hazakísérem.
- Felejtsd el!
- Mégis miért? Mi lesz, ha elmegyek?
- Shin Hyemin, ne játssz az idegeimmel.
- Nem érdekelnek az idegeid. Remélem, mire hazamegyek elrendezed őket. Na szia!
Azzal a nővérem sarkon fordul és Insoot támogatva elhagyja a bokszot. Kris haragja némileg csökken, helyét inkább más, keserűbb érzések veszik át; csalódottság és szomorúság. A fiúk is elengedik őt, tudják, már senkit nem fog bántani ma. Kris keserűségét látva összeszorul a szívem, de tudom, hogy ez az érzés sehol sem van ahhoz képest, amit ő érez most.


Az ajtóm hirtelen kinyílik, és Jongin lép be rajta. Azonnal izgatottabb leszek, kíváncsi vagyok mi van a többiekkel.
- Már mindenki a szobájában van.- kezdi azonnal, még ledobja zakóját az szépítkezőasztalomnál álló székre.
- És Kris? Letudtátok nyugtatni?
- Igen, már amennyire ilyen lelki állapotban ez lehetséges. Nagyon ki van borulva a nővéred miatt.
Csalódottan sóhajtok. Én is hívni próbáltam Hyemint, de ő még az én próbálkozásaimra sem reagál, így teljes kétségek között van mindegyikünk. Hogy miért tette, mi van vele, miért fordult Kris ellen, és választotta helyette Insoo ápolását- egyikünk sem tudja, csak találgathatunk.
Jongin az ágyam szélére telepedik, közel hozzám. Felhúzott lábaimat kinyújtom, és az ölembe, a takarómra fektetem a kezeimet. Megzavar ez a közelség, mert fejemben újra és újra lejátszódik a kínos beszélgetésünk a bárban, s egyre csak átkozom magam amiért ennyit ittam. Jongin tekintette is megváltozik, az eddigi aggódó és fáradt, hirtelen éber lesz és kíváncsi. Még közelebb csúszik hozzám, és legnagyobb meglepetésemre egy aranyos félmosolyra húzza a száját.
- Szóval, azt hiszem nekünk van egy befejezetlen beszélgetésünk.- kezdi, mire én összerezzenek. Ugye nem..? A szoba levegője hirtelen felforrósodott körülöttünk, és a szám is kiszárad. Annyira zavar égető tekintette, hogy inkább mindenhova nézek, csak rá nem.
- Beszélgetés? M-miféle beszélgetésre gondolsz?
- Arra, hogy meleg vagyok-e. - avat be Jongin, és bár nem látom, esküdni mernék rá, hogy vigyorog. Nem válaszolok, inkább a takarómmal kezdek babrálni. Körbe rajzolom rajta a virágmintákat, s örülök milyen nyugtató ez a cselekedetem.- Miért kérdeztél tőlem ilyent, Sora? Tudod, eléggé váratlanul ért, főképpen ott és akkor, ráadásul tőled.....Igazán kíváncsivá tettél, szóval mielőtt válaszolnék erre az....érdekes és személyes kérdésre, szeretném, ha te felelnél az enyémre.
Nagyot nyelek, leküzdve a torkomban lévő gombócot, hogy legalább beszélni tudjak. Most mit felelhetnék? Mondjam el neki az igazat? Hogy megcsókoltam és ő nem reagált, erre részegen arra jutottam, hogy biztos meleg? Végül is, nem tudnék mit hazudni erre. De olyan gáz erről beszélni....
- Sora?
Ráemelem a tekintettem, s most döbbenek csak rá, hogy még mindig irtó dögös. Szinte nem is látszik rajta a fáradság, a pia, vagy a történtek nyomai; úgy néz ki, mintha csak most kelt volna fel egy szépítőalvásból vagy éppen egy frissítő fürdő után éppen a masszázságyon hempereg. Egyszerűen tökéletes. Ennek tudatában viszont, még jobban összébb húzom magam- hogy a fenébe lehetne egy ilyen férfi meleg?
- Shin Sora, még mindig a válaszodra várok.
Nagy levegőt veszek, s végül úgy döntök elmondom neki idétlen gondolatomat, bármennyire is ciki ez. Újabb nagy oxigén adag és gyorsan hadarni kezdem a gondolataim.
- Az egész úgy volt, hogy én itthon megcsókoltalak, te pedig nem reagáltál rá semmit, még azt sem mondtad "hagyjál". Elmentünk a bárba és hát eléggé sokat ittam, s mivel a csókos incidensünk eléggé szíven vágott a lelki sebeimet is alkohollal gyógyítgattam. Belefeküdtem Suho ölébe és elpanaszoltam neki, hogy szerelemes vagyok, mire ő azt kérdezte, hogy beléd? Mondtam, hogy igen, de te nem veszed észere, így megegyeztünk, hogy egy idióta vagy. Aztán valamiért az az ötletem támadt, hogy lehet, hogy azért nem reagáltál rá, mert meleg vagy. Felvetettem az ötletem Suhonak, aki azt mondta még soha nem volt barátnőd és ő is csak a csapattagokkal látott románcaidat ismeri. Megijedtem, és egy pohár ital után, azonnal a keresésedre indultam, így találtalak meg a fenti bokszban a fiúkkal, meg azokkal a túlzottan is alul öltözött kéjhölgyekkel. A többit meg már ismered.
Hosszú monológom után idegesen kapkodom a levegőt. Remélem, hogy Jongin mindet értett ebből és nem kell még egyszer elmondanom ezt az egészet. A fiú meglepetten pislog rám, majd legnagyobb meglepetésemre hirtelen hangosan nevetni kezd. Perceken keresztül röhög, a hasát fogva, anélkül, hogy akár egy szót is odabökne nekem. Ez valami hülye szokása, hogy nem reagál rám?
 Lassan visszafogja jókedvét, de továbbra is hatalmas vigyor játszik az arcán, szemeiben pedig őszinte boldogság tükröződik.
- Ennyire nem volt vicces.- morgok, majd szem forgatva elfordítom a fejem, s inkább azt kívánom, bárcsak hazudtam volna neki.
- Hey, Sora!- szólít, de én nem fordítom vissza rá a tekintettem.
- Mond.
- Igazán érdekes elmélet meg minden, de el kell, hogy keserítselek téged is és Suhot is. Nem, nem vagyok meleg, sem biszex. Teljes mértékben, minden vágyam és érzésem a női nem felé irányul. Főkép egy felé.
- Ohh valóban?- nemtörődömséget tettek, pedig valójában nagyon is érdekel. Hatalmas megkönnyebbülés, hogy nem meleg vagy biszex. Azután pedig közli, hogy egy valaki felé irányul minden vágya és érzelme...nos, bármennyire is szeretném tagadni, nem tudom. Nagyon is érdekel kifelé.
- Valóban.- nyomatékosítja Jongin. Hirtelen megfogja az állam, és maga felé fordít. Barna szemeiben, már nem játszik a jókedv, csak a komolyság és az elszántság. Még beljebb csúszik az ágyon, így arcaink már csak centikre vannak egymástól. Szinte megrészegít ez a közelség, a légzésem akaratlanul is szaporább lesz. - És tudod, ki ez a lány, Sora?
Nemlegesen ingatom a fejem, már alig bírok a kíváncsiságommal, a vággyal, hogy újra érezzem azokat a kívánatos ajkakat az enyémeken. - Nem tudom, Jongin.
Közelebb hajol, orraink összeérnek, úgy suttogja.- Te vagy az Sora.
Válaszolni sem volt időm, Jongin az ajkaimra hajol és gyengéden csókolni kezd. Az ajkaimmal játszik, miközben államról a hajamba túr a kezével, így húz magához még közelebb. Megnyalja az alsó ajkam, mire én felsóhajtok, így kettényílik a szám. Nyelve becsúszik a számba és az enyémet keresi, ami bizonytalanul érinti az ismeretlen érzékszervet, de miután megszokom, szenvedélyes csókolózásba kezdünk. Én is a tarkója után kapok, ujjaim puha, barna fürtjei közé túrom. Jongin egy kézzel lerántja rólam a takarót, majd eldönt az ágyon. Lábát át lendíti rajtam és felém támaszkodik, de egy pillanatra sem válik el tőlem.
Pillanatokkal, percekkel később zihálva válik el. Eltűri a hajamat az arcomból, s rám mered vágytól égő szemeivel.
- Kívánlak, Sora.