3.rész

Hyemin pov:

- Látom már meg ismerkedtetek a világ leglustább teremtményével persze csak is  Kris után..
- Egyáltalán nem vagyok lusta.- sértődtem meg.- Csak energiatakarékos a kettő nem ugyanaz.
- Energia takarékos?- kérdezte Sora.- Akkor tegnap az angol órán azért aludtál el mi?- tette karba a kezét,mire küldtem neki egy "neked most véged" pillantást és elkezdtem kergetni.
- Na jó feladom!- álltam meg lihegve.
- Ilyen hamar?- állt meg ő is.- Még,hogy nem vagy lusta!- sétált vissza a nappaliba a fiúkhoz.
- Mondom,hogy nem vagyok lusta!- követtem én is példáját és visszamentem a közösségi helységbe.
- Nem,nem vagy az.- mondta Suho gúnyosan.
- Suho!- szólítottam meg,mire felém nézett.- Te meg akarsz halni?- ekkor leesett neki a tantusz és menekülni kezdett.
- Nem értem miért menekülsz!- röhögtem el magam.- Ki várom a megfelelő alkalmat.- szám sunyi mosolyra gördült.
- Tehát azt mondod,hogy bármelyik percben lecsaphatsz rám,ezért tartsam nyitva a szemem.-  magyarázta el úgy,hogy ő maga is megértse.
- Pontosan DRÁGA Suho.- veregettem meg hátát.
- Hát tesó,jobb ha nyitva tartod a szemed.- mondta röhögve Baekhyun.
- Nem vagytok éhesek fiúk?- kérdezte Sora a konyhából,de várjunk csak!Ő ,hogy került oda?Az előbb még itt volt.
- Dehogy nem!- siettek be az étkezésre szolgáló helységbe.~ Omo! El is felejtettem,hogy én meg beleettem az ételbe,amit nekik csinált.~ gondolkoztam el.~ Menekülj Hyemin még nincs késő!~ mondtam magamba és elindultam sunyítva a lépcső felé,már éppen fel menni készültem mikor Sora  megállított.
- Hova-Hova drága Hyemin?- kérdezte miközben kijött a konyhából hangjára hirtelen ledermedtem.- Nem tudod mi történt a spagetti felével?
- N-nem miért?- kérdeztem dadogva.- Biztos egy ufó vitte el!- ezzel a kijelentésemmel felszaladtam az emeletre,egyenesen a szobámba.
- Shin Hyemin!- szólított teljes nevemen.- Gyere le,de azonnal!- kiabált fel.

Sora pov:

Nem volt nehéz kitalálni ki lehetett a fiúk ebédjének elfogyasztója. Igazából azon lepődtem volna meg,ha ez az éhenkórász nem eszik bele...
-Bocsássatok meg a fiúk.-hajlongtam. Kicsit gáz volt a helyzet.
-Semmi baj Sora.-mosolygott édesen Luhan,még mellém sétált.-12 fiú lakásában állandó a kajalopás.-nevetett,amibe mindenki csatlakozott.
-Esetleg szeretnétek,hogy főzzek valamit?-kíváncsiskodtam. Hyemin elég sokat elpusztított a spagettiből. Egy halk nevetésre lettünk figyelmesek. Mindenki a hang irányába kapta a fejét,ahol egy barna hajú nevetgélt magában.
-Minek örülsz Kai?-kérdezte Suho a fiút. A srác felemelte a fejét és egy vigyor kíséretében rám vezette a tekintetét.
-Te akarsz főzni?-kérdezte flegmán.-Fogadni mernék,hogy egy melegszendvicset sem tudsz csinálni.-pimasz mosolyát szívem szerint egy pofonnal törölném le,de moderálnom kell magam. Nem alacsonyodhatok le egy ilyen magától elszállt énekeshez...
Viszont rossz emberrel kezdett ki ez a beképzelt majom. Egy rövid pillanatra a srácok felé néztem. A legtöbbjük meg volt lepődve,viszont Suho-aki jól ismert már- egy mindent sejtő mosollyal nézett. Ledobtam a kezemben lévő konyharuhát,majd amég mindig győztesen vigyorgó fiú felé indultam. Teljesen közel álltam meg hozzá,lehajoltam,így arcaink között alig lehetett 10 centiméter. Kissé meglepődött,de nem tágított,ő is mélyen nézett barna íriszeivel. Nyugodt mosolyt varázsoltam magamra,fejemet picit oldalra billentve hajoltam még közelebb. Orrunk már összeért,ajkain közötti különbség elenyésző volt. Jongin nem számított a lépésemre,vigyorra eltűnt az arcáról.
-Szóval nem tudok főzni?-kérdeztem "csalódott" hangon.
-N-nem.-mondta rövid habozás után. Tudtam,hogy jó irányba haladok ahhoz,hogy megleckéztessem.
-Elmondok neked egy titkot Jongin.-körbenéztem,mintha tényleg csak azt akarnám,hogy ő hallja. A fiúk elfojtott nevetések közepette nézték a kis előadásunkat. Legalább jó kedvük lesz ebéd közben. Bal kezemet Jongin arcára tettem,ajkaimmal pofija jobb oldalát szántottam végig,míg el nem értem a füléhez. Halkan suttogtam bele.-Utálom az ilyen fiúkat mind amilyenek te beállítod magadat. Mert tudom,hogy nem vagy ilyen. Változz meg Jongin.
Eltávolodva az arcától láttam csak mennyire meglepődött a szavaimon. Szemei tányérméretet öltöttek,nem nagyon dolgozta fel a hallottakat. A fiúk végleg nevetésben törtek ki.
-Mit mondtál neki,hogy ennyire megilletődött?-kérdezte Lay hatalmas kuncogások közepette.
-Biztos azt,hogy milyen büdös vagy.-röhögött fel Chanyeol. Mindenki nevetni kezdett a kijelentésén, viszont Lay nem díjazta ennyire. Felbőszülten indult meg a rapper felé,aki azonnal nyúlcipőt húzott és már el is tűnt a tett színhelyéről. Jongin még mindig üveges tekintettel nézett maga elé. Ennyire beletaláltam volna az igazságba?


Már este felére járhatott az idő. A fiúkat körbevezettem a lakásban és a ház körül is. Az háziállatoknak különösen örültek,főleg a lovaknak. A városban nem sok ilyesmit látnak,legalább itt igen. Bent elosztottuk a szobákat. Szerencsénkre nagy lakásban élünk elég sok szobával. Pontosítva hat szobával rendelkezett a "kis" lakásunk,így mindenki kényelmesen elférhetett. Hyemin ki sem mozdult a szobájából,valószínűleg bealudt miután felmenekült előlem. Csak mikor fürdésre került a sor akkor ébresztettük fel. Utána elmentem én,majd a fiúk következtek a zuhanyzásban.

Éjszaka furcsa álmom volt. Egy kis parkban voltam. Gyönyörű lombkoronás fák vették körül a padot,amin feküdtem. Madárcsicsergés járta be a környéket; egyszerűen mesés volt. Hirtelen egy kéz simított végig az arcomon,én pedig kis cicaként bújtam bele a melegséget árasztó tenyérbe. Ekkor vettem csak észre,hogy fejem nem a kemény falapon,hanem egy izmosabb ölben pihen. Kíváncsian néztem fel kinek az ölében is feküdtem,de a napfény vakító sugarai miatt csak halvány körvonalát láttam az arcának. Szólásra nyitottam  ajkaimat,viszont a fiú eltakarva kezével szemem világát,hajolt le,majd egy gyengéd csókot lehelt a fejemre,ezzel akadályozva meg a még el nem hagzott szavak érkezését. Csak pár másodpercig tartotta ajkait a homlokomon,majd elválva ennyit mondott: Igazad volt.

Reggel az éltető nap sugaraira ébredtem. Meg persze a fiúk féktelen ordibálására. Ők mindig ilyen hagosak? Szegény Suho nem is tudom,hogy bírja...Kikászálódtam az ágyból,majd a szekrényemből kivéve egy szürke farmer rövidnadrágot és egy fehér pólót kaptam magamra. Leültem a kis pipereszekrényem elé,majd fésülni kezdtem a hajam. Végig az álmomon kattogott az agyam. Kellene neki valami figyelmet szentelnem? Vagy ez csak egy egyszerű álom? Lehet mostanában sok filmet néztem és,így jön ki a hatása...Kopogás sorozat térített vissza a valóságba.
-Szabad.-kiáltottam ki,míg a hajamat fonni kezdtem. A tükörből láttam,hogy Suho lépett be egy nagy mosollyal az arcán.
-Jó reggelt Sora!-köszöntött. Egy szürke-fehér kockás nadrágot és egy színben passzoló fehér pólót viselt.-Úgy látom összeöltöztünk. -nevetett,amibe én is csatlakoztam.
-Valóban. De hát legjobb barátoknál,így kell ezt nemde?-mosolyogtam rá a tükrömből. Nevetését ő is egy szelíd mosolyra korlátozta.
-Még mindig,így csinálod a hajad.-jegyezte meg. -Leülve a kis asztalod elé,először kifésülőd,majd kedvtől függően elkészíted a frizurád.
-Ez sosem fog változni. Már a részemé vált. -Suho nagyon jól ismert. Már kicsi korunk óta barátok vagyunk csak mióta elköltözött kicsit kevesebbszer láttam. Ez viszont csak erősítette a kapcsolatunkat. Még talán Hyemin sem áll olyan közel Suho-hoz,mint én,amit én egyáltalán nem bánok. Suho nélkül az életem sokkal üresebb lenne,el sem tudom képzelem mi lenne,ha nem láthatnám többet...
-Valamin nagyon elgondolkodtál-térített vissza gondolkodásom tárgya a valóságba.
-Csak kettőnkön gondolkodtam.-vallottam be neki,még megkötöttem a fonatom végét.
-Kettőnkön?
-Igen. Már egész kicsi korunk óta elválaszthatatlanok vagyunk és ez olyan hihetetlen.
-Jegyez meg valamit Sora.-lépett mögém Suho,kezét a vállamra helyezte.-Én mindig melletted leszek,ha tetszik,ha nem. Rendben?
-Nem kérhetnénk nálad jobb embert.-mosolyogva simogattam vállamon pihenő kezeit. Még pár percig,így álltunk-nem megtörve a baráti pillanatot-,mikor is eszembe jutott,hogy még nem is tudom pontosan miért is jöttek a fiúk.-Tényleg Suho,még nem is mondtad,hogy minek köszönhetem a látogatásotokat.
-Hát,de mondtam már nem? Hiányoztak a barátaim.
-Haha,Suho cuki vagy,de köpd csak ki miért jöttél.-váltottam kicsit keményebb figurára,mire Suho elnevette magát.
-Téged nem lehet becsapni. Na gyere, elmondom!-felhúzott a székemből és most egymás mellett az ágyon foglaltunk helyett.-Szóval kérnék egy hatalmas nagy szívességet.
-Hallgatlak.
-Mint már te is tapasztaltad Kai és Kris elégé.....
-Beképzeltek?
-Pontosan.-mosolygott.-És hát ebben kellene a segítséged. Szeretném,ha megnevelnétek őket.
-Tessék? Azt kéred legyünk az anyukájuk?-hitetlenkedtem nevetve. Ezt nem gondolhatja komolyan..
-Hát,így is mondhatnám. Kérlek Sora,mi már nem bírunk velük! Az igazgató és a menedzser belement csak neked kell rábólintani. Tudom,hogy,ha valakinek ez menni fog az te vagy.
-Tehát azt kéred neveljük meg őket.
-Pontosan.-átfuttattam az agyamban az érveket és ellenérveket. Akarok én két majmot nevelgetni? És,ha csak felhúznak? Lehetne nem is sikerülne...De mi van,ha mégis? Még,ha nem is nagyon akarom elismerni, Jongin természete nagyon érdekel,valami vonz hozzá. Talán meg kellene próbálnom.
-Mennyi időm lenne rá?
-Az egész nyár.
-Legyen hát. Benne vagyok.-bár sorakoztak ellenérvek az ötlet ellen, a szívem azt súgta,így lesz helyes. Suho a nyakamba vetve magát kezdet hangos nevetésbe.
-Köszönöm Sora,te vagy  legjobb!-ölelt szorosan.-Meg Hyemin is.
-Suho összetörsz.-nyüszítettem a kezei között.
-Ohh bocsáss meg.-engedett el gyorsan.
-Semmi baj. De te gyúrni jársz.-kezdtem böködni a kezét pajkosan.-Kivele kinek akarsz tetszeni? Van valami lány a láthatáron? Csak azt ne mond,hogy a fiúknak akarsz tetszeni...
-Sora te sosem változol. -nevetett.

Ezután még beszélgettem egy kicsit Suhoval. Egyeztettünk mindet a nyári "munkánkról".Megbeszéltük,hogy ma éjszaka indulnak vissza Szöulba,természetesen a két fiú nélkül. Titokban a többi fiút és Hyemint is beavattuk a részletekbe,így ők már készen várták azt a bizonyos 11 órát.
Lassan sétált a mutató,ezzel teljesen az őrületbe kergetve. Hyemin bár nem támogatta annyira az ötletet, neki is egy kihívás volt a feladat és persze Suho miatt szívesen ment bele. Ő átment Suho és Chanyeol közös szobájába,míg én lent a nappaliban vártam. Végül aztán elérkezett az idő,lassan egymás után érkeztek a srácok a táskáikkal a nappaliba.
-Mindenki itt van?-nézett körbe Suho,majd egy halk "Igen"  és egy népszámlálás után felém fordult.-Akkor mi meg is lennénk. Kai és Kris a szobájukban vannak,mielőtt lejöttünk ellenőriztem mindkét srác szobáját.
-Rendben. A mobiljaikat elvetted?
-Igen itt vannak.-nyújtotta felém a két készüléket.
-Köszönöm.-gyors eltettem a két készüléket a táskámba,nehogy elhagyjam véletlenül. Drága kis mobilokkal futkározik ez a két fiú..
-Sora,induljatok gyorsan!-szólt Hyemin.-Én itthon maradok arra az esetre,ha valamelyikük felébredne. Te vidd el a többieket a reptérre.
-Oké.-Hyemin gyors elbúcsúzott mindegyik fiútól,majd el is indulhatunk a reptérre a két fiú nélkül.

-Hyemin! Hyemin hol vagy?-kérdezgettem halkan,mikor hazaértem. Már hajnali 1-re járt az idő.
-Itt vagyok.-ugrott fel a kanapéról.-Minden rendben ment?
-Igen. A fiúk már Szöul felé tartanak.-mosolyogtam rá.
-Szuper! Kíváncsi leszek a reakcióju...
-Hol vannak a többiek?!-hallottunk egy ideges hangot. Odakaptuk a fejünket,így szembe találtuk magunkat két pizsamás felbőszült fiúval.-Nem halottátok? Hol vannak?!-Jongin erélyes hangon vádolt minket,míg Kris csak mellette csendben forrt a dühtől.
-Vegyél vissza magadból!-szólt rá Hyemin kicsit erősebb hangnemben.
-Csendben legyél!-szólt most már Kris is.
-Kinyírom őket.-suttogta Hyemin,hogy csak én halljam.
-Nyugodjatok meg.-csitítgattam a társaságot.
-Ne mond meg mit csináljak!-kiáltott Jongin. Mindjárt tényleg átrendezem az arcát.
-Na ide figyelj,maradj csendben mikor beszélek! A srácoknak nincs semmi bajuk már egy ideje hazafelé repülnek egy gépen.-vettem én is szigorúbbra a hangom. A nyugodtság itt nem segítség.
-Tessék?! És mi?
-Ti itt lettetek hagyva,nevelésre.-ismertette Hyemin a helyzetet.
-Mi bajotok? Kris ezek nem normálisak.-hitetlenkedett Jongin.
-Oké akkor most elmondom mi van. A banda és a vállalatotok már nem bírja elviselni,hogy ennyire el vagytok szállva magatoktól. Mivel ők nem tudtak rátok hatni,így ránk marad a feladat. Nekünk sincs kicsattanó kedvünk titeket nevelni,de megfogjuk tenni,ha tetszik,ha nem. A menedzseretek belement,szóval nincs választási lehetőségetek.-reméltem ebből már értik a helyzetet,de a köztünk lévő érezhető feszültség nem arról árulkodott,hogy tetszene is nekik.
-És meddig kellene itt lennünk?-kérdezte nyugodt hangon Kris.
-A nyárra.-válaszolt Hyemin.
-Szóval megakartok nevelni minket?-kérdezte egy vigyorral Kris.
-És meg is fogunk.-felelt elszántan Hyemin.
-Legyen hát.-egyezett bele Kris.
-Te is meghülyültél Kris?-morrant rá Jongin.
-Maradj csendben Kai!-szólt rá erélyesebben a fiú.-Hallottad nem? A menedzser és a vállalat rábólintott. Ezt  kell csinálnunk.
-Ostobák.-pufogott Jongin,majd hangos lábcsapkodások közepette felviharzott az emeletre. Már előre érzem,hogy rázós menet lesz...