Bevezetés~

Suho pow:

-De kérem Főnök! Kris és Kai már elviselhetetlenek. Ez csak az ő javukat fogja szolgálni.

-És mégis mennyi időre szeretnétek elküldeni őket?-kérdezte az igazgató,míg hátradőlt hatalmas bőrszékében.

-Csak három hónapra.-közöltem vele.-A nyári szünetet ott töltenék.-reméltem,hogy a főnök áldását adja az ötletünkre.

-Három hónap?! Nem az kizárt.-tiltakozott tovább.

-Jó helyen lesznek.-szállt be a beszélgetésbe Tao is.

-Mégis milyen jó helyen?-érdeklődött az igazgató.

-Két nagyon jó barátomnál lennének.-válaszoltam.

-Lányok?

-Igen. Két velünk egy idős lány.-szólt most D.O

-Nem tudom jó ötlete két lány közzé kül....

-Főnök!-fojtotta belé a szót most Xiumin. Máskor nem szokott nagy szájat nyitni,de a "nemes cél" érdekében mindenki bevett mindent.-Ez nem két olyan lány. Ők egy kis falun élnek. Magukról gondoskodnak, semmi rossz dologban nincsenek benne. Tanulnak,mint minden normális 18 éves. A fiúkat pedig simán megnevelik. Kérdezze csak Suhot.-mutatott rám Xiumin egy vigyor kíséretében. Mindenki rám nézett,én pedig tudtam,hogy most kell bevetnem mindent.

-Én személyesen ismerem őket. Olyanok nekem,mint a  húgaim. Erős személyiségek akár csak a fiúk,így könnyen fognak hatni a srácokra. Régen én is voltam náluk rövidebb,hosszabb időkre és még engem is sikerült bevonniuk a házimunkába.-erre a főnök felnevetett,így tudtam,hogy jó úton haladok.-Egy nagy házban élnek szóval a szállás is meg lenne. Főzést és minden ilyesmit a lányok csinálnak. Már csak a maga beleegyezése kell.
Végig nézett rajtunk,majd kezét a homlokára helyezte és dörzsölni kezdte azt. Jó pár percig gondolkozott,de nem bántuk mert ez azt jelenti,hogy fontolóra veszi az előbb hallottakat. Minden tag idegesen várta a választ; valaki az ujjaival játszott, a falat bámulta, vagy éppen a cipőjével rúgott párat az előtte üllő székébe. Én is elmerülten vártam a döntést.
-Legyen hát.-hallottuk a mély hangot,mire mindenki felkapta a fejét.-De lenne pár feltétel.
-Halljuk.-türelmetlenkedtem.
-Ha hívunk itt titeket mind a 12 tag itt legyen,épségben. Kerüljétek a botrányhelyzeteket és a nyilvánosságot.-sorolta őket.Bólintással jeleztük,hogy megértettük,majd fel is pattantunk a székeinkből,hogy haza mehessünk a két jómadárért. Már mindenki kiment az ajtón,utoljára én léptem ki,de az igazgató úr mondatát még tisztán hallottam;
-Aztán neveljék meg őket!